Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Gyémántok a Titanicon

Miközben a világ a szerencsétlenül járt orosz tengeralattjáróval kapcsolatos hírekre figyelt, újabb expedíció indult a Titanicra, melynek feladata, hogy az idővel versenyt futva felszínre hozza a szerencsétlenül járt hajó fedélzetén található, mintegy 300 millió dollár értékű drágakőszállítmányt, illetve több ezer, az utasok és a személyzet személyes tulajdonát képező tárgyat. Ezzel párhuzamosan pedig egy Las Vegas-i milliomos a Titanic hasonmásának felállítására készül a Nevada sivatagban, amely szállodaként és kaszinóként működne.


A Titanic egy darabja. Lassan szétesik    Fotó: Archív

„Felbecsülhetetlen érték van odalenn, és feltett szándékunk, hogy annyit hozunk fel belőle, amennyit csak lehetséges” - nyilatkozta Arnie Geller, az RMS Titanic Incorporated nevű vállalat elnöke. A roncsok mentésének kizárólagos jogával rendelkező amerikai cég kutatói eddig öt ízben merültek le a helyszínre azóta, hogy 1985-ben Új-Fundland partjaitól mintegy 4 kilométerre megtalálták a Titanicot.
A hajó utasai között volt egy svájci testvérpár, akik gyémántszállítmányt szándékoztak New Yorkba vinni. Az RMS munkatársai szerint a katasztrófa utolsó perceiben a drágaköveket bőrtasakokba csomagolták, és a hajó rakterébe vitték, hogy megmentsék őket a fosztogatóktól.
„A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a hajó állaga rendkívül gyors mértékben romlik. Az óceán szó szerint felemészti a roncsokat” - nyilatkozta az angol BBC televíziónak az RMS Titanic Inc. alapítója, G. Michael Harris. Az expedíció médiakapcsolatokért felelős igazgatója, Greg Zink szerint „könnyen megeshet, hogy a mostani lesz az utolsó lehetőség arra, hogy valamit is ki tudunk hozni a hajó belsejéből, mielőtt az teljesen összeomlana”. G. Michael Harris reményei szerint a drágaköveken kívül sikerül még felszínre hozniuk a hajó levelezését, illetve jó néhány bőröndöt az első osztály utasainak csomagjaiból. A búvárok bíznak abban, hogy megtalálják a végső eseményeket is rögzítő hajónaplót, valamint az S. O. S jelzést leadó Marconi rádiókészüléket. A jelen expedíció az első, amelynek során búvárok is lemerülnek a roncsokhoz. A legénység munkáját tengeralattjárók, illetve a „Repülő szemgolyó” névre keresztelt, távirányítóval működő miniatűr szerkezet segíti.
„Attól tartunk, versenyt kell futnunk az idővel, hogy felszínre tudjuk hozni a hajón található tárgyakat, mielőtt azok végleg az enyészetéi lennének” - mondta Harris. A hajó orr-része ugyanis az expedíció résztvevői szerint a teljes összeomlás határán áll, a hajótest papírvékony belső falai pedig foszlanak.
A Titanic katasztrófájának legfiatalabb túlélője, Millvena Dean - aki a hajó elsüllyedésekor mindössze kilenc hetes volt - úgy véli, az akció sértő az áldozatok hozzátartozóira nézve, és nem kellene leengedni a búvárokat egy olyan hajóra, amelynek pusztulása 1500 ember életét követelte. Harris úr azonban feladatának érzi a történelmi jelentőségű tárgyak megőrzését, s ezért ígéretet tett arra, hogy semmit sem fognak eladni belőlük.
Ha ők nem is, másvalaki azonban nagyon is üzletet szeretne csinálni a Titanicból. Bob Stupak, Las Vegas-i iparmágnás azt tervezi, hogy a Nevada sivatagban felállítja a híres óceánjáró hasonmását. Az új Titanic nagyobb lenne szerencsétlen sorsú elődjénél, és szállodaként, valamint kaszinóként működne. A szállóvendégek a hajó kéményeiben kialakított lakosztályok ablakaiból egyik oldalon a sivatagban, másik oldalon pedig a „jéghegyben” gyönyörködhetnek.
Las Vegas egyébként nem szűkölködik a világ leghíresebb helyeinek hasonmásaiban: az idelátogatók többek között láthatják az Empire State Building replikáját, egy piramist szfinxszel, az olaszországi Velence kiköpött mását, illetve a párizsi Eiffel tornyot - igaz, csak fele akkorában.