Vissza a tartalomjegyzékhez


Hurrikánvadászok



A Massachusettsi Egyetem „hurrikánvadásza”, Jim Carswell idén ismét berepül a hurrikánok „szemébe”: ez már a negyedik ilyen évadja. Repülőgépe magával viszi az egyetemen kifejlesztett csúcstechnológiájú időjárás-érzékelőket, amelyek segítenek majd a pusztító viharok pályájának és erősségének pontosabb előrejelzésében. Az idei „hurrikán évadot” - amely október végéig tart - az átlagosnál erőteljesebbnek jósolják a szakértők, amelyben legalább három nagyon komoly viharra számítanak. Carswell az egyetem mikrohullámú távérzékelési laboratóriumának mérnöke és tanítványa, Tony Castells a különlegesen felszerelt repülőgéppel még augusztusban megkezdték nem teljesen veszélytelen berepüléseiket - a nagyobb viharokat csak ezt követően várják. A kutatók feladata, hogy valós idejű adatokat küldjenek a Nemzeti Hurrikán Központba, s ezzel segítsenek abban, hogy a veszélyeztetett területek lakosságát idejében figyelmeztessék, s szükség esetén kitelepítsék. Carswell szerint a hurrikánba berepülni olyan érzés, „mintha egy hullámvasútra szerelt forgószékre ülnénk”. Igaz, a műholdak ma már nagyszerű képeket adnak a hurrikánok helyzetéről és mozgásáról, ám bizonyos, az útvonal pontos előrejelzéséhez nélkülözhetetlen adatok csak a helyszínen, a hurrikán belsejében szerezhetők meg. Az egyes berepülések átlagosan 10 órás időtartamúak, és eközben az akár óránként 300 kilométeres sebességű szélnek is ellenálló gép ötször-tizenötször is áthalad a hurrikán szemén. A fedélzeten elhelyezett távérzékelőket az egyetem laboratóriumainak kutatói és mérnökei készítették. A víz felszínét és a lehulló csapadékot különlegesen kialakított radar „figyeli”, amelynek megfigyeléseiből meghatározható a szél sebessége és iránya. A kutatókat az is érdekli, mennyi vizet tartalmaz a viharrendszer, mivel - mint azt a tavalyi Floyd hurrikán is bizonyította - a vízár gyakran nagyobb károkat okoz, mint maga a forgószél. (Origo)