Eperjesi Ildikó
Világdemokraták seregszemléje

Minden idők eddigi legnagyobb szabású világdiplomáciai eseménye, az ENSZ millenniumi csúcstalálkozója zajlott New Yorkban a héten. A háromnapos rendezvény résztvevői - több mint százötven ország vezetője - megvitatott egy ambiciózus akciótervet a gazdag és a szegény országok közötti szakadék áthidalására. Ismét előtérbe kerültek a világszervezet reformjára, hatáskörének kiterjesztésére vonatkozó tervek. Sokan meg sem állnának a világkormány felállításáig, amelytől a glóbusz égető problémáinak megoldását, békét és biztonságot várnak. A bírálók szerint viszont a „globális demokrácia” egyet jelent a nemzeti szuverenitásról és a személyes szabadságjogokról való lemondással. Mindenesetre a világszervezetben most napvilágra került sikkasztások és csalások sorozata megkérdőjelezi az ENSZ rátermettségét a globális vezetői szerep betöltésére.

Josiro Mori japán miniszterelnök beszédet mond az ENSZ millenniumi közgyűlésén. A világszervezet „globális demokráciát” sürget    Fotó: Reuters

A sajtó legélénkebb figyelme a millenniumi csúcson talán „az ősz szakállú öregembert”, Fidel Castro kubai államfőt kísérte, aki az Egyesült Államok legádázabb külföldi ellenfelei közül egyedül jelent meg New Yorkban, „az imperializmus központjában”. Az amerikaiak és Castro közötti ellenszenv mindenesetre nem egyoldalú: Rudolph Giuliani New York-i polgármester szerint a kubai vezető valóságos gyilkos, és óva intette honfitársait, hogy azt véljék: csupán „egy jóindulatú” diktátor. „Arafatról is ugyanez a véleményem” - tette hozzá a polgármester.
Nem jelenhetett meg a csúcson Szlobodan Milosevics jugoszláv és Szaddám Huszein iraki elnök, nem volt viszont indokolt Kim Dzsong Il észak-koreai vezető távolmaradása, hiszen Washington és Phenjan viszonyában óvatos közeledés tapasztalható. Kim Dzsong Il elküldött ugyan maga helyett egy delegációt, de annak tagjai a frankfurti repülőtérről felháborodottan visszafordultak, miután az American Airlines légitársaság biztonsági emberei alapos testi motozásnak vetették alá őket - nem kímélve a legérzékenyebb területeket sem. A biztonsági emberek nem törődtek a diplomáciai szokásokkal, hanem sokkal inkább az amerikai hivatalos listákon „lator államként” számon tartott országok polgáraival szemben kötelező bánásmódra hagyatkoztak.

A U2 rockzenekar énekese, Bono egy petíciót ad át Kofi Annan ENSZ-főtitkárnak. Adósságeltörlő határozatot várnak a legfejlettebb országoktól    Fotó: Reuters

„Az eszközökkel már rendelkezünk, csak az akarat hiányzik a súlyos globális problémák megoldásához” - hangsúlyozta Kofi Annan. A résztvevők közös nyilatkozatukban meg is fogalmazták, miféle megoldásra gondoltak: másfél évtizeden belül a felére kell leszorítani azon emberek számát, akik naponta kevesebb, mint egy dollárnak megfelelő jövedelemből tengődnek. Csaknem ugyanennyinek, mintegy egymilliárd embernek kellene biztosítani 2015-re a hozzájutást a tiszta ivóvízhez. A következő 15 év alatt meg kellene állítani az AIDS terjedését, sőt, viszsza kellene fordítani a tendenciát, továbbá általános iskolai oktatást kellene biztosítani a világ összes gyerekének.
Az elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy hasonló célokat fogalmaznak meg rendszeresen az ENSZ-konferenciákon - különösebb eredmény nélkül. Annan viszont kitart amellett, hogy ha megvilágítják, kinek mi a teendője, akkor hamar teljesíteni lehetne a programot. Annan áprilisban tett közzé egy jelentést, mely már tartalmazott egy, a nemzetközi közösség előtt álló kihívások megoldására vonatkozó akciótervet. A főtitkár olyan nemes célkitűzéseket vetett fel, mint a szegénység legyőzése, oktatásfejlesztés, a globális biztonság növelése és a környezetvédelem fontossága. A kritikusok viszont felhívják a figyelmet arra, hogy „az ördög a részletekben rejtőzik”: bár a pontok jól hangzanak, mégsem úgy fogják megvalósítani őket, mint ahogyan azt az emberek milliói elképzelik.
Annan felszólította a gazdag országokat, hogy töröljék el a leginkább eladósodott országok tartozásait. A ghánai származású főtitkár arra buzdít, hogy a gazdaságilag legfejlettebb államok szenteljenek különleges figyelmet Afrika szükségeinek, a szakértők és alapítványok pedig meg kell, hogy küzdjenek az alacsony mezőgazdasági termelékenységgel a fekete kontinensen. Annan szorgalmazza, hogy az ENSZ kapja meg azokat a forrásokat, melyek biztosítják „küldetésének teljesítését”, ami a múltban mindig a tagországok hozzájárulásainak az emelését jelentette. Egyelőre azonban még az is kétséges, hogy a már kialkudott összeg megérkezik-e a legnagyobb befizetőtől, az Egyesült Államoktól.

Korrupcióhullám az ENSZ-ben

A nemzetközi szervezetet elárasztotta a csalás, pazarlás és korrupció hulláma - írja a londoni The Guardian. A minapi vizsgálatok szerint több mint 350 ügyben kell nyomozást elrendelni az év végéig, ami az 1998-as adatoknak a kétszerese és ötven százalékos növekedést jelent tavalyhoz képest. Rendkívül kényelmetlen időben kerültek nyilvánosságra a felfedezések, hiszen Kofi Annan pont arról szerette volna meggyőzni a millenniumi csúcs résztvevőit, hogy az ENSZ megéri a beléfektetett pénzt, és szerepét ki kellene terjeszteni.
A bűnlajstrom szerint az ENSZ alkalmazottai saját üzletüket vezették a világszervezet égisze alatt, ENSZ-repülőgépeket használtak magánútjaikon, és ezek még csak kisebb kihágásoknak számítottak a több milliós sikkasztásokhoz és hűtlen kezeléshez képest. Egy egykori ENSZ-tisztviselőt nemrégiben három és fél év börtönbüntetésre ítéltek, mivel 770 ezer dollárt sikkasztott, mialatt az egykori Jugoszlávia területén dolgozott. A bosznia-hercegovinai ENSZ-misszió volt utazási igazgatója egy helyi utazási irodával és repülőtársasági alkalmazottal együtt hamisított számlákat.
Egy másik esetben arra a felfedezésre jutottak, hogy 700 ezer „ENSZ-dollár” egy magánbankszámlán kötött ki. A világszervezetet máris kemény kritikák érték, mivel nem tudja kezelni a csalások és sikkasztások sorozatát. Az Egyesült Államok kormánya mindaddig nem utal át egymilliárd dollárt a világszervezetnek, amíg „meggyőző intézkedéseket” nem hoznak a helyzet javítása érdekében. A vizsgálatokat végző egyik magas rangú hivatalnok elmondta, hogy a világszervezet növekedésével párhuzamosan nőtt a csalás és a pocsékolás mértéke. Az alkalmazottaknak van mit a tejbe aprítaniuk, hiszen az ENSZ költségvetése 2000-2001-re 2,53 milliárd dollár.
A békefenntartó programok állnak főként a kritikák kereszttüzében, mivel a válságok sújtotta területekre küldött csapatok gyakran nem képesek feladataikat ellátni. A vizsgálatok szerint egy esetben például nem beszélte senki közülük az adott ország nyelvét és felszerelésük teljesen hiányos volt. Máskor pedig a tisztviselők nem továbbították az ENSZ-beavatkozásban résztvevő országnak a járandóságát. Egy egykori magas rangú ENSZ-alkalmazott szerint a világszervezetben kiépült „a viszszaélések, sikkasztások és alkalmatlanság abszurd és elszámoltathatatlan rendszere”. Alan Para elmondta: „Nagyon nehéz megtalálni és megbüntetni a visszaélést egy olyan szervezetben, ahol az a norma. Az ENSZ által elköltött minden egyes dollárból csak elenyészően kis rész közelíti meg az adott tervet”.
A hozzá nem értésre jó példa, hogy egy csehországi emberi jogi jelentés gerillákról és kábítószercsempészekről szólt. A túlterhelt ENSZ-megbízott egy Kolumbiáról szóló beszámolóból ollózta össze irományát…

Lopakodó marxizmus?

