Pálfy Gyula
Valóságos görbe tükrök

Az óriásplakát agresszív hatóanyag. Lesben áll az utcán, és azonnal támad. Üzenetéből autóstól csecsemőig mindenki részesül, mert a sok négyzetméteres felület mágnesként vonzza magához a bámész tekintetet. Sima tájékoztatásra és durva sokkolásra egyaránt képes ez az eszköz - különösen, hogy még kapcsológomb sincs az oldalán.

A közismert Benetton-stílus például sokszor felhördülést kelt, mert nyersen arcba vág a rá jellemző „multikulti” elemeivel, a szerinte rokonítható, mások szemében csak ízléstelen fogalom és tárgy-társításaival.
Maga a reklámpiac egyébként köszöni jól van, és dinamikusan bővül Magyarországon. Művelői - köztük rengeteg talentum - részint a kereskedelem kemény szabályaira (szerződés szerint kell hatást produkálni), részint a magyar közízlés általános fejletlenségére hivatkozva alkotnak mindannyiunk több-kevesebb örömére.
Geszti Péterék „kultúrkommandója” (vagyis az arc-formáció) most valami mást, valami frisset komponált a Felvonulási térre. Jobban mondva nem is ők, hanem az általuk versenyre ösztönzött ifjú művészek. Csak helyeselni tudjuk, ha a reklámszakmában is akad, aki úgy néz az általa is mozgásban tartott mókuskerékre, mint Soros György a globális pénzügyi világra: kritikus és elemző vénával. Mert a reklám korunk egyik leggyakoribb képi jelrendszere. Túl befolyásos ahhoz, hogysem megússza: ne váljék paródia/elemzés tárgyává. Amúgy egy ennyire (mozgó és álló) képekbe öntött civilizáció kritikáját így, saját eszközeivel hatásosan lehet elmondani.
Az említett formáció célja egyfajta vérpezsdítés, mondván a „művészet jót tesz a reklámnak, a reklám ráfér a művészetre”. Az egykori léggömbös-zászlós nagy májusi vonulások helyén kiállított munkák java része görbe tükör. Egyes lekoptatott reklámsablonok, szlogenek kifacsarása, meg oly imádott kultusztárgyak „lejáratása”, mint a mobiltelefon („örülök, mint fajom a markának”), mely szimbólum-készülék egy másik képen már szétlőve szerepel („túl sokat tudott”). Hasonló az „én és a málnás magnóm” feliratú jégkrém-fantázia avagy a máris-örökzöld „három gyerek, három szoba, négy kerék” motívum számos változata.
Egy lépéssel mélyebbre merészkednek az életmód-paródiák, az önpusztító fogyókúra-mánia, a fitneszőrület illusztrálásától az e lapban múlt héten bemutatott „szépség fasizmusá”-ig. Nem túlzás, hogy ez utóbbi egymagában képes megragadni a jelen korszellem egyik nagy mozgatóját.
Másképpen negatív életminták is visszaköszönnek persze - hogy kapjanak néhány jól irányzott képi pofont. A tv/sör/cigi/focimeccs/ balhé/ henyélés elegyével leírható lét nyomorúsága; a drogkérdés (humoros és elriasztó) megközelítése lényegében már több, mint reklámnyelvbe oltott irónia: társadalombírálat.
Ezen törekvés a pályázó plakátok harmadik csoportjában egészen nyílt, szinte brutálisan szókimondó, és úgy hat, mint Móricz vagy Fejes Endre pár mondata saját korukban. Persze itt már kevésbé a humor a kifejezés eszköze. A bizonyára fiktív „Gyermekek a felnőttekért alapítvány” háromrészes plakátja valódi dokumentumdráma, melyeken az elhagyatottság a bűnnel verseng a gettószerű atmoszférában.
A kiállítás száz képe közül a neki tetszőre a nagyközönség is leadhatja voksát. Nem könnyű dönteni. Hadd ajánljuk ezúton is mindenki figyelmébe Csákvári Dániel Pear Visionjét. A plakát egy elképzelt internet-honlap (2000.hu) nyitóoldalának ábrája. Rajta a választék: egy emberi élet apróbb-nagyobb részletei. A „doc”-ok között válás, adó, gyerek nevezetű fájlok, a linkek között a virtuális háziállat és a „click to create new church” lehetőség egyaránt adott, a levelezés és csevegőrovatokban egy magára hagyott ego töredékes segélykiáltásai…
A kiállítás a Felvonulási téren még egy egész hétig látható.