Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Gore az élre tört

Lezajlott mindkét párt elnökjelölő nagygyűlése, és megkezdődött az igazi választási hadjárat a két jelölt, a republikánus George W. Bush és a demokrata Al Gore között. A helyzet azonban alaposan megváltozott az utóbbi idő-ben. A texasi kormányzó az elmúlt öt hónap folyamán szinte teljes mértékben uralta a mezőnyt, és már 14-19 pontos vezetésre tett szert a hivatalban lévő alelnökkel szemben. A demokrata párti elnökjelölő nagygyűlés befejezte után azonban Al Gore nemcsak behozta hátrányát, de egyes felmérések szerint még néhány százalékos előnyt is szerzett. Felmerülhet tehát a kérdés: vajon mi okozta ezt a pálfordulást a szavazók körében?

A válasz sokféle lehet, attól függően, hogy ki hogyan áll hozzá a kérdéshez, ám biztosra egyik változat sem vehető. Vannak, akik az alelnök záróbeszédének tulajdonítják a demokrata elnökjelölt előretörését. Mások úgy vélik, hogy Joseph Lieberman alelnökjelöltté választása járult hozzá a döntő változáshoz. Akadnak, akik úgy nyilatkoznak, hogy Bush programja nem eléggé világos, vagy nem tudja eléggé meggyőzően a választópolgárok elé tárni azt. Egy bizonyos: a texasi kormányzó védekező állásba szorult. Elismerte például, hogy nem adott kellő magyarázatot politikai veszszőparipájára, a több mint másfél milliárd dolláros adócsökkentési programjára, s az ezért nem élvez kellő támogatottságot. Az a próbálkozása sem vezetett eredményre, hogy részletesen elemezze a tízéves tervet.
Busht kísértik továbbá azok a nyelvbotlások és bakik, amelyeket az előválasztások során követett el. Hétfő este, egy 15 perces beszéd keretében újabb baklövésekre került sor. Két szót is félreolvasott - az egyiket egy mondaton belül kétszer -, ami bizony ugyancsak más értelmet adott mondanivalójának. Ezt azzal a kijelentéssel tetőzte be, mely szerint Clinton elnök az eltelt nyolc helyett négy éve van hivatalban. Kampányának egyik vezetője „egy hosszú munkanap befejező akkordjának” minősítette a nyelvbotlásokat.
A Bush tábor más tagjai számítottak ugyan az arányok kiegyenlítődésére, ennek ellenére továbbra is ragaszkodnak eredeti stratégiájukhoz. Karen Hughes, a texasi kormányzó tájékoztatási igazgatója kijelentette: „Amikor az őszi kampányt terveztük, már vártuk, hogy a verseny igen szorossá válik. A vetélkedés most új szakaszba lép ugyan, de mi már a célegyenesben vagyunk. A sajtó és a kibicek a felmérésekre összpontosítanak, de a kormányzó továbbra is a lényegről fog beszélni.”
Bush támadásai Gore ellen pillanatnyilag ártalmatlannak látszanak. A texasi republikánus ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy véget vessen egymás szapulásának és az ujjal mutogatásnak. Ugyanakkor úgy tűnik, le akarja rakni az alapját egy átfogó támadásnak, miközben azt hangoztatja: az egészet Gore kezdeményezte. Az alelnök ezzel szemben fenntartja, hogy kampánya kizárólag a lényeges dolgokkal és azok részleteivel foglalkozik, míg szerinte Bush egy úgynevezett kényelmes érzésekbe ringató kampányt folytat, amelynek alapja végeredményben alig több saját i-mázsának megteremtésénél. Bush megpróbál komoly képet vágni a dolgokhoz. Amikor egy diák hétfőn megkérdezte tőle, milyen is, amikor valaki az elnökségre pályázik, így válaszolt: „Rengeteg munkát követel. Az embernek majdnem minden nap fel kell ülnie a repülőgépre, és utaznia kell mindenfelé. Engem felvillanyoz. Felvillanyoznak a lehetőségeim. Felvillanyoz, amit tenni próbálok. Szeretem az embereket, és szeretem Amerikát. Nem tudom, hogy győzni fogok-e, vagy sem. Azt hiszem, igen, és ha igen, úgy kész vagyok a megbízatásra. Ha nem, hát akkor a dolog úgy alakult.”
Gore-nak persze szárnyakat adott a tény, hogy végre sikerült behoznia majd félesztendős számottevő lemaradását. A választási hadjárat azonban még korántsem ért véget, sőt az igazi, nagy vetélkedés csak most vette kezdetét. Sok függ természetesen a programjaiktól, személyes magatartásuktól, egymáshoz való hozzáállásuktól, no meg attól, menynyire képesek meggyőzni igazukról a választópolgárokat. Sok függ attól is, hogy milyen idő lesz a választás napján, milyen lábbal kelnek fel a polgárok, és mennyien járulnak az urnákhoz. A jelölteknek ezen kívül még jó néhány olyan tényezőt kell legyőzniük, amelyet talán fel sem lehetne sorolni. Ám a demokrácia így működik, és ez így is van rendjén.