Varga Róbert
12 nap múlva olimpia

Tatán már jó ideje visszafelé mérik az időt. Az edzőtáborban készülő sportolók és edzőik naptárában ugyanis csak ennyi áll: még 13 nap. Ennyi idő múlva kezdődnek Sydneyben a XXVI. Nyári olimpiai játékok küzdelmei. A világ sportjának legnagyobb rendezvényén mintegy 200 ország tízezer versenyzője méri össze tudását. Mi pedig természetesen szurkolunk a magyar olimpikonoknak, akiknek egy részét a tatai edzőtáborban látogattuk meg kedden, a sajtó számára tartott nyílt napon.

Szántó Imre -„Öcsi bácsi”- eligazítást tart    Fotók: Varga Róbert

Boksz mambóra

Lu Bega Mambó száma szűrődött ki a bokszteremből. A remek ritmusra ökölvívóink táncoltak is, ám csak a tükör előtt. Az ugrókötelek propellerként suhogtak a levegőben, a versenyzők lába motollaként járt. Szántó Imre szövetségi kapitány jellegzetes rekedtes hangja Louis Armstrongosra színezte a mambót.
„Gyerünk Pali, még gyorsabban!” - szólt az intelem Lakatos Pálnak, aki a 48 kilósok mezőnyében öklöz majd Ausztráliában. (A bokszoló biztos, hogy kettőzött energiával küzd majd Sydneyben, mert az előző olimpiát egy szerencsétlen malőr miatt kellett kihagynia. Akkor 10 dekával meghaladta a súlya a megengedett határt, és nem indulhatott az ötkarikás játékokon…)
A zene tovább szólt, miközben a kétszeres Európa- és egyszeres világbajnok Erdei Zsolt a ringben „árnyékbokszolt”. A népszerű „Madár” már el is felejtette a sajtó által kicsit „túlpörgetett” orrcsontrepedését. A 75 kilósok között versenyző Erdei - aki az olimpia után Kokót követve profinak áll majd - csépelte a levegőt, védekezett, támadott, szemén látszott, hogy nagyon koncentrál. Csakúgy, mint a 71 kilós Balzsay Károly, aki olyan erővel püfölte a homokzsákokat, hogy a kívülálló szemlélő azt hihette: a zsák kidől majd a sorból.

Lábteniszező tornászok

Labdapattogás hallatszott a tornateremből. Supola Zoltán és Csollány Szilveszter bemelegítésként lábteniszezett.
„Ez nagyon jó játék. Jól megizzadnak tőle a fiúk, és szinte minden izmukat átmozgatja” - adott magyarázatot a focira Limperger István, a két dunaújvárosi versenyző edzője.
Supola Zoltán ízületei az évek során „elhasználódtak”. Csuklóját nemrég Németországban is gyógykezelték. Azt még nem tudni, hogy a sérült kéz mennyire zavarta meg a pályafutásának utolsó olimpiájára tréningező versenyző felkészülését, ám aki ismeri Supolát, tudja, hogy a sportoló soha nem adja fel. Vereckei István szövetségi kapitány is tudja ezt, és reméli, hogy Zoli a búcsúfellépésén döntős lesz.
Csollány Szilveszter gyűrűgyakorlata nagyon erős. Sokan ennek reményében aranyérmet várnak tőle.
„A mezőny is nagyon erős, és minden azon múlik, ki hibázik kevesebbet. Én bármilyen veretű éremnek nagyon örülnék” - mondta Csollány Szilveszter, aki sarokba gurította a labdát, és versenyzőtársával együtt elkezdte az igazi tornaedzést.

Supola Zoltán és Vereckei István szövetségi kapitány

Schmitt Pál a birkózóteremben

Hatalmas puffanásokkal zuhantak a keménykötésű legények a birkózószőnyegre. Miközben Berzicza Tamás, Deák-Bárdos Mihály és társaik a fogásokat gyakorolták és gyűrték egymást tisztességesen, Kocsis Ferenc egykori kiváló birkózónk irányítása - és persze Balla József szövetségi kapitány figyelme - mellett, belépett a terembe Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke.
A kétszeres olimpiai bajnok barátságosan „lepacsizott” a versenyzőkkel és vezetőkkel, szinte mindenkihez volt néhány bátorító és biztató szava.
A MOB elnöke versenyzőként, illetve sportvezetőként Mexikó óta minden ötkarikás játékon ott volt. A mostani azért lesz számára különleges, mert tagja az olimpiai lánggal futó váltónak.

Súlyzózó kézisek, sisakos öttusázók

„A fotósok nyugodtan dolgozhatnak, mindenki mosolyoghat, de a sorozatokat azért számoljátok. Emelkedjenek azok a súlyok!” - adta ki a vezényszót Mocsai Lajos, a női kézilabda válogatott szövetségi kapitánya a konditeremben, ahol tanítványai éppen erősítettek.
A súlyok emelkedtek, az arcok megfeszültek. Negyven-ötven kilós szériázás közben mosolyra már nem mindenkinek tellett az erejéből, de ez senkit nem zavart. A csapaton pedig nem látszott az, hogy nyomasztaná őket a közvélemény erősödő elvárása: az olimpiai (arany)érem.
„Ez aranyos elvárás, ám rajtunk kívül még hat csapat esélyes” - mondogatja már jó ideje Mocsai mester.
A helyiségtől nem messze pengecsattogás jelezte: az öttusázók vívóedzést tartanak.
A világ- és Európa-bajnok székesfehérvári Vörös Zsuzsanna épp a kitörést gyakorolta edzőjével, ám a mozdulatsor kivitelezése sehogy sem nyerte el tetszését. Így tovább csiszolta a technikáját.
Bent a teremben a sisakok mögött ott volt Simóka Nóra, Sárfalvi Péter, Hanzély Ákos is, akik edzőpartnereik ellen vívták a csatákat.

Ha kell, cápahúst is ehetnek

Az idő gyorsan pergett. A délelőtti tréningeknek vége lett. A sportolók elindultak az étterembe, ahol 21 fős személyzet (benne öt szakács és egy mestercukrász) gondoskodik arról, hogy mindenki pótolni tudja az energiaveszteségét.
Kis túlzással nevezhetnénk az éttermet terülj, terülj asztalkámnak, mert ott minden sportoló azt eszik, amit akar - és persze előre kér. A vívók számára például kilencféle ételt főztek nemrég a szakácsok.
A részleg vezetője elmondta, hogy reggelire hat fajta felvágott, sajt, dzsem, vaj, rántotta, sült kolbász, főtt virsli, tejberizs, zöldség, gyümölcs közül választhatnak a sportolók. Ebédre mindenki számára biztosítottak előételek, főételek, rántott és sült húsok, főzelékek, sütemények, gyümölcsök. Vacsorára zöldségféléket javasolnak, de ha valaki dinnyét, kivit, szőlőt, banánt akar fogyasztani este (mint például Erdei Zsolt), akkor ez is megoldható.
Mivel a versenyzőknek sok fehérjére van szükségük, ezért a konyhán van cápahús is, ha valaki ilyen étket kíván.
Egyébként a súlyemelők és a birkózók esznek a legtöbbet, a legkevesebb ételt pedig a tornászok veszik magukhoz.