Egyre több önkormányzati vezető javasolja - követve a kisgazda Túri Kovács
Béla korábban elhangzott ötletét -, hogy mivel nem tudják sehol sem a lakossági
tiltakozások miatt a türelmi zónákat kialakítani, inkább mondja fel az állam az
úgynevezett New York-i egyezményt. Ugyanis ez az egyezmény tiltja a bordélyházak
engedélyezését, ha viszont - hangzik az érvelés - Magyarország kilép e
kötelezettségek alól, akkor az irritáló utcai prostitúciót az engedélyezett és
ellenőrzött bordélyházak falai közé lehetne szorítani. Mindenesetre az úgynevezett
keresztény történelmi hagyományra politikai szlogenekkel építő konzervatív
koalíció idilljét zavarná meg, ha e kormány mondaná fel a morális és humánus
tartalmú egyezményt.
A „helyzetet” maguk a prostituáltak idézték elő. A fővárosi prostituáltak
ugyanis - a mogyóródi Forma-1-es Erotik Campingen felbuzdulva - maguk kezdték
értelmezni a szervezett bűnözés elleni törvény rájuk vonatkozó passzusait, és
úgy vélték, önmaguk jelölhetik ki azt a területet, ahol a törvény biztosítja
számukra a szabad prostitúciót. Választásuk a kőbányai Gyógyszergyári útra
esett. Mint mondják, ez a terület minden tekintetben megfelel a jogszabály
előírásainak, hiszen nem számít védett övezetnek, vagyis nincs a közelben iskola,
egyházi létesítmény vagy egyéb közintézmény. E területet akár - egyes
nyilatkozataikat értelmezve - erőszakkal is elfoglalnák. Döntésüket sajátos
törvényértelmezéssel igyekszenek alátámasztani. Szerintük ugyanis a prostitúciós
tevékenység türelmi zónák hiányában minden olyan területen végezhető, amely a
törvény által nem védett.
A prostituáltak szóvivőjének tervei szerint ezen a területen két műszakban
„dolgozva” akár négy-ötszáz lány is elférne. A szituációt magunk elé
képzelve már láthatjuk is, ahogy a mogyoródi példát követve, a prostitúciót
kiszolgálandó szinte önálló városrész, infrastruktúra épül ki a maga egyágyas
bódéival. (Egy lapunknak nyilatkozó illetékes szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a
zóna kialakítását követően kisebbfajta maffiaháború törne ki a lányokat
„futtató” szervezett bűnözői csoportok között, hiszen a terület kicsi ahhoz,
hogy ott mindenki helyet kapjon.)
Ötletükhöz akarva akaratlan kaptak támogatást a BM egyik illetékesétől, aki
hasonlóan foglalt állást a törvény értelmezését illetően. Mint azt Borai Ákos
főosztályvezető lapunknak elmondta: egy ilyen „semleges” területen a lányok
felajánlkozhatnak és üzletet köthetnek, viszont „szolgáltatást” ott helyben nem
nyújthatnak. Borai szerint a megoldást az jelentené, ha a megvalósuló türelmi
zónában olyan épületek jönnének létre, amelyek a prostituáltak tulajdonában
vannak, így ez nem minősülne bordélyháznak. Ez utóbbit ugyanis a Magyarország
által szintén aláírt New York-i egyezmény tiltja. A főosztályvezető kérdésünkre
kifejtette: amennyiben a Fővárosi Önkormányzat a Közigazgatási Hivatal
felszólítására sem jelöl ki türelmi zónát Budapesten, úgy a Belügyminisztérium
vizsgálja meg a kérdést, és könnyen lehet, hogy az ő válsztásuk is egybeesik majd
a prostituáltakéval, vagyis valóban az Örs vezér tértől sem túl távoli
Gyógyszergyári út lesz kijelölve türelmi zónaként.
A helyzet még „forróbb”, hiszen Juharos Róbert fideszes országgyűlési és
józsefvárosi önkormányzati képviselő önálló módosító indítványát elfogadva
az Országgyűlés a héten módosította a szervezett bűnözés elleni törvény
prostitúcióval kapcsolatos egyes részeit. Ennek értelmében, ha az önkormányzatok
nem teszik meg - és ez történt eddig -, akkor a belügyminiszter is kijelölheti
azokat a türelmi zónákat, ahol a prostituáltak tevékenykedhetnek.
Mindezeket végiggondolva nagyon is érthető, hogy a X. kerület polgármestere, György
István hallani sem akar a „prostituált-importról”. Mint azt a témában tartott
sajtótájékoztatón lapunk kérdésére elmondta: három napja izzanak a telefonvonalak
a polgármesteri hivatalban, a kerület és főként a szóban forgó környék lakosai
folyamatosan tiltakoznak. A polgármester elmondta: az sem elképzelhetetlen, hogy ha a BM
valóban Kőbányán jelöli ki a türelmi zónát, akkor a lakosság polgári
engedetlenségi mozgalommal válaszolna a döntésre.
György István a maffiaellenes törvénycsomag vonatkozó részeit is másként
értékeli, mint az utcalányok, vagy akár a BM-tisztviselő. Az ő olvasatában ugyanis
a jogszabályban a védett övezet fogalma azért lett bevezetve, hogy az önkormányzatok
kapjanak vezérfonalat a türelmi zóna kialakításához, és ne a prostituáltak ahhoz,
hogy eldöntsék hol végezhetik a tevékenységüket és hol nem. Mint mondta: a
Borai-féle értelmezés mind a törvény szellemével, mind annak betűjével szöges
ellentétben áll. Rámutatott arra is, hogy a kiszemelt Gyógyszergyári út valójában
nem is lenne kinevezhető türelmi zónának, mivel a terület közelében van egy óvoda,
egy kultúrház, illetve egy egyházi intézmény is, vagyis a törvény értelmében
védett övezetnek minősül. A polgármester kérdésünkre elmondta: ha mindezek
ellenére a lányok mégis megjelennének Kőbányán, a kerületi kapitányság
részéről hathatós rendőri ellenállásba fognak ütközni. György István szerint
egyébként magával a törvénynyel is baj van, hiszen, mint mondja, több mint jelzés
értékű, hogy az országban egyetlen prostitúciótól fertőzött település
önkormányzata sem jelölt ki türelmi zónát, mivel a lakosság mindenhol tiltakozik ez
ellen. Szerinte ez azt az üzenetet közvetíti a jogalkotók felé, hogy „az
állampolgárok nem viselik el a törvény által legalizált közterületi
prostitúciót.” György polgármester is - a főváros vezetésével és egyes
kisgazda országgyűlési képviselők álláspontjával harmóniában - inkább a New
York-i egyezmény lemondását és így a bordélyházak legalizálását tartaná
ildomosnak.
Intézményesült nemi erőszak
„A prostitúció melegágya a nők ellen a családban elkövetett erőszak” - állítja
Betlen Anna, a Szociális és Családügyi Minisztérium (SZCSM) szakértője. Külföldi
statisztikák szerint (hazánkban ilyen felmérések eddig még nem készültek) a
prostituáltak 85 százalékát gyermekkorukban szexuálisan (és/vagy fizikailag) bántalmazták,
aminek következtében az a téves felfogás épült be a személyiségükbe, hogy testük
kizárólag mások szükségleteinek kielégítésére szolgál. Ez sokszor akkor is megtörténhetett,
ha a molesztálás csupán „különös” simogatásban, vagy ölelgetésben merült ki.
„A családon belüli erőszak jellegzetes formája az asszonyverés: Magyarországon a
családok 15 százalékában bántalmazza a férj a feleséget, a már elvált nők beszámolói
szerint 61 százalékukat verte, 50 százalékukat pedig megerőszakolta saját házastársa.”
(Forrás: Tóth Olga: Erőszak a családban, Tárki, 1999.) „Szélsőséges esetekben az
is előfordul, hogy maga a férj lesz a feleség »futtatója«, így egészítve ki a jövedelmét”
- mondja Betlen Anna, aki maga is több ilyen esettel találkozott már. A családon belüli
erőszak eseteiben egyébként - a nemzetközi szakirodalom tanúsága szerint -
mintegy 95 százalékban a férfi az elkövető, 2 százalékban egynemű (vagyis
homoszexuális kapcsolatról van szó), és mindössze 3 százalékban a nő a bántalmazó.
A szakértő szerint a prostitúció olyan súlyos és alapvető társadalmi jelenség,
amely semmilyen módon nem legalizálható, hiszen „a prostitúció a nemi erőszak intézményrendszere,
és sokkal kevésbé a kliens szexuális, mint amennyire (a nők fölötti) hatalmi vágyának
kielégítésére szolgál”. Betlen Anna rámutatott arra is, hogy a prostitúció felszámolásához
nemcsak a jogi háttér hiányzik, hanem kevés a kellő felkészültséggel rendelkező
szociális munkás vagy áldozatvédelmi szakember. Ezeken kívül olyan „otthonokra”,
szociális intézményekre is szükség lenne, ahová a múltjuktól elszakadni kívánó
lányok a lelki és fizikai terrort alkalmazó stricik elől elmenekülhetnek.