Hetek - IV. évfolyam, 38. szám, 2000. szeptember 16

Amron Lipkin-Shahak. „Új mozaikot építünk Izraelben” Fotó: Somorjai

- Néhány hete Michal Oren haifai professzorasszony, az „Új Izrael” mozgalom alapítója azt nyilatkozta lapunknak: az izraeli társadalom világi és vallásos része között olyan mély ellentét alakult ki, hogy fontolóra veszik akár egy új kolónia megalapítását valahol a tengeren túl. Ön szerint is áthidalhatatlan a szakadék a két tábor között?
- Az izraeli társadalom esetében nem csak két részről van szó, hanem sok részről. Izraelbe az emberek a világ minden tájáról, különböző országokból, különböző szokásokkal érkeztek. Vannak ortodox zsidók és nem ortodox reform zsidók, vannak askenáziak és izraeliek, vannak gazdagok és szegények, új bevándorlók és olyanok, akik Izraelben születtek: mindez része az izraeli társadalom szépségének. Egyetlen dolgot tehetünk: találnunk kell egy olyan formát, amelyben mindenki a saját életét élheti a saját hite és hagyományai szerint. Szerintem ez valósult meg az elmúlt ötven évben is, miközben végig folyt a vita a különböző álláspontok között. Mindig voltak olyan emberek is, akik megpróbáltak Izraelben élni, de később elhatározták, hogy máshova költöznek. Ben Gurion annak idején abban hitt, hogy az izraeli föld védelmének gondolata olvasztótégely lehet egy új társadalom számára. Ma inkább egy új „mozaik” felépítéséről beszélünk. Számomra ez jobban hangzik, mint mindenkinek az egybeolvasztása, hiszen nem vagyunk rézből.
- Izrael demokratikus ország, mégsincs alaptörvénye. Ehud Barak miniszterelnök most határozottan kiállt egy, a szekularizált lakosság igényeit figyelembe vevő alkotmány kidolgozása mellett. Milyen megoldást hozhat ez?
- Több mint ötven évi függetlenség után már valóban itt az ideje, hogy legyen alkotmányunk. Mellesleg nem vagyunk olyan messze attól, hogy legyen, hiszen a leendő alaptörvény némely elemét már rég elfogadta a Legfelsőbb Bíróság és a knesszet. Az alkotmány alapjai tehát megvannak, de léteznek olyan kérdések, amelyekben nincs megegyezés. Az egyik célunk a vallás és az állam elválasztása, amelyek eddig nem különültek el. Úgy érzem, ma már elég érettek vagyunk ahhoz, hogy leüljünk megvitatni ezeket a kérdéseket is. Számításba kell vennünk minden információt, az összes különböző ötletet, gondolatot, megoldási lehetőséget, és közös nevezőre kell jutnunk ezekben a kérdésekben akkor is, ha ez több hónapot vagy évet vehet igénybe, és végül meg kell születnie az alkotmánynak.
- Ön 1998-ig az izraeli hadsereg vezérkari főnökeként szolgált és Jichak Rabin oldalán az egyik aláírója volt a palesztin autonómia alapját jelentő Gáza-Jerikó egyezménynek. A nyáron részt vett a Camp Davidben rendezett tárgyalásokon is. A csúcstalálkozó során és az utóbbi hetekben több megoldási javaslat merült fel Jeruzsálem státusának a rendezéséről. Biztonsági szempontból elképzelhető lenne a város központi részének több szektorra osztása, amint azt például az amerikai közvetítői javaslat szorgalmazza?
- A biztonság kérdése nem központi eleme a Jeruzsálem-kérdésnek. Jeruzsálem ügye inkább vallási és erkölcsi kérdés, olyan, ami nemcsak minden izraelinek, de minden zsidónak mélyen a szívében él az egész világon. Véleményem szerint a megoldást ezért nem lehet biztonsági szempontból keresni, hanem olyan megoldást kell találni, hogy minden ember békében és harmóniában tudjon együtt élni, mozgásszabadságban, szabadon gyakorolva személyes hitét.
- Néhány napja a palesztin törvényhozás elnöke, Ahmed Korei Strasbourgban arról beszélt, hogy - ha nem tudna a két érintett fél megegyezni - Jeruzsálem nemzetközi státussal akár egyfajta „világfővárossá” is válhatna. Sok metropolisz boldogan vállalkozna erre a szerepre, ugyanakkor Izrael következetesen elutasítja, hogy lemondjon a város feletti ellenőrzésről…
- Hallottam a palesztin politikus kijelentéséről. Kétlem, hogy a „világfőváros”-státus lenne a megoldás, nem is nagyon értem, hogy mit takarhat ez. A pontos idézet szerint egyébként Korei nem arról beszélt, hogy Jeruzsálem „világfőváros”, hanem „Isten városa” lehetne. Azt hiszem a volt miniszterelnök, Simon Peresz mondta egyszer: kötve hiszi, hogy Isten Jeruzsálem alpolgármestere szeretne lenni. Istennek szerintem megvannak a maga kötelességei minden emberi lény szívében, de nem lenne praktikus megoldás mindennap neki panaszkodni, a város minden egyes problémájával kapcsolatban.
- Mit tartanak elképzelhetőnek akkor?
- Gyakorlati megoldást kell találnunk. Nem kétséges, hogy Jeruzsálem szent helyei - nem csak a zsidó, hanem muzulmán szent helyekről, és sok keresztény helyszínről is beszélek - és a vallási szempontok is részét kell, hogy képezzék az egyezménynek. Mindegyik vallásnak ellenőrzést kell gyakorolnia a maga szent helyei fölött. Ugyanakkor a várossal kapcsolatban - elsősorban az Óvárosról van szó, ami egy négyzetkilométernyi terület - speciális módon kell megegyezni.
- Budapesti sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: Jasszer Arafat „eltaktikázta magát”, és elszalasztotta a történelmi lehetőséget a megegyezésre, amikor a nagyobb engedmények reményében novemberre vagy januárra halasztotta a palesztin állam kikiáltását. Tíz éve zajlanak a béketárgyalások, most miért okozhat gondot néhány hónapos haladék?
- Szerintem a tárgyalások lezárására és a megállapodásra a legmegfelelőbb időpont ma este lenne. De ez lehetetlennek tűnik, úgyhogy azt mondom, minél előbb, annál jobb. De az igazi kérdés, hogy tudunk-e várni, és meddig tudunk várni, mielőtt újabb nehézségekbe ütközünk? Nincs egyértelmű válaszom erre a kérdésre, de minél tovább várunk, annál nagyobb kockázatot vállalunk mindkét oldalon. Minél tovább várunk, annál több időt adunk a nem várt eseményeknek, amelyek még nehezebbé tehetik a folyamatot. Januárban már nem számíthatunk Clinton elnökre a közvetítés során. Minél többet várunk, annál valószínűbb, hogy Izraelben is politikai nehézségekbe ütközünk, amelyek a jelenlegi kormány számára lehetetlenné teszik a megállapodás elérését vagy aláírását, és meg kell várnunk a következő választásokat. Ezért úgy vélem, minél előbb megállapodásra jutunk, annál jobb mindannyiunk számára.

