Szobota Zoltán
Van-e liberálkonzervativizmus

„A fiataldemokraták nem keresztények és konzervatívok, ha azt teszik, amit nagymesterük, Otto von Lambsdorff, a Liberális Internacionálé (LI) elnöke mond - jelentette ki Lányi Zsolt, az FKgP frakcióvezető-helyettese 1998 januárjában. Giczy György, a KDNP elnöke sem fogta vissza magát ugyanekkor: „Az Antall-kormány alatt keresztény kurzusról kiabáltak, most pedig ők akarnak a legjobb kereszténydemokraták lenni.“ A választások előtti belső identitászavart egyébként mi sem bizonyította jobban, mint hogy Csépe Béla jelölését követően Heves megyében több városi alapszervezet is kilépett a Fideszből. A múltbatekintés apropóját az szolgáltatja, hogy a Fidesz-MPP még szeptemberben meg kíván válni a Liberális Internacionálétól (LI) és felvételét kéri az Európai Néppártba (EPP).

A Fidesz 1990-ben a vállasztások második fordulójakor. A jövő generációja     Fotó: Archív

Hogyan tudja összeegyeztetni a szabadelvűséget és a konzervativizmust, tekintettel arra, hogy pártja kezdetben liberális nézeteket vallott? - tették fel a kérdést a választások előtt Orbán Viktornak, a Fidesz-MPP akkori elnökének Székesfehérváron, a Keresztény Értelmiségi Szövetség által szervezett ellenzéki kerekasztal-beszélgetésen. A pártelnök kifejtette, hogy filozófiai szempontból ugyan összeegyeztethetetlen a két fogalom, de mivel a politikusok nem filozófusok, a gyakorlat szintjén a liberalizmus és a konzervativizmus nem összeegyeztethetetlen.
Orbán Viktor, immár miniszterelnökként augusztus végén magánbeszélgetésen fogadta Otto von Lambsdorffot, a LI tiszteletbeli elnökét, és tájékoztatta arról, hogy pártja szeptember végén dönt a EPP-ba való átlépésről. Külpolitikai okokra hivatkozott Martonyi János külügyminiszter nemrég, amikor az uniós csatlakozás előnyei között említette az átjelentkezést, mivel - mint mondta - az EPP az Európai Parlament legnagyobb frakciója. Jan Weijers, a LI főtitkára azonban világossá tette a sajtónak: a Fidesz vezetői a magyar belpolitikai helyzettel indokolták döntésüket a szervezet ljubljanai elnökségi ülésén, nevezetesen: a posztkommunista utódpárttal szemben ők jelentik a potenciális ellensúlyt egy jobboldali tömörülés élén. Magyarországot eddig az MDF és a Magyarországi Kereszténydemokrata Szövetség képviselte az EPP-ben, hozzájuk csatlakozna most a Fidesz az egy éve várakozólistán szereplő FKgP-vel együtt, akit mellesleg az Európai Kereszténydemokrata Unióból egyszer már kizártak.
Gerő András történész a tagságváltást elvi, öndefiníciós váltásként szemléli, mely szerinte „politikai haszonelvű lépés” és pontosan érzékelteti, hogy a Fidesz elsődleges ragaszkodási pontja nem az elvekhez, hanem a minél nagyobb politikai befolyáshoz van.
