Szikora Márton
Manipulált képek

Lehet, hogy az esti hírekben látott, teljesen élethű kép, személy, esemény nem több egy ügyesen manipulált betoldásnál - állítja az MIT Technology Review című lap legmodernebb technikát bemutató írásában. A hírek „gyártásának” technikáját több film is feldolgozta már, köztük a Magyarországon is vetített Wag the Dog című alkotás, ahol egy balkáni háború előkészítéseként rendeznek meg szívettépő „helyszíni tudósításokat” a hírtelevízió amerikai stúdiójában.

Egy számítógépes reklámfilm tervezése: csak a képernyőn találkozik a repülőgép a dzsippel    Fotó: iFilm

Steven Livingstone, a George Washington Egyetem politikai kommunikációt oktató profeszszora egy tavalyi konferencián a döbbent hallgatóságának bemutatott egy néhány másodperces videoklipet, amely Katarina Witt műkorcsolyázónő 1988-as bajnokságáról készült. A bejátszáson Witt légies mozdulatokkal lejt, a háttér, a kamera és a kameraállás nem változik, viszont megtörténik az, amire sportközvetítésen általában senki nem számít: Witt egyszerűen eltűnik a tévé képernyőjéről árnyékával, illetve a felverődő jégporral együtt. A hűlt helyén csak annyi maradt, ami egyébként is látható lett volna, ha a sportoló meg sem jelenik.
Mi ebben olyan érdekes, kérdezheti bárki: Sztálin már egy fél évszázaddal ezelőtt is kiretusáltatta az időközben kegyvesztetté vált kádereket a fényképekről, Woody Allent saját filmjeiben Adolf Hitler és a baseball-sztár Babe Ruth mellett lehet látni, nem is beszélve olyan közismert produkciókról, mint a Forrest Gump, ahol szintén valós felvételeket manipuláltak. Ami a jégtáncos bemutatóját az előbb említettektől megkülönbözteti, az az, hogy Witt virtuális törlése a képernyőről „valós időben”, azaz a felvétellel és a tévénézőknek való közvetítéssel egy időben történt. Az új technikával a képernyőn mozgó embereket vagy tárgyakat a másodperc tört része alatt lehet „kiszerkeszteni”, illetve beilleszteni, így a műholdas rendszerrel élőben közvetített adás már nem biztos, hogy az, amit a kamera ténylegesen rögzített.

Virtuális manipuláció

A képelemek élőben történő manipulálására már nemegyszer volt példa sportesemények közvetítésénél. Ez történt tavaly nyáron is, mikor a Sportsvision nevű New York-i cég virtuálisan becsempészett egy hirdetőtáblát egy élő adásban szereplő baseball-játékos mögé. A látottak után a Sarnoff Corp. nevű New Jersey-i cég mérnökeinek egy csapata meghívást kapott az olaszországi Vicenzába, a NATO egyik operatív központjába, hogy a kísérleti fázisban levő videoátviteli technikát a Koszovóért küzdő szerb harckocsik koordinátáinak gyors meghatározására alkalmazzák.
A TIGER fedőnevet viselő tervben azonban már nem babra ment a játék. Sportközvetítés helyett itt egy Predator nevű, a koszovói harcmező fölött 450 méter magasan haladó megfigyelő repülő „élő közvetítését” kellett manipulálni. A szakembereknek azt kellett elérniük, hogy a Predatortól jövő élő felvételeket „lefedjék” ugyanarról a tájról készült korábbi felvétellel. A TIGER, amely automatikusan észlelt bármely, a háttértől elmozduló objektumot, azonnal továbbította a látószögébe került szerb egységek koordinátáit a célpontokat meghatározó NATO-hivatalnokoknak. Ez azért számított technikai bravúrnak, mert a Predator nagy sebességgel mozgott, kamerájának látószöge folyamatosan változott, az így beérkező felvételnek viszont teljesen fednie kellett az elektromosan tárolt korábbi felvételeket - és mindezt egy másodperc harmincad része alatt.
Az új technológia rendkívüli lehetőségeket nyit a megtévesztésre. Egy szintén New Jersey államban megtelepedett fejlesztő, a Princeton Video Imaging (PVI) cég demofelvételén például egy külvárosi autóparkoló nyugalmát töri meg szokatlan esemény: a kisteherautók és személygépkocsik közé egyszer csak nagy dübörgéssel tankok és harci járművek parkíroznak be. Ha történetesen egy hasonló „híranyagot” az indiai kormánynak juttatnak el, melyben pakisztáni harckocsik masíroznak át a határukon, a dezinformáció akár végzetes következményekkel is járhat.
A virtuális betoldások marketing szakembereit azonban a legkevésbé érdekli a geopolitika, ők inkább egy újabb, rendkívül jövedelmező piacot, a reklám új trendjét látják a csúcstechnológiában. A marketing szakemberből 10 éve a PVI vezérigazgatójává lett Dennis Wilkinson sem leplezhette lelkesedését, amikor a személyre szabott reklámok új korszakáról beszélt. Olyan adatátviteli trükkökkel megspékelve, melyekkel az internetet használók vásárlási szokásait lehet nyomon követni és analizálni, a virtuális képmanipulálással új lehetőség nyílik a világhálót használó és televíziót néző célcsoportok elérésére. Ez azt jelenti, hogy míg valaki mondjuk a Pepsit szereti, a szomszédja pedig a Sprite-ot, mindkettőjüknek a kedvenc üdítője szignálja jelenhet meg otthonában, ugyanabban az időben, ugyanabban a műsorban - ecsetelte Wilkinson.

