Csereklyei Márta
Valláscsúcs az ENSZ-ben

A héten lezajlott az Egyesült Államokban az ENSZ égisze alatt megrendezésre kerülő Vallási és Szellemi Vezetők Millenniumi Világbéke Csúcstalálkozója. A rendezvényre 15 vallás több mint ezer képviselője érkezett abban a reményben, hogy a megbeszélés nagyban hozzájárulhat a fegyveres konfliktusok, a szegénység, illetve a környezetszennyezés problémáinak megoldásához. „Némely európai kormány különbséget tesz a vallások között: egyeseknek kedvezményeket biztosít, míg ugyanazokat másoktól megtagadja” - fogalmazta meg kritikáját Felix Rohatyn ENSZ-nagykövet, aki beszédében utalt arra, hogy ilyen jellegű problémák különösen Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban és Németországban tapasztalhatók, és figyelmeztetett arra, hogy a most kialakuló kelet-európai demokráciák ne ezt a rossz példát másolják le.

James Forbes tiszteletes a világ egyházi és vallási vezetőinek millenniumi béketalálkozóján az ENSZ New York-i székházában. Vallások és konfliktusok    Fotó: MTI

A rendezvény érdekessége, hogy egyik fő szervezője és támogatója a CNN alapítója, Ted Turner által létrehozott Jobb Világ Alapítvány. A Time Warner Inc. elnökhelyettese a találkozó tiszteletbeli elnökének szerepét tölthette be.
„A világon számos konfliktust a vallási különbségek okoznak” - jelentette ki a rendezvény főtitkára, Bawa Jain, aki úgy véli, a vallások harmóniája az első lépés afelé, hogy a világvallások a politikai testületek segítségére legyenek a konfliktusok megoldásában. A rendezvény szervezői egy vallási vezetőkből álló állandó tanács felállítását remélik, amely a viták megelőzésében, illetve megoldásában nyújtana segítséget az ENSZ munkájában.
A találkozó napirendje alapján az első nap több nyelven elhangzó, közös imával telt, a másodikon a résztvevők különböző témákban tartottak beszédeket, míg a harmadik és negyedik napokon szekcióülések keretében a küldöttek megvitathatták a vallási ellenségeskedés, a konfliktuskezelés, a szegénység, illetve a környezetszenynyezés problémáit. Szó esett többek között a Balkánról, a Közel-Keletről, Eritreáról és Etiópiáról, Oroszországról, illetve Közép-Ázsiáról is.
A csúcstalálkozó záróakkordjaként a jelenlevő vallási képviselők egy nyilatkozatban elkötelezettségüket fejezték ki a világbéke felé, s kijelentették: minden férfit és nőt egyenlőnek kell tekinteni, és minden vallás egyenlő.
A többek között a Vatikán áldását is élvező csúcstalálkozóra ennek ellenére csak 15 vallás képviselőit hívták meg, sőt, a szervezők jobbnak gondolták, ha bizonyos ismertetőjelek alapján döntik el, mely csoportok tekinthetők „fontosabb” vallásoknak. Ezek között szerepelnek például „a történelmi jelentőség, a történelmi múlt, a követők száma és a földrajzi elhelyezkedés”. „Általános követelmény, hogy az adott vallás legalább százéves múlttal rendelkezzen, illetve, hogy karizmatikus alapítója vagy vezetője már ne legyen az élők sorában” - sorolja a követelményrendszer.

Megbocsátás pekingi módra

Jóllehet a találkozó egyik eredeti célkitűzése éppen az volt, hogy békét teremtsen a vallások között, a megnyitó majdnem kisebbfajta botrányba fulladt amiatt, hogy a kínai hatóságok nyomásának engedve a szervezők szándékosan nem hívták meg a tibeti buddhizmus vezetőjét, a dalai lámát. A kínai kormány részéről érkező népes küldöttség tagjai még a láma üzenetének felolvasását sem hallhatták - mielőtt ugyanis erre sor került volna, látványosan kivonultak a teremből. A kínai delegáció egyik tagja, Fu Tieshen püspök „tragédiának” ítélte „a vallás megszentségtelenítését, eltorzítását és a vele kapcsolatos visszaéléseket”. Beszédében kijelentette: „Vannak, akik a vallási és emberi jogok nevében más országok szuverén létébe gázolnak. Vannak, akik a vallás köntösébe bújva, a világ becsapásával szereznek hírnevet maguknak, miközben szeparatista tevékenységet folytatnak”.
A Kínai Kommunista Párt árnyéka nem csupán a dalai láma - sokak szerint elsősorban inkább politikai, mint vallási - tevékenységét igyekszik besötétíteni; az egyedüli hivatalos jogosultsággal rendelkező Kínai Hazafias Katolikus Szövetség ugyanis még a római pápa tekintélyét sem ismeri el. (Hetek, 2000. január 7.: ) A program egyik eleme a vallási konkurencia tevékenységének kriminalizálása a katolikus kézben lévő médiumokon keresztül. A népszerűség visszaszerzésének másik módszere a kereszténységgel ugyan ellentétes gyakorlatot folytató, de a katolicizmussal nem szembenálló spiritiszta tömegek beterelése a templomokba.