Turisztikai csúcs 2000-ben
Izrael számára a millennium éve kiemelkedő haszonnal jár, legalábbis az idegenforgalom tekintetében. Az idén 20 százalékkal is emelkedhet a Szentföldre látogatók száma, s ez jelentős mértékben hozzájárul a gazdaság növekedéséhez. Az izraeli szakemberek nem csak a rekord bevétel miatt örülnek (3 millió vendégre és 5 milliárd dollárra számítanak), hanem annak is, hogy túljutottak azon a kritikus időszakon, amit az Öböl-háború miatt kellett elszenvedniük. A rövidre szabott háború több évre jelentősen visszavetette az izraeli turizmust, és növekedés csak tavaly volt először tetten érhető. Az arab-izraeli békefolyamat kimenetele szintén rizikót rejt magában, hiszen abban az esetben, ha nem sikerül a megállapodás, újra elszabadulhat az erőszak, s ez eltántorítja az Izraelbe utazni vágyókat. Amron Lipkin-Shahak idegenforgalmi és közlekedési miniszter budapesti sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy a békefolyamat megtorpanása, illetve ellehetetlenülése rendkívül rossz hatással lenne a turizmusra, hasonló állapotok alakulnának ki, mint az Öböl-háború idején, amikor a rakétatámadások és a terrorakciók miatt kimondhatatlan árat kellett fizetnie a szakmának.