Márer György, New York
Bush leszálló ágban

Az Egyesült Államokban a szeptember eleji Munka Ünnepe az a nap, amikor hagyományosan célegyenesbe ér a választási hadjárat. Ez történt természetesen az idén is. George W. Bush a Michigan államban lévő Romeo helységben folytatta már előzőleg megkezdett személyes támadásait Al Gore alelnök ellen, közben azonban nem várt ütőkártyát adott ellenlábasa kezébe.

George Bush újságírók gyűrűjében. Nyomdafestéket nem tűrő szavak     Fotó: Reuters

Bush elítélte a demokratapárti jelöltet, mert megtagadta, hogy az általa kiválasztott időben és helyen tévévitába bocsátkozzék. „Ellenfelem kijelentette, hogy hajlandó vitát folytatni velem bármikor, bárhol, majd egyes országosan közvetített tévéműsorokban megismételte: amikor csak (ellenlábasom) megjelenik, készen állok a vitára.” Imígyen panaszkodott Bush, majd hozzáfűzte: „Ez attól függ, mi a meghatározása annak, hogy bármikor… Azt hiszem, ez a régi, elcsépelt washingtoni mellébeszélés.” Gore válaszában kifejtette, hogy azért utasította el Bush javaslatát, mert abban rövid lélegzetű és viszonylag kevés nézőt vonzó műsorokra utalt. Szerinte vetélytársának előbb részleteiben nyilvánosságra kellene hoznia programját. „Úgy gondolom, az embereknek a választás előtt szükségük van a részletekre” - szögezte le az alelnök.
A demokraták bírálták Bush negatív hangvételét, de a texasi kormányzó továbbra is az alelnök jellemének, megbízhatóságának és hitelének megkérdőjelezésére fekteti a fő hangsúlyt, amint azt már kezdettől fogva stratégiájául választotta. Újabban egyes bírálók - köztük republikánusok is - azzal vádolták Busht, hogy eltért eredeti mondanivalójától, és védekezésre kényszerült. A választási hadjárat időközben a Munka Ünnepét követő szakaszába lépett, amikor a még ingadozó választópolgárság, illetve a sajtó éberen figyeli, vajon a republikánus jelöltnek van-e mersze ahhoz, hogy ragaszkodjon eredeti terveihez, és ellenálljon a bírálók nyomásának. A látszat mindeddig azt mutatja, hogy Bush folytatja, amit megkezdett.
Az elmúlt napok eseményei élesen körvonalazták a verseny új vonásait. Hónapokon át Bush vezetett, időnként nagy arányban, és Gore bizony arra kényszerült, hogy kiigazítsa hajójának útirányát. A demokratapárti elnökjelölő nagygyűlés befejezése után fordult a kocka és az alelnök alaposan felzárkózott, sőt egyes felmérések szerint vezetésre is szert tett. A Munka Ünnepe előtt végzett közvélemény-kutatások
arról tanúskodtak, hogy a verseny kiegyenlítődött és a két jelölt fej-fej mellett halad. A kérdés talán az lenne, minek tudható be Al Gore kampányának közelmúltban elért sikere és George Bush hanyatlása?
A titok nyitja minden valószínűség szerint az alelnökjelöltek megválasztásában rejlik. A demokraták Joseph Lieberman jelölésével olyan lépésre szánták el magukat, amely komoly lökést adott kampányuknak. Nemcsak azért, mert az elhatározás történelmi jelentőségű, hiszen ez az ember az első zsidó, aki az Egyesült Államokban ilyen magas választott tisztségre pályázik, de azért is, mert köztudomásúan vallásos és konzervatív, s ezzel bizonyos mértékig kifogta a szelet Bush vitorlájából. A megfontolás, hogy Gore ezzel sok szavazatot veszít, nem állja meg a helyét, mivel azok, akik ezt nem nézik jó szemmel, különben sem szavaznának a demokrata kettősre, viszont Lieberman kiválasztása igen sok zsidó, illetve vallásos szavazatot nyer, ami a Gore-kampány malmára hajthatja a vizet. A másik oldal jelöltje, Dick Cheney jelölése ezzel szemben adhat egy olyan ízt a republikánus oldalnak, hogy George W. Bush megválasztása esetén, az idősebb Bush veszi majd kezébe az irányítást.
A Munka Ünnepe alkalmából azonban olyasmi történt, ami esetleg ismételt előnyhöz juttathatja Gore alelnököt. George W. Bush ugyanis nem várt ütőkártyát adott ellenlábasa kezébe. Az Illinois államban lévő Naperville helységben tartott őszi kampánymegnyitó gyűlésen a texasi kormányzó nem ismervén fel, hogy bekapcsolt mikrofonok előtt beszél, az emelvényen odafordult alelnökjelöltjéhez és minősíthetetlen, útszéli megjegyzést tett a The New York Times egyik munkatársára, aki neki nem tetsző módon írt róla. Cheney pedig még kontrázott is hozzá, megerősítvén, sőt megtoldván Bush parlagi kijelentését. A texasi kormányzó később megállt a pennsylvaniai Allentown városban, ahol bocsánatkérés helyett kijelentette: „Sajnálom, hogy mindenki hallotta, amit mondtam.” Az újságíró csupán annyit válaszolt, hogy „kiábrándította a kormányzó nyelvezete”. Bush előzőleg olyan nyilatkozatot tett, hogy „nyílt beszédű amerikaiakra van szükségünk a Fehér Házban”. Hát, ami azt illeti, az ő kitétele eléggé nyílt volt, a kérdés mindössze az, hogy milyen messzire rugaszkodhat el egy elnökjelölt. Mennyiben gyakorol ez hatást a felmérésekre, illetve a szavazópolgárság döntésére, még a jövő zenéje.