A hír szüli az eseményt

Korábban elhunyt színészek az új technikával ismét - akár főszerepben is - megjelenhetnek a képernyőn. Bár már néhány éve alkalmaztak hasonló megoldásokat, ami korábban több órás alapos, filmkockánkénti utómunkálatokat igényelt, az ma már a másodperc tört része alatt megvan.
Ilyen módon rekonstruálta Christopher Bregler, a Stanford Egyetem informatikusa John F. Kennedynek 1962-ben, a kubai rakétaválság idején mondott beszédét: „Sohasem találkoztam Forrest Gumppal” - adott el nem hangzott szavakat a néhai amerikai elnök szájába. A videomanipulálás technikáját alkalmazók valószínűleg hamar ki fogják meríteni az abban rejlő logikus lehetőségeket. A megfelelő technikai háttérrel rendelkező személy egy számítógép előtt ülve akár egymaga kitalálhatja mondjuk egy hír szövegét, a szereplőktől kezdve a világításig mindent megtervezhet, elvégezheti a vágást, feltöltheti a világhálóra - mindezt egy laptopról úgy, hogy senki nem vesz észre semmilyen különbséget. Amikor az amerikai CBS televízió kérésére a PVI elkészítette a tévétársaság ismert logóját, majd azt virtuálisan ráretusálta New York épületeire, hirdetőtábláira, szökőkútjaira csatornájuk The Early Show című adásában, Amerikában többen hangot adtak nemtetszésüknek. A The New York Times a média etikátlanságának nevezte az esetet, mivel az alapjában rendítheti meg a televíziós hírközlésbe vetett bizalmat. A kameralencse hitelességének eróziójához már csak a „CNN-effektus” szükséges - azaz amikor a hír szüli az eseményt, nem pedig fordítva -, és az emberiség megtévesztésének máris újabb eszközeit tartjuk a kezünkben.
Több amerikai médiaszakértő azonban úgy látja, hogy túl nagy kockázattal járna bármely kormánynak vagy nem kormányzati szervezetnek a valóság ilyen módon való manipulálása. John Pike, az Amerikai Tudósok Szövetségének elemzője szerint bármekkorát is fejlődhet a technológia, a képelemek manipulálása mindig veszélyes eszköz marad a felelős szervezetek számára. „Ha egy emberjogi szervezet megjelenne a CNN-nél egy ilyen manipulált videofelvétellel, főleg ha olyan szervezetről van szó, amellyel korábban nem álltak kapcsolatban, szerintem azt a CNN is »radioaktívként« kezelné” - állítja Pike, aki szerint ilyet egyetlen igazgató vagy főszerkesztő sem futtatna le. A szkeptikusok azonban sokkal inkább tartanak a 21. század médiumának, az internetnek a manipulálásától. A világhálóra feltöltött adatok döntő többsége ugyanis nem ellenőrzött információ. Ez fokozottan igaz azokra a hírgyárakra, melyeknek forrásai nem eredeti beszámolók, hanem már közvetetten érkezett információk - véli Pike.