Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabadi Sándor
Marx nevet a végén

A hazai tőke erősödésének és egyben a magyar gazdaság további fejlődésének egyik legnagyobb akadályává vált mára a korrupció. A frissen napvilágra került adatok nem is elsősorban a sokat emlegetett rendőrségi korrupcióval, hanem a kis- és középvállalkozásokkal, valamint az önkormányzatokkal kapcsolatosan ijesztőek. A posztkommunista Kelet-Európát véve összehasonlítási alapul, Magyarország ugyan nem áll nagyon rosszul, de nemzetközi összehasonlításban „eredményeink” szégyenteljesek.


Megy ez nekünk    Fotó: Maklári Péter

A Transparency International (TI) nemzetközi korrupcióellenes szervezet tanulmánya szerint, ha a szükséges antikorrupciós lépések továbbra is elmaradnak, a posztkommunista országok új válságba süllyedhetnek. A korrupció iránt megnyilvánuló tolerancia miatti tiltakozások eredményeként antidemokratikus, szélsőségesen piacellenes politikai erők kerülhetnek hatalomra, és így „megint Marx nevet utoljára” - szögezik le a tanulmány készítői. A Transparency International a CPI-t (Corruption Perception Index), azaz egy nemzetközi mutatószámot dolgozott ki annak mérésére, hogy mennyire kenhetők meