Vissza a tartalomjegyzékhez

Surjányi Csaba
Pusztít az internet-szex

Korábbi számunkban beszámoltunk már arról a sötét csapdáról, amelyet az internet-pornográfia jelent (A kiberpornó kelepcéje, Hetek 2000. április 29.). A téma azonban egyelőre nem veszít aktualitásából, hiszen a „helyzet fokozódik”. A kérdéssel az amerikai New Man (Új férfi) című keresztény magazin is foglalkozik XXX-akták címmel (az XXX a pornográf tartalmú termékek hivatalos besorolási kódja az USA-ban) legutóbbi számában, rámutatva, hogy a pornográfia össztüze éppúgy ostromolja a keresztény férfiakat, mint más meggyőződésű vagy akár világi társaikat. A szakemberek a jelenséget egyre inkább a kemény drogok okozta függőséggel állítják párhuzamba, egy pszichológus pedig egyenesen a „szexuális függőség kokainjáról” beszél.

Az internetes szextől való megszállottság megdöbbentő számadatokat produkál. A felmérések azt mutatják, hogy a keresőprogramokba bebillentyűzött kulcsszavak közül magasan a „szex” vezeti a listát. 1998 márciusában százezer pornográf honlapot regisztráltak a világhálón, hozzáfűzve, hogy ez a szám minimum napi kétszázzal (!) gyarapszik. A mára az egymilliós küszöböt is messze átlépő számú honlapot hetente huszonötmillióan látogatják csak az Egyesült Államokban a Sexual Recovery Institue (Szexuális Helyreállítási Intézet) adatai szerint. (A látogatók száma világszinten jóval a százmillió fölött van.) Arra is rámutatnak továbbá, hogy az összes honlap hatvan százaléka szexuális tartalmú. Jelenleg a világon a legértékesebbnek tartott weboldal címe: sex.com, melynek jogáért a közelmúltban 250 millió dollárt ajánlottak fel.
Ha belegondolunk, hogy tíz évvel ezelőtt a kiberpornó még gyakorlatilag ismeretlen jelenség volt, feltétlenül el kell gondolkodnunk azon, mi lehet a mozgatórugója ennek az elképesztő robbanásnak. Az internet-pornográfia „előnyeit” az alábbiakban szokták összefoglalni: 1) Olcsó: a fogyasztó szinte ingyen jut hozzá a mozgó- és állóképek millióihoz. 2) Kényelmes: az áruk napi huszonnégy órában a kíváncsi vagy már függő személy otthonában (irodájában) állnak rendelkezésre. 3) Diszkrét: a felhasználó személyazonosságának feltárása nélkül juthat hozzá az anyaghoz. A lebukás esélye minimális. 4) Látszólag veszélytelen: nem kell félni sem AIDS-től, sem egyéb nemi betegségektől, sem esetleges nem kívánt terhességtől, sem egyéb atrocitásoktól (a közelmúltban hazánkban is sok szó esett a prostituált-gyilkosságokkal kapcsolatosan arról, milyen veszélyek leselkednek mindkét „szobára menő” félre).

Lelkészek a pornográfia hálójában

Nem csoda, hogy mindezen „előnyök” sok olyan új fogyasztót csábítanak el, akiket addig vallási meggyőződésük, felekezeti hovatartozásuk, pozíciójuk vagy legalábbis a lelepleződéstől való félelem arra ösztönzött, hogy felvegyék a harcot ilyen jellegű gerjedelmeikkel szemben. A Charisma című keresztény magazin megszólaltatta a kérdés szakértőjét, Anthony Payne professzort, aki szerint „a kiberpornó világában kíváncsiskodó tipikus keresztény harminc és ötvenöt év közötti férfi nős, gyermekei vannak, tanult, jól képzett, magas életszínvonalon él, és leggyakrabban a természettudományok, a gyógyászat, a kereskedelem, a jog és az egyházi szolgálat (!) területén tevékenykedik”.
Új-Mexikó állam kormányzatának egy magát kereszténynek valló tisztviselőjét elbocsátották állásából, mert munkahelyi komputerét pornóhonlapok látogatására használta. A Harward Egyetem Hittudományi Karának dékánját ugyancsak elmozdították tiszteletbeli pozíciójából, miután a számítógépét karbantartó személyzet meztelen nőket ábrázoló képeket talált az általa tárolt dokumentumok között. A floridai Tampa város egyik gyülekezetének pásztoráról, Steve Fetrowról is kiderült, hogy az internetes szex rabja, ezért el kellett búcsúznia a lelkészi munkától.
Az ő története azért is igen tanulságos, mert rámutat arra a mind szélesebb körben emlegetett tényre, hogy a szexfüggőség kialakulása ugyanazt a sémát követi, mint a drogtól, alkoholtól való dependencia: könnyű, ártatlan szórakozás ígéretével kezdődik, de az áldozat hamarosan azt tapasztalja, hogy nincs kiút. Steve Fetrow elmondta, hogy küzdelme a pornográfiával már jó tíz évvel azelőtt elkezdődött. Az internet ígérte diszkréció csupán arra volt jó, hogy beadja a derekát, és kompromisszumot kössön. A probléma gyökere az ő esetében is - mint mindig - a szeretet és az elfogadottság iránti felfokozott igény volt, amelyet minden esetben negatív gyermekkori élmények, sőt magzatkorban elszenvedett elutasítás alapoznak meg. Steve még 1987-ben talált egy pornólapokkal teli dobozt az utcán barátjával. Bár a dobozt tartalmával együtt a kukába dobták, este mindketten egymás tudta nélkül visszalopakodtak, kibányászták a magazinokat a szemétből, és belekíváncsiskodtak. Így vette kezdetét az a folyamat, amely csuszamlós lejtőként, ördögi spirálként egyre lejjebb és lejjebb sodorta áldozatát.
Steve eleinte csak alkalomszerűen kukucskált bele pornográf anyagokba, majd megnősült, azután egy nagy gyülekezet ifjúsági pásztoraként kezdett tevékenykedni. Házassági problémáival tanácsadóhoz fordult, aki úgy vélte, a problémák gyökere a házaspár sivár házaséletében keresendő, ezért az ifjú lelkésznek „szexterápiás” videókat mutogatott. „Azok a képek valósággal beleégtek az elmémbe” - vallja Steve. Ezzel nála is beindultak azok a pavlovi reflexek, amelyekről a Men’s Health (Férfiak egészsége) című lap is írt nemrég: „Az internet-szex függőségében szenvedő áldozatoknak elég egy bekapcsolatlan komputerképernyőt vagy egyen-drapp billentyűsort megpillantaniuk ahhoz, hogy egyre fokozódó szexuális inger és várakozás uralkodjon el rajtuk, amely semmilyen más módon nem levezethető.”
Steve keménypornó-kazettákat kezdett kölcsönözni, de mivel félt a lelepleződéstől, inkább egy távolabbi üzletben megvásárolta, majd „használat után” eldobta az ilyen jellegű kiadványokat. A benne felhalmozódó feszültség nagy mértékben enyhült, mikor a pornográf weboldalak anonimitást és veszélytelenséget ígértek. Egy idő után azonban mindkét ígéretben csalódnia kellett. Nemcsak lebukott és nyilvánosan megszégyenült, hanem állását és környezete megbecsülését is elvesztette. Ott találta magát egy kibicsaklott házasságban, olyan súlyos érzelmi és kommunikációs problémákkal, amelyek sokszorosan meghaladták kezdeti házassági gondjai mértékét, és amelyekből helyreállni jóval nehezebb és költségesebb folyamat volt, mint mondjuk egy szifiliszből. Ennyit a kiberpornó veszélytelenségéről.
Steve segítséget kért és kapott, helyreállt, és ma tanácsadóként segít szexuális függőségbe esett férfiaknak. De sajnos nem minden történet ér véget happy enddel.

Kóser szex

A pornográfia veszélyeiről már régóta értekeznek a szakemberek. Elsősorban arra hivatkoznak, hogy a szexuális érintkezés legalább annyira lelki, mint fizikai jellegű. Ezért ajánlják a monogám házasságot, hiszen a lelki intimitás, megismerés csak ebben a viszonylatban értelmezhető. A pornográfia ezért lelki kiégéshez, önző, követelőző szexuális és érzelmi magatartáshoz, szélsőséges individualizmushoz vezet.
Shmuley Boteach rabbi Kosher szex című, nagy sikerű könyvében többek között arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a házasság és házasélet intimitását a judaizmus felfogása szerint alapjaiban sérti, ha a házasfelek aktus közben más személyre gondolnak, már pedig ez egy pornófüggő személy esetén kikerülhetetlen. Az American Psychologist című szaklap 1983 februári számában beszámol azokról a klinikai kutatásokról, amelyek bebizonyították, hogy a pornográfiára is igaz az a reklámszakmában már rég jól ismert tény, hogy az erős kívánságot kiváltó képek vegyileg kódolt lenyomatokat hagynak az agyban, amelyek nem, vagy csak nehezen törlődnek ki. Berögződésükhöz viszont elég egy másodperc törtrészét (háromtized másodpercet) kitevő felvillanás is. Ezt figyelembe véve sokak szerint a pornográfia általában igen nagy veszélybe sodorta a férfi nemet és az emberiséget, hiszen ma már az üdítőitaltól a szoptatáson és anyaságon át egészen az autókig mindent meztelen női (illetve a melegekre is gondolva férfi) testek kíséretében reklámoznak, a Magyarországon úton-útfélen felbukkanó prostituálthadról már nem is beszélve.
Boteach rabbi elítélő hangnemben ír arról a nagyon elterjedt szokásról is, hogy a házaspár pornográf képek, illetve kazetták segítségével hozza magát a házasélethez megfelelő izgalmi állapotba. A rabbi ezt a magatartást lelki házasságtörésnek bélyegzi, és felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a képernyőkön mutogatott tökéletes (vagy a különféle trükkök segítségével tökéletesnek látszó) testek látványa okozta elvárásnak leggyakrabban nem felel meg a konkrét házastárs, ami további válságok forrásául szolgálhat.

Jézus véleménye

A keresztény szerzők emlékeztetnek arra, hogy ez a judaista álláspont szinte szóról szóra megegyezik Jézus Krisztus szavaival, aki a Hegyi Beszédben így nyilatkozott: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom nektek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.” (Máté evangéliuma 5,27-29)
Mind a zsidó, mind a keresztény hit erkölcsi fundamentuma a Tízparancsolat, amelyből kettő is (a 7. és a 10.) foglalkozik a témával, és tiltja mind a házasságtörést, mind a házasságon kívüli szexet, valamint más feleségének kívánását. Az Ó- és az Újszövetség egyike sem tiltja viszont a saját házastársban való gyönyörködést, sőt azt úgymond „kötelezővé” teszi. A megfelelő szexterápia tehát a Szentírás értelmében az, ha az egyedülállók „nem keltik fel a szerelmet” idő előtt (Énekek éneke 3,5), a házasok pedig - Pál apostol szavaival - „nem fosztják meg egymást” (Korinthoszbeliekhez írt 1. levél 7,2-5) a házasélet romantikus élményétől, sőt tudatosan és kölcsönösen építik az együttlétek intimitását és a bizalmas, bensőséges lelki kapcsolatot. Az internetes szexfüggőség keresztény tanácsadói mind azon az állásponton vannak, hogy a kiberszex személytelensége csak még tovább mélyíti a pornográfia romboló hatását, ezért a megoldást kizárólag a hitbeli-szellemi megújulásban, az őszinte megtérésben, a világkép Szentírás általi megújításában, valamint a bibliai házasságmodellhez és a szexről alkotott bibliai felfogáshoz való visszatérésben látják. Semmiképpen nem tanácsolják, hogy a félelem vagy a szégyen bárkit is visszatartson a szakszerű segítségnyújtás igénylésétől és elfogadásától. Ahogy a drogfüggőségből, úgy ebből a megrögzöttségből is csak szakemberek, lelkipásztorok, képzett tanácsadók közreműködésével, az ima és a hit segítségével lehet az érintett keresztényeknek sikeresen megszabadulniuk.