Látván a nagy nemzetközi szervezetek ténykedését, sokakban felmerül az igény a globális demokráciára. „Ha a világ egységesen tudna fellépni, együtt meg tudnánk oldani a világ problémáit” - sóhajtanak fel földünk demokratizálásának hívei. Mihail Gorbacsov egykori szovjet elnök az ENSZ-csúcstalálkozóval egy időben rendezett fórumán követelte a világszervezet hatalmának „radikális kiterjesztését”, a Biztonsági Tanáccsal egyenlő jogokat élvező Gazdasági és Környezetvédelmi Tanács felállítását.
A San Franciscó-i székhelyű Gorbacsov Alapítvány rendezte Világfórum a világ vezetői és a civil társadalom közötti kapcsolatot keresi. Beszéde alatt hallgatósága joggal tette fel a kérdést: Gorbacsov javaslata nem a marxista elveken alapuló, központosított gazdaságirányítás felfrissített változata-e? A volt szovjet vezető Gazdasági Tanácsa szabályozná a tőkét, ilyen módon „biztosítaná a stabilitást” és „a nemzetközi vállalatoknak ezt el kell fogadniuk”. Soros György magyar származású milliárdos javasolta, hogy a Nemzetközi Valutaalap kölcsönei jussanak el közvetlenül az egyénekhez és a kormányon kívüli szervezetekhez. Soros ugyancsak szorgalmazza, hogy a civil társadalom segítse elő a nemzetközi jog betartását, hiszen „a vállalati globalizmus a nemzetek közötti egyenlőtlenséget és az emberi jogok megsértését hozta”.
A jelenlévők szerint Gorbacsov fórumán sok volt az Amerika-ellenes érzelem. Egy résztvevő szerint „az amerikaiak többségének fogalma sincs, mi folyik New Yorkban. Nem értik, hogy a többi nemzetnek van mit nyernie és az amerikaiak sokat veszíthetnek, ha elfogadják ezeket a javaslatokat.” A fórumon szereplők olyan tervekkel álltak még elő, mint a környezetközpontú kormányzás és szorgalmazták, hogy az oktatás során olyan polgárok hagyják el az iskolapadokat, akik „elkötelezettek a világbéke és igazságosság iránt”.

Javaslatok a világkormányra

Vannak azonban, akik a Gorbacsov Alapítvány terveinél is meszszebb mennek.
Az egész huszadik századot végigkísérték a világkormány felállítására vonatkozó óhajok, amelyeket az igazságtalanság, az egyenlőtlenség, a jogfosztás és a pénz egyenlőtlen elosztása váltott ki. Sokakat a béke féltése, sőt az emberiség túlélési esélyeivel kapcsolatos aggodalmak késztettek arra, hogy egyengessék a globális kormányzat előtt az utat: el szeretnék érni, hogy elegendő hatalom összpontosuljon az ENSZ kezében ahhoz, hogy a nemzetközi törvényeket be lehessen tartatni az egész világon. Az 1990-es években ezek a törekvések új energiát nyertek: a Globális Kormányzás Bizottsága addig példa nélküli nemzetközi erőfeszítéseket tett a világot átfogó irányítás alapjainak lerakására. Hasonló célokat fogalmazott meg a Rio de Janeiró-i csúcstalálkozó, a Föld Charta, az Egy Bolygó Kezdeményezés és sok más nyilatkozat is kifejezi a globális demokrácia és a fenntartható fejlődés iránti igényt.
Fontos mérföldkő volt a „világdemokraták” küzdelmeiben a Nemzetközi Bűnügyi Bíróság tervének elfogadása 1998-ban Rómában, melynek célja a nemzetközi büntetőtörvények megerősítése. Leginkább a háborús bűnök - az emberiség elleni bűntettek és a népirtás - kezelésére hivatott az új szervezet.
A globalizáció fölötti vita évtizedek óta tart, sokan szeretnék a szuverén nemzeti kormányokat egyesíteni egy világméretű föderáció keretein belül. Manapság már egyre részletesebben fejtik ki azokat a gyakorlati intézkedéseket, amelyek a nemzetközi döntéshozatalban a „globális kormányzás” gyakorlatát vezetnék be. A javaslatok pártfogói szerint már jelenleg is sok szempontból létezik a „világkormány”, de nem az ENSZ berkeiben kell keresni. A világszervezet kezéből már egy ideje kisiklott a döntés valódi joga, miközben a világ dolgairól zárt ajtók mögött határoznak olyan csoportok, mint a G8, OECD, a Nemzetközi Befektetési Bank, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet. Sokan szeretnék, ha ezek a befolyásos szervezetek elszámoltathatóak lennének, és előbb-utóbb alárendelnék magukat a majdani világkormánynak. A Federalista Világegyesület, a Globális Kormányzás Bizottsága és még jó néhány kormányoktól független szervezet adta ki a Globális Demokrácia Chartáját, amely felvázolja az ENSZ előtt álló feladatokat a globalizáció szempontjából.
A Charta befolyásos összeállítói el akarják érni, hogy a gyorsabb döntéshozatal érdekében eltöröljék a vétót és az állandó tagsági státust az ENSZ Biztonsági Tanácsában. A nyilatkozatot elsősorban az ENSZ millenniumi közgyűlésének ajánlották, de felhívták a figyelmét „a világ minden kormányának és minden általuk képviselt embernek”.
A világ kormányzásával kapcsolatos minden intézményt el akarnak számoltatni, a gazdasági szervezetektől kezdve a katonai szövetségeken keresztül a bankrendszerig. „Meg vagyunk győződve arról, hogy a válasz az ENSZ-nél van” - mondják a Charta aláírói, hiszen „a világszervezet az egyetlen hely, ahol a különböző országok leülnek egymás mellé. Minden gyengéje ellenére a nemzetközi ügyekben egyedüli legitimációval rendelkezik”. A kezdeményezők sürgetik az ENSZ tagországait, hogy határozott tevékenységükkel valósítsák meg a gyakorlatban is ezeket az elveket, mivel „a globális kormányzás iránti igény sürgető”.
Érveik szerint tartani lehet ugyanis attól, hogy a világ helyzete csak rosszabbodni fog, ha a nemzetközi döntéshozás a jelenlegi, antidemokratikus és kizárólagosságra törekvő szervezetek kezében marad. Szó van a főtitkár közvetlen irányítása alatt álló ENSZ-hadsereg létrehozásáról is. A szervezet nyilvántartásba venne minden fegyvert, és a nemzeti hadseregek létszámát radikálisan lecsökkentenék. Minden nemzet számára kötelezővé tennék, hogy vesse alá magát egy Nemzetközi Bíróságnak. A magánemberek nem tarthatnának fegyvert maguknál, az ENSZ ellenőrizné a fegyverek gyártását, eladását, szabadalmaztatását és elosztását.
A Charta aláírói szimpatizánsaik között tudhatnak civil szervezeteket és kormányon kívüli mozgalmakat szerte a világon. Clinton amerikai elnök a millenniumi csúcstalálkozón azt hangoztatta, hogy erősödik a világ különböző nemzeteinek, térségeinek egymástól való kölcsönös függése, és ennek összefogásra kell sarkallnia mindenkit. Az Európai Unió is támogatja az ENSZ tervezett reformját - hangsúlyozta a felszólalásában Jacques Chirac francia elnök. Chirac annak a nézetnek adott hangot, hogy az ENSZ nélkülözhetetlen, a szervezetnek azonban a mai kor követelményeihez kell alkalmazkodnia.

