A Massachusettsi Egyetem „hurrikánvadásza”, Jim Carswell idén ismét berepül a
hurrikánok „szemébe”: ez már a negyedik ilyen évadja. Repülőgépe magával viszi
az egyetemen kifejlesztett csúcstechnológiájú időjárás-érzékelőket, amelyek
segítenek majd a pusztító viharok pályájának és erősségének pontosabb
előrejelzésében. Az idei „hurrikán évadot” - amely október végéig tart -
az átlagosnál erőteljesebbnek jósolják a szakértők, amelyben legalább három
nagyon komoly viharra számítanak. Carswell az egyetem mikrohullámú távérzékelési
laboratóriumának mérnöke és tanítványa, Tony Castells a különlegesen felszerelt
repülőgéppel még augusztusban megkezdték nem teljesen veszélytelen berepüléseiket
- a nagyobb viharokat csak ezt követően várják. A kutatók feladata, hogy valós
idejű adatokat küldjenek a Nemzeti Hurrikán Központba, s ezzel segítsenek abban, hogy
a veszélyeztetett területek lakosságát idejében figyelmeztessék, s szükség esetén
kitelepítsék. Carswell szerint a hurrikánba berepülni olyan érzés, „mintha egy
hullámvasútra szerelt forgószékre ülnénk”. Igaz, a műholdak ma már nagyszerű
képeket adnak a hurrikánok helyzetéről és mozgásáról, ám bizonyos, az útvonal
pontos előrejelzéséhez nélkülözhetetlen adatok csak a helyszínen, a hurrikán
belsejében szerezhetők meg. Az egyes berepülések átlagosan 10 órás időtartamúak,
és eközben az akár óránként 300 kilométeres sebességű szélnek is ellenálló
gép ötször-tizenötször is áthalad a hurrikán szemén. A fedélzeten elhelyezett
távérzékelőket az egyetem laboratóriumainak kutatói és mérnökei készítették. A
víz felszínét és a lehulló csapadékot különlegesen kialakított radar
„figyeli”, amelynek megfigyeléseiből meghatározható a szél sebessége és
iránya. A kutatókat az is érdekli, mennyi vizet tartalmaz a viharrendszer, mivel -
mint azt a tavalyi Floyd hurrikán is bizonyította - a vízár gyakran nagyobb károkat
okoz, mint maga a forgószél. (Origo)