Gyermekpornográfia

A Concerned Women for America („Amerikáért Aggódó Nők” - CWA) elnevezésű keresztény nőmozgalom összeállított egy listát a szexfüggőségben élő férj körüli árulkodó jelekről, és ezen a nőkkel és a szexszel kapcsolatos vulgáris kifejezéseken, az el-elkalandozó tekinteten, illetve a szexuális tartalmú képek, filmek nézegetésén kívül olyan címszavak is szerepelnek, mint zárkózottság, önző szeszélyek és hóbortok, titokzatos viselkedés, valamint szenvtelen, érzelmileg közömbös magatartás. A lista egyik leginkább elgondolkodtató pontja így szól: „Van-e olyan személy a férj családjában, aki rendszeresen nézeget pornómagazinokat vagy -filmeket?” Ez a kérdés arra hívja fel a figyelmet, hogy a pornográfiára való hajlam örökölhető - persze nem genetikailag, hanem lelkileg, illetve szociálisan.
Steve Gallagher, aki maga is szexfüggőségben élt egykor, de sikerült felülkerekednie ezen, 1990 óta vesz részt az általa alapított PLM (Pure Life Ministries - Tiszta Élet Szolgálat) munkájában, ahol bentlakásos rendszerben segítenek szexfüggő embereknek leszokni. Ahogy Gallagher elmondja, minden áldozatnál megfigyelhető egy közös pont: vagy az illető apja is szexfüggő volt, vagy kiskorában molesztálták, illetve valamilyen módon közvetlen kapcsolatba került a pornográfiával.
A pornográfia legfőbb áldozatai ugyanis mindig a gyermekek, akár közvetett, akár közvetlen módon. A közvetett mód a családok szétesése. A szexuális függőség ugyanis ugyanolyan kifejlődésű és ugyanolyan következményekkel jár, mint a drog. Szakértők az erotikus reklámokat, filmrészleteket, magazinokat (mint például a Playboy) az úgynevezett „kapudrogokkal” állítják párhuzamba. Ahogy egy marihuánás cigaretta elszívása vagy Extasy tabletta lenyelése során és után senkinek nem jut eszébe, sőt el sem hiszi, hogy valaha is függővé válhat, mégis sokan egy-két hónap leforgása alatt masszív heroinistákká züllenek, úgy a „lágy pornó” is sokaknál nyit kaput a keményebb műfaj felé.
Dr. Victor Cline amerikai pszichológus mintegy háromszáz szexfüggő (kilencvenhat százalékuk férfi) kezelése után arra a következtetésre jutott, hogy a pornográfiában való részvétel négy egymást követő lépcsőre osztható, ahol csak az első fázist jelenti a rászokás. Ezt követi a drogfüggőségből is jól ismert fokozódási szakasz, ahol az áldozat egyre többet akar, mert az addigi adag már unalmassá vált, és már nem hozza meg a kezdetben oly vonzó mámort. A következő lépés az érzéketlenné válás. Ekkor az illető számára már az is normálissá válik, amiről kezdetben határozottan úgy gondolkodott, hogy ő oda soha nem fog eljutni. Lassan magáévá teszi azt a téveszmét, hogy valójában „mindenki ezt csinálja”.
A végső fázist itt is a tettek mezeje jelenti, amikor a függő személy elkezdi gátlástalanul átadni magát a legperverzebb vágyaknak: exhibicionizmusnak, csoportos szexnek, nemi erőszaknak, gyermekek molesztálásának, vérfertőzésnek, prostituáltakkal, saját neműekkel, gyermekekkel, állatokkal való fajtalankodásnak, szado-mazochizmusnak stb. A listát a kiberpornó olyan hi-tech lehetőségekkel egészíti ki, mint az élő kétirányú videó és a legkülönfélébb interaktív elemek.
A pornó talán legmegdöbbentőbb perverziója az, hogy a függő férfiak előszeretettel kényszerítik ferde hajlamaikat házastársukra, gyermekeikre. Ezeket a kifacsarodott erkölcsű aktusokat gyakran lefotózzák vagy videón rögzítik. A CWA kutatásai szerint a pornótermékek gyakran a közhiedelemmel ellentétben nem „professzionális” szerepelők alakításai, hanem ilyen, a szereplők tudta, vagy hozzájárulása nélküli anyagokból készülnek. A hetvenes évek egyik nagy pornócsillaga, Linda Lovelace Marchiano például úgy került be az iparágba, hogy akkori férje, Charles Trainor fegyverekkel, veréssel, lelki terrorral kényszerítette. „Aki azt a filmet (amellyel pornósztárként ismertté vált) megnézi, tanúja lehet, amint engem megerőszakolnak” - vallja Marchiano önéletrajzában. Sokak szerint az efféle kényszerek és az ezekhez kapcsolódó szégyen, bűntudat, félelem, megaláztatás, a nők és gyermekek zsarolása alkotja a pornóipar gerincét.