Európa példát mutat

A bírálók szerint nem az elnyomottak keserűsége adja a szelet a világkormányzati mozgalom vitorláiba, hanem a stratégiát azok gyártják, akik a majdani globális irányítást kézben akarják tartani. A Charta valójában az egyéni szabadság eltörlése - érvelnek az ellenzők. Jelenleg még a nemzeti szuverenitás és a be nem avatkozás elve a nemzetközi érintkezés alapvető pillérei. Az ENSZ vezetésével kialakított globális demokrácia véget vetne az egyéni szabadság védelmének, amely egyébként a világszervezet egyik alapvető célja. Szemére vetik a Charta szerzőinek, hogy a szegénységet nem lehet megszüntetni azzal, ha elvesszük a gazdagabbtól a vagyonát, és elosztjuk a kevésbé szerencsések között. Sokkal inkább várható a nyomorúság elterjedése az ilyesfajta akcióktól, hiszen amikor valakitől elveszik a gazdagságát, vele együtt eltűnik a vagyon gyarapításának a vágya, a kezdeményezőkészség is.
A bevételi forrásokat a nemzetközi közvagyonból teremtenék elő a világkormány hívei. Megadóztatnák a levegő, a légkör és a tengerek használatát. Az adóztatástól nemcsak azt várják, hogy határtalan bevételre tesznek szert, hanem a természetes energiaforrások használatának csökkentését is szeretnék elérni, különösen az olaj, a szén, a földgáz, a víz, a faanyag és az ásványok esetében.
A Charta hívei szeretnék elérni, hogy az ENSZ konfliktusrendező tevékenységét egy állandó katonai erő végezze. A Biztonsági Tanács az eddigieknél jóval szélesebb körű jogokkal rendelkezne „a nemzetközi béke és biztonság fenntartására”. Az ellenzők szerint viszont a világkormány felállítása csak vég nélküli konfliktusokhoz és elnyomáshoz vezetne. Buchanan amerikai konzervatív politikus rámutatott: „a szuverenitás vége háborút jelent. Amikor semmibe vették Jugoszlávia szuverenitását, Clinton elnök a 78 napos bombázás okaként a tömeggyilkosságokat emlegette. Ma már tudjuk, hogy nem volt népirtás és tudjuk, hogy Clinton bombázása segítette elő a gyilkosságokat”. A konzervatív amerikaiak szerint Európa példát mutat a nemzeti szuverenitás feladásáról: a most feljövő szuperállam nemzetei feladták az irányítást valutájuk, költségvetésük, határaik fölött és most veszítik el az uralmat a védelmük fölött is. A novemberi amerikai elnökválasztás alighanem el fogja dönteni: az USA beadja-e a derekát és az európai utat választja-e, vagy továbbra is ragaszkodik azokhoz a szabadságjogokhoz, amelyeken Amerika felépült.