„A rendszerváltás előtt három minősége volt a Fidesznek - emlékszik vissza Gerő András - radikális, liberális és alternatív volt. Ehhez képest ma tradicionális elemeket akar uralmi pozícióba helyezni, például a történelmi egyházakra való támaszkodás esetében, az alternativitásról pedig szinte már a nevetségességig nincs szó. Tehát azok, akik a narancsot mint alternatív szimbólumot tekintették a maguk számára mértékadónak Magyarországon, jelen pillanatban a szentkoronánál és a szent jobbnál tartanak” - érzékelteti a különbséget a szakember.
Gerő a Fidesz-fordulatot a politikai haszonelvűség kontextusában szemléli. A jobbratolódás ilyen módon adott volt, hiszen a liberális mezőben ott volt az SZDSZ, akinél liberálisként nem lehettek erősebbek, a baloldalon ott volt az MSZP, akivel szemben - becsületükre legyen mondva - nem változott az álláspontjuk, egyetlen mező maradt nyitva, a jobboldali konzervatív mező, ahol az MDF csúfos kormányzásával, a kereszténydemokraták pedig belső harakirijükkel „nyírták ki magukat” - állítja a történész.
Gerő András szerint, ha igaz lenne, hogy Magyarország uniós csatlakozása miatt váltottak, akkor „Kövér úréknak a Szocialista Internacionáléba kéne belépni, mert a legtöbb európai uniós országban a szociáldemokraták vannak a kormányban”.
Sükösd Miklós politológus úgy látja, hogy a Fidesz most éppen a negyedik korszakát éli. 88-ban antikommunista ifjúsági mozgalomként indult, majd párttá alakulása után a Gerő András által említett hármas jelzővel illette irányultságát: alternatív, liberális és radikális, ahol az alternatív akár zöld, akár feminista irányba való nyitottságot is jelentett, de mindenképpen a létező intézményrendszer ellen szólt, a liberális a politikai irányultságra, a radikális pedig a gyökeres rendszerváltásra utalt. Ezt követően, még a 90-es évek első felében egyértelműen liberális pártként határozta meg magát, amikor az alternatív-radikális jelző már elmaradt, de az SZDSZ-szel együtt a Liberális Internacionálé megbecsült tagja volt. Utána történt az a jobboldali váltás, amikor konzervatív, nemzeti irányba mozdultak el, de ez nem a kormányváltás következménye, hanem már az ellenzéki szerepben is jelentkezett, és körülbelül Fodor Gáborék kiválása óta tart. A politológus nem tud hasonló fordulatról sem Magyarország, sem pedig egyetlen környező ország esetében sem, ahol „egy párt ilyen rövid idő alatt ennyire sok szerepben tűnt volna fel”.
„Szerintem a Fidesz most megtalálta azt a helyet, ahol egy nagy - nem feltétlenül kormányon lévő - pártként hosszú ideig túlélhet, és ennek kifejeződése az új nemzetközi kapcsolatrendszer is” - véli Sükösd. Nem tartja szerencsés időzítésnek, hogy a Fidesz éppen most lett egy konzervatív, kereszténydemokrata szervezet tagja, amikor az európai kormányzatok döntően szociáldemokraták. Elmondása szerint ennek a lépésnek akkor lett volna jelentősége, ha konzervatív néppártok, kereszténydemokrata pártok vezetik az európai kormányokat, mivel végső soron ők döntenek a felvételre váró országok uniós csatlakozásáról.

2000 márciusa, állami ünnepség. A múlt hangulata    Fotó: Maklári Péter

Mádi László, a Fidesz frakcióvezető-helyettese alapvető változást nem észlelt pártja irányultságában. Mint mondja, az MKDSZ csatlakozásával és a jobbközép integrációval a mérsékelt jobb paletta már korábban is megjelent a Fideszen belül, de ez nem jelenti azt, hogy akik eddig is, és ezután is a liberális értékeket vallják magukénak, azok ne éreznék magukat jól egy „jobbpárti” Fideszen belül. Kiemelte, hogy a párt gondolkodásmódja ma már erőteljesebben konzervatív, de például Sasvári Szilárd, Tirts Tamás vagy Németh Zsolt korábban is jobbközép, konzervatív, kereszténydemokrata érzelemvilágot képviseltek a párton belül.
Kónya Imre ügyvéd, volt belügyminiszter rendszerváltó konzervatív politikus semmi különöset nem lát abban, hogy a Fidesz saját identitását a kezdetekhez képest eltérően határozza meg, vagyis szerinte az EPP-hez való átigazolás az utóbbi évek konzervatív átalakulásának demonstrálása. Mindezzel befelé üzen a párt, hogy ma már nem elsősorban liberális elkötelezettségű, hanem főként konzervatív. Ebben egyébként mint az MDNP alelnöke és a Békejobb unió szorgalmazója semmiféle veszélyt nem lát, mert úgy véli: annál erősebb a konzervatív oldal, minél több politikai erő tartja magát odatartozónak.
A polgári párt váltásánál sokkal súlyosabbnak tartja viszont a szabaddemokraták koalícióra lépését az MSZP-vel. „A legkommunista-ellenesebb pártból lett a kommunisták partnere. Nem?” - kérdi Kónya, aki szerint a magyar politikai mezőt az utódpárthoz való viszony határozza meg. Ebből a szempontból a Fideszt kialakulásától kezdve a szocialistákkal szemben lévő oldalon elhelyezkedő erőnek látja, aki soha nem állt át a másik oldalra.
Mint mondja, a magyar politikai élet történelmileg úgy alakult, hogy az ellenzéki kerekasztalban szerveződtek meg az akkori állampárttal szemben álló pártok, és ebből a szempontból az igazi nagy változás valójában az, amikor valaki átmegy a 89-ben még ellenzéki pozícióban lévő pártok közül az állampárt oldalára. Az SZDSZ problémáját éppen ebben véli felfedezni, hogy ezen döntését nehezen tudja feldolgozni és szavazóival elfogadtatni. „Tehát úgy látszik, hogy az emberek az ideológiákra kevésbé érzékenyek, mint arra a felállásra, hogy valaki az állampárt és utódpártja mellett van, vagy ellene” - vonta le a következtetést az ügyvéd.
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója szerint az volt „az egyik szeplő a Fidesz arcán”, hogy nem volt teljesen tiszta, egyértelmű, hova is tartoznak valójában. „Átlépésével végérvényesen azt üzeni a magyar választópolgár számára, hogy ő egy jobboldali, konzervatív alapokon álló gyűjtőpárt” - állítja a szakember, hozzátéve, hogy a bizalmatlansági tényezők elsősorban nem az új jobboldali szavazók, hanem az ős-MDF-es, ős-kereszténydemokrata-néppártos, ős-kisgazda szavazóknál jelentkeztek. Ők ugyan elfogadták, hogy a Fidesz lett a jobboldal vezérpártja, de a liberális kötődés miatt kételyek merülhettek föl: nincs-e itt esetleg valami visszakacsingatás, két vas egyidejű tűzben tartása.
Megítélése szerint az egész jobboldali szerveződés valahol ott tart, hogy a kisgazdák lassacskán hozzágyengültek az MDF-hez, úgy tűnik nem tudnak megújulni, a választóknak pedig nincs miért a kisgazdákhoz menni, hiszen az általuk képviselt értékeket a Fidesz ugyanúgy meg tudja testesíteni, sőt győzelemre tudja vinni, és „ezt a kisgazdapárt perifériáján lévő választó pontosan érzi”. Minden ilyen elbizonytalanodás a jobboldalon a Fidesz malmára hajtja a vizet, tehát - mint mondja - az a politikai akarat, amelynek célja egy egységes jobboldali néppárt létrehozása, erőteljesen halad szándéka megvalósítása felé. A kisebb pártok, mint például az MDF - Békejobb problémájának azt tartja, hogy az emberek nem látnak benne erőt. Hiába szimpatikus, hiába van középen, hiába mérsékelt a stílusuk, hiába a béke nagy barátai, hiába ítélik el a politikai csatározásokat, ez mind kevés ahhoz, hogy a választót megnyerjék - mondja Závecz.
Eörsi Mátyás, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese szerint a Fidesz antiliberális fordulata már évekkel ezelőtt világossá vált a magyar polgárok előtt, a kérdés csupán az volt, hogy mikor hajlandó ezt nemzetközi szinten is felvállalni. Elsősorban tehát elhatározás kérdése volt, hogy egy antiklerikális pártból egyházi párt lesz, egy Trianonon nevetgélő pártból nacionalista párt lesz. „Átlépésüket az EPP-be inkább belpolitikai kérdésnek tekintem, hiszen ha ennél még jobbra akar terjeszkedni, akkor Csurka István szavazóbázisának nehéz lesz beadni, hogy ők a Liberális Internacionálé tagjai.” Mindamellett úgy érzi, hogy külpolitikailag nem fog beválni a lépés, mivel az „Európai Néppártban pontosan tudják, hogy a Fidesz honnan jött, és a vörösingesek sohasem bíztak meg Gerébben” - szemléltette véleményét a politikus.
Eörsi definíciójában a Fidesz populista ígéretek tekintetében szocialista párt, konzervatív annyiban, amennyiben eddig egyetlen reformlépést sem mert még megtenni, retorikáját tekintve nacionalista és keresztény is abban az értelemben, hogy politikájának fontos része a papság, akit mindig maga mögé állít. Mindez azonban nem vall modern politizálásra - állítja Eörsi.