Pedofilek Paradicsoma

Itt érkeztünk el a pornográfia gyermekekre kifejtett közvetlen veszélyes hatásához, amely elsősorban a pedofilek tevékenységében ölt testet. A különféle pedofíl mozgalmak (mint például a NAMBLA) azzal érvelnek és kampányolnak, hogy a gyermekeknek is „joguk van” a szexhez. A CWA adatai szerint minden harmadik amerikai lányt és minden hetedik fiút szexuálisan molesztálnak tizennyolc éves kora előtt. A nemi erőszakok huszonkilenc százalékát tizenegy év alatti gyermekeken követik el. A gyermekmolesztálások huszonkét-huszonhárom százalékának nyolc év alattiak esnek áldozatul. Egy átlagos pedofíl gyermekmolesztáló élete során 360-380 kiskorút zaklat szexuálisan.
Számtalan gyermeket szülők, mostohák, rokonok, gyermekvigyázók, tanárok kényszerítenek szexuális perverziókra, és az erről készült felvételeket értékesítik. A kényszerítő eszközök skálája igen széles, a gyermekek lelkében hagyott nyomok pedig még mélyebbek. Egy Jackie álnevet használó hölgy, aki tinédzser korában belépett a Playboy-nyuszik sorába, és nyolc éven át élt így, később elmondta, hogy húsz évébe telt, mire a pornó okozta nyomokat sikerült kitörölnie lelkéből. Nála ez az életstílus öngyilkos hajlamokhoz vezetett, és szerinte a Playboy-életfilozófia nagyban hozzájárul a nemi erőszak, a tinédzserterhességek, az abortusz, a kábítószer és a nemi betegségek terjedéséhez.
A pedofilek gyakran (a CWA szerint 80-90 százalékban) használják a gyermekek számára újszerűnek és gyakran érdekesnek ható pornográf termékeket gonosz akcióik előkészítésében, illetve kivitelezésében. A Playboy honlapja napi ötmillió „játszótárs” látogatását regisztrálja. A kibertérben a mai napig semmilyen törvény nem szabályozza a gyermekek pornográf anyagokhoz való hozzáférését. Ez halálos veszély az ifjúság számára, hiszen az adatok szerint az USA-ban mintegy 18,8 millió gyermeknek van otthon internet hozzáférése. A tinédzserek heti átlagban nyolc és fél órát töltenek az interneten csevegéssel, e-mailezéssel és nézegetéssel, szemben az iskolai munkára fordított 1,8 órával.
Mindez az internetet a pedofilek Paradicsomává, ideális játszóterévé teszi, ahol játékok segítségével előbb kapcsolatot teremtenek a kicsikkel, majd személyes találkozókra igyekeznek rávenni őket. A pedofil weblapok emellett olyan „üzleti titkok” adásvételi helyeként is szolgálnak, mint például hogyan lehet a személyazonosságot megváltoztatni, útlevelet hamisítani vagy gyermekeket csempészni.
A National Law Center for Children and Families (Gyermekek és Családok Nemzeti Jogi Központja) 1997-es felmérései értelmében a szexuális jellegű üzleti vállalkozások körzetében a nemi, tulajdon elleni, illetve élet elleni és mindenféle egyéb erőszakos bűncselekmények több száz százalékkal nagyobbak az átlagnál. A pornográfia pártolói rendszeresen tagadják annak ártalmas voltát. Amennyiben mégis egyértelmű bizonyítékokkal szembesülnek, rendszerint a szülőkre hárítják a felelősséget, hogy miért nem vigyáznak a gyermekeikre.
Visszatérve a cikk elején említett négy ponthoz, melyek a virtuális pornó „előnyeit” foglalják össze, az anonimitás és a veszélytelenség mítoszairól közvetlenül belátható, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Ugyanakkor, ha az elmondottakat mérlegre tesszük, az is hamar feltűnik, hogy igazából sem olcsóságról, sem kényelmes hozzáférésről nem beszélhetünk, hiszen ezek a tulajdonságok legfeljebb a rászoktatás kezdeti fázisaira igazak. De nevezhetőek-e olcsónak az erotikus telefonhívások, a prostituáltak, az esetleges betegségek kezelési költségei? Hiszen aki ráharap a kiberszex csalijára, mint láttuk, előbb-utóbb itt köt ki. És vajon mibe kerül egy széttört család, egy elhagyott házastárs, egy megerőszakolt gyermek? És mennyi, de mennyi kényelmetlenséggel jár a leleplezés, a hazudozás, a félelem, a tettetés, a tettenérés és (ha egyáltalán lehetséges) a helyreállás?
A keresztény szakemberek mégis arra ösztönzik mindazokat, akik a pornófüggőség csapdájába estek, hogy lépjenek ki ebből az ördögi spirálból. A Szentírás által közvetített minta segítségével nagyon sokan törték már át függőségük szövevényét, és állították helyre házasságukat és szexuális irányultságukat. A házasság ugyanis
változtathatatlanul a szex legolcsóbb, legkényelmesebb, legdiszkrétebb, legveszélytelenebb - és mindenek fölött: egyetlen felhőtlenül, igazán élvezhető formája.