Hetek-összeállítás
Vége az ökumenizmusnak

A Vatikán kedden közzétette Dominus Iesus kezdetű nyilatkozatát, melyben elutasítja azt a felfogást, miszerint a vallások egyenértékűnek tekintendők a római katolicizmussal. A vallási körökben jelentős vihart kiváltó dokumentumot többek közt az a vád éri, hogy kizárólagos jogot formál Krisztus örökségére, s egyedül igaz egyházként saját magán kívül senkit sem ismer el. Az egyház ókonzervatív szárnya által üdvözölt dokumentumról Veres András püspök egy hazai napilapnak elmonda: a Vatikán pontosított néhány olyan fogalmat, amely az ökumenizmus kapcsán tévesen terjedt el a köztudatban.

Joseph Ratzinger bíboros a dokumentum bemutatásán. Értetlenül fogadták     Fotó: Reuters

„Krisztusnak csupán egyetlen egyháza létezhet, s ez a katolikus egyházban áll fenn, melyet Péter utódja, illetve a vele közösségben levő püspökök kormányoznak” - jelenti ki a Vatikán Hittani Kongregációjának vezetője, Joseph Ratzinger bíboros által a héten bemutatott, „Jézus Krisztus és az egyház egysége és megváltási egyetemessége” címet viselő teológiai dokumentum. A II. János Pál pápa által is jóváhagyott, 36 oldalas nyilatkozat megjegyzi, hogy némely keresztény egyházat ugyan szoros kötelékek fűznek a katolicizmushoz, még sincsenek vele „tökéletes egységben”. „Krisztus egyháza ezekben az egyházakban is jelen van és működik, jóllehet ezek nincsenek teljes egységben a katolikus egyházzal, mivel nem fogadják el a pápai tekintély katolikus tanát, amely tekintéllyel Isten akarata szerint objektíven (a pápa) rendelkezik, és amelyet az egész egyház felett gyakorol.” A nyilatkozat szerint noha más keresztény egyházaknak vannak ugyan „tökéletlenségeik”, még sincsenek megfosztva a „megváltás misztériumának jelentőségétől és fontosságától”, ám a katolikus egyház az, amely rendelkezik és felruháztatott „a kegyelem és az igazság teljességével”.
A nyilatkozat magabiztos kijelentései nemcsak más egyházak részéről, de magán a katolikus egyházon belül is éles kritikát váltottak ki. A német Wir sind Kirche nevű katolikus népmozgalom szóvivője „a reformáció egyházai ellen irányuló hadüzenetnek” nevezte Ratzinger bíboros irományát. A szóvivő szerint a Krisztus örökségére formált kizárólagos képviseleti igény a római egyház „megzavarodott öntudatáról” tanúskodik.
A dokumentum kimondja, hogy: „a hit igazsága semmit sem von le az egyháznak a világ más vallásai iránt érzett őszinte tiszteletéből, ugyanakkor kizárja a vallási relativizmust, amely ahhoz a hithez vezet, mely szerint az egyik vallás éppen olyan jó, mint a másik…” „Amennyiben igaz az, hogy más vallások követői is részesedhetnek az isteni kegyelemben, akkor az is bizonyos, hogy objektíven nézve súlyosan hátrányos helyzetben vannak azokhoz képest, akik az egyház részeként a megváltás teljességét élvezhetik.”
Jóllehet II. János Pál a vallások közötti párbeszédet 22 éves pápaságának egyik legfontosabb céljává tette, a dokumentumból viszont az derül ki, hogy a Vatikán értelmezésében az egyenlőség az egyének „emberi méltóságára” vonatkozik, nem pedig a vallási tanokra. A dokumentumot bemutató sajtókonferencián Ratzinger bíboros azt állította, hogy némely teológus „manipulál, illetve túllépi a tolerancia határait”, amikor minden vallást azonos szintre emel. Ratzinger szerint ez nem tükrözi azt, amit ő „objektív és egyetemleges igazságnak” nevez.
A Német Evangélikus Egyház (EKD) Tanácsának elnöke, Manfred Koch ezen állításokkal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy mivel a dokumentum egyértelműen elutasítja a különböző egyházak mint egyenlő felek közötti kapcsolattartás elvét, ezért „a reformáció nyomán létrejött egyházakkal való elmélyült közösségvállalás legnagyobb akadályát a római katolikus egyháztan képezi”.
A La Stampa című lap hasábjain az olaszországi zsidó hitközségek elnöke, Amos Luzzano abbéli aggodalmának adott hangot, hogy a dokumentum gátat szabhat a reményteljesen meginduló zsidó-keresztény párbeszédnek. Luzzano szerint a pápának a jeruzsálemi Siratófalnál mondott imája egyáltalán nem illeszthető össze sem IX. Pius boldoggá avatásával, sem pedig a jelenlegi nyilatkozattal. Úgy véli: a katolikus egyház bizonyos körei meg akarják teremteni annak a feltételeit, hogy a zsidók ne vehessenek részt a további párbeszédben.
Hans Küng svájci teológus az olasz La Repubblicának adott nyilatkozatában kijelentette: II. János Pálnak az elmúlt időszakban kinyilvánított „mea culpái” csak a látszat kedvéért hangzottak el, akárcsak a zsidókkal folytatott párbeszéd gesztusai. Míg a pápa a világot keresztül-kasul utazva a zsidó, illetve a muzulmán hitet is érintve a vallási toleranciáról prédikál, a Dominus Iesus viszont azt állítja, hogy minden hit szülőanyja a katolikus vallás. Küng szerint az antiszemitizmussal vádolt IX. Pius boldoggá avatása, illetve a mostani dokumentum is arról tanúskodik, hogy a katolikus egyház szeretné fékezni a XXIII. János és a II. Vatikáni Zsinat által adott lendületet. A La Repubblica kommentátora úgy véli, ez a dokumentum is csak azt bizonyítja, hogy a Vatikánon belül nem hivatalosan megkezdődött a pápai utódlásért folyó küzdelem, melynek az a célja, nehogy a következő pápát kijelölő konklávé olyan személyt válasszon, aki új reformok bevezetésével ledönti a II. János Pál által állított korlátokat.
„A keresztények közötti egység hiánya minden kétséget kizáróan seb az egyház számára”, írja a dokumentum, hozzátéve, hogy ez akadályozza „a tökéletes beteljesedését a történelemben”. Ám azt állítani, hogy a keresztény kinyilatkoztatás más vallások kiegészítője lehet, „ellentétben áll az egyház hitével”. A dokumentum szerint a hivatalos katolikus álláspont átértékelésére azért volt szükség, hogy „a vallási pluralizmus igazolását célzó relativista teóriákkal”, mint elvekkel, s nem, mint de facto gyakorlattal kelhessen versenyre.
Michael Nazir-Ali, Rochester püspöke a La Repubblicának adott interjújában úgy véli: a dokumentum érthetetlen és veszélyes törést jelent a katolikus és az anglikán egyház közötti, immáron harmincéves múltra visszatekintő közeledési folyamatban. Nazir-Ali sérelmezi, hogy a dokumentum alapján az anglikán nem igaz egyház, továbbá pedig kijelenti: „az üdvözülés csak Istentől származhat. Isten nagyon könyörületes, annyira, hogy nemcsak a különféle egyházak keresztényei, hanem a mindenfajta egyházon kívül állók számára is biztosítja ezt az üdvözülést. Az üdvözülést tehát nem lehet egyházaink egyikének előjogaként felfogni.”