Dzsiháddal az erőszak ellen?

A csúcstalálkozó utolsó napján a vallási vezetők aláírásukkal fejezték ki egyetértésüket a zárónyilatkozattal, amely elítél mindenféle erőszakos cselekményt, különös tekintettel azokra, amelyeket a vallásra hivatkozva követnek el. A rendezvényen résztvevő muszlim vallási vezetők támogatták a békefelhívást. Az iszlám követői ugyanakkor a világ minden táján elszántan folytatják szent harcukat, a dzsihádot, a hitetlenekkel szemben. A muzulmánok szent könyve, a Korán ezt hirdeti: „…mészároljátok le a bálványimádókat mindenütt, ahol megtaláljátok őket, fogjátok el és börtönözzétek be őket, és minden leshelyen fekve várjatok rájuk...”. „Harcoljatok azok ellen, akik nem hisznek Allahban és az Utolsó Napban, és nem tiltják, amit Allah és Küldöttje megtiltottak, akik nem gyakorolják az igazság vallását és azok közül valók, akiknek a Könyv adatott (ez a zsidókat és a keresztényeket jelenti - a szerk.), amíg nem fizetnek sarcot, és meg nem alázkodnak!”
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a Korán tanításával azonosuló vallási vezetők milyen mértékben tudnak egyetérteni a New York-i csúcstalálkozó vallási erőszakot elítélő nyilatkozatával. Köztudott például, hogy az iszlám követői szent harcot folytatnak többek között Izraellel szemben is, s miközben Jasszer Arafat a békéről tárgyal, a palesztin városokban a Hamasz szellemi vezetője, Ahmed Jaszin sejk a végső győzelemig tartó dzsihádra buzdítja elszánt híveit.
Az iszlám alapvető céljai között szerepel a vallás és a politikai állam abszolút egyesítése is: az államhatalom erőszakszervezeteinek kötelessége ennek fenntartása, hiszen az iszlám hit nem képzelhető el iszlám
állam nélkül. A napokban Törökországban például egy muzulmán prédikátorról kiderült, hogy hívei szisztematikus képzésével a világi kormány megdöntésére készült. „Fethullah Gulen teokratikus iszlám diktatúra kiépítésére törekszik, amelyben az iszlám rend uralná az államot” - nyilatkozta az eset kapcsán a török főügyész. Hasonló mozgalmak működnek Nigériától Afganisztánon át egészen a független iszlám államért harcoló Fülöp-szigeteki muszlim gerillákig.

Rasszizmus és intolerancia

Az egyesült államokbeli csúcstalálkozón nem pusztán a résztvevők által fennhangon hirdetett elvekkel szöges ellentétben álló gyakorlat - vagyis a vallások közötti különbségtétel - keltett vegyes érzelmeket, hanem Kofi Annannak, az ENSZ főtitkárának a világbékéről alkotott elképzelése is, amelyről az ENSZ a múlt héten tett közzé jelentést. A főtitkár szerint az ENSZ a világ bármely országából mozgósíthatna olyan készenléti hadtesteket, amelyeket arra képeznének ki, hogy jól és gyorsan tudjanak egymással akcióba lépni. Az ENSZ ugyan fenntartja azt a szabályt, hogy a békefenntartók csak önvédelemből lőhetnek, a főtitkár azonban kiterjesztené az önvédelem definícióját. Annan elképzelése szerint eljön az idő, amikor minden ország égni fog a vágytól, hogy harcolni küldje csapatait. „Ha nem készülünk fel arra, hogy erőszakra erőszakkal válaszoljunk, akkor aligha tehetünk bármit is. Az a probléma, hogy sok olyan ország van, mint az Egyesült Államok, amely nem hajlandó kockáztatni azt, hogy emberi áldozatokat szenved. És ez a felfogás egyre terjed” - mondta a főtitkár.
A négynapos csúcstalálkozón Kofi Annan a vallásszabadság melletti elkötelezettségének is hangot adott: „Erősítsük meg a mai napon azt a felfogást, hogy minden férfinak és nőnek alapvető joga van a vallásszabadság szabad gyakorlásához, az imádkozáshoz, istentiszteleti helyek alapításához és fenntartásához, saját vallási vezetői megválasztásához, vallásos meggyőződésével kapcsolatos íráshoz, publikáláshoz és tanításhoz, illetve a szent napok megtartásához”. A főtitkár ugyanakkor óva intett a vallások „fekete oldalától”. Mint elmondotta, „a vallási szélsőségek számos nőt és kisebbséget tartanak elnyomás alatt. Sok esetben öszszefonódnak a nacionalizmussal, az erőszak szikráit csiholva ezáltal, és ellenségeskedést szerezve különböző csoportok között. A vallási vezetők számos esetben elmulasztották felemelni a hangjukat olyankor, amikor megelőzhették volna a gyűlöletet, az üldözéseket és kirángathatták volna az embereket a közömbösségből”. Kofi Annan úgy véli, a probléma nem a hittel van, hanem azokkal, akik rosszul gyakorolják azt.
Vallási, illetve faji intoleranciáért Európának mindenesetre nem kell a szomszédba mennie. Nagy-Britanniában, Észak-Írországban szinte a mindennapi élet tartozékának számítanak a katolikusok és protestánsok közötti összecsapások. Augusztus közepén Franciaországban történt egy, a tolerancia eszméjét két lábbal a sárba taposó eset: mintegy negyven polgármester szó szerint megzsarolta a kormányt, így fejezve ki tiltakozását egy hétvégi evangéliumi-karizmatikus keresztény összejövetel ellen, amelyen cigányok tíz-ezrei vettek részt.
A rasszizmusukról közismert polgármesterek azzal fenyegetőztek, hogy ha a kormány nem állítja meg a hasonló mozgalmakat, akkor nem vesznek részt abban a népszavazásban, amely során a francia elnök hivatali idejéről hoznak majd döntést. Párizsban egyébként júniusban a nemzetgyűlés elfogadott egy rendkívül szigorú törvényt, melynek értelmében a hatóságok bármikor feloszlathatnak egy szektát, ha veszélyesnek ítélik annak tevékenységét. A jogszabály szerint - a prostitúció magyarországi szabályozásából ismert módon - tilos kórházak, iskolák és más közintézmények 200 méteres körzetében szektákat működtetni. A törvény értelmében a „mentális manipuláció” például háromévi börtönbüntetéssel és 300 ezer frankos bírsággal sújtható. A törvény szigorúsága ellen a francia történelmi egyházak, sőt maga II. János Pál pápa is tiltakozását fejezte ki. Európa keleti felén azonban az „újraevangélizálásra” törekvő katolikus egyház jóval megértőbb a vallásszabadság radikális korlátozását kezdeményező javaslatok iránt. Jellemző példa erre egy felekezeti elkötelezettségét fennen hirdető magyar parlamenti képviselő televíziós nyilatkozata, aki a „hamis tanokat hirdető szekták és egyéb morzsalékvallások” elleni drákói fellépést sürgetett - történetesen a New York-i toleranciadekrétum kihirdetésével egy napon.
Tovább haladva kelet felé azt lehet látni, hogy Róma újra a vallásszabadság harcos védelmezőjévé válik. A pravoszláv egyház számára azonban éppen a nyugati kereszténység jelenti a legfőbb kihívást, amint azt Alekszij pátriárka is nyilvánvalóvá tette a katolikus egyházfőnek küldött üzenetében. Ebben a pápa moszkvai meghívását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a katolikus egyház mondjon le az ortodox többségű területeken a térítésről.
Az ENSZ Nemzetközi Kapcsolatok Intézete a franciaországi törvény elfogadását követően hangot adott a nyugat-európai vallási intoleranciával kapcsolatos aggodalmainak. Felix Rohatyn ENSZ nagykövet elmondta: „Egy vallási meggyőződés megvallását, illetve a vallás nyilvános gyakorlását nem tiltják ugyan a nyugat-európai törvények, a gyakorlatban azonban, ha valaki kifejezi egy kisebbséginek tekinthető vallásban való hitét, az gyakran vezet diszkriminációhoz - munkahelye elvesztéséhez, az oktatási intézményekbe való bejutás megnehezítéséhez, gyermekek örökbefogadási lehetőségének megtagadásához -, s ez súlyosan sérti az egyén vallásszabadsághoz való jogát. Némely európai kormány különbséget tesz a vallások között: egyeseknek kedvezményeket biztosít, míg ugyanazokat másoktól megtagadja.” A nagykövet beszédében utalt arra, hogy ilyen jellegű problémák különösen Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban és Németországban tapasztalhatók, és figyelmeztetett arra, hogy a most kialakuló kelet-európai demokráciák ne ezt a rossz példát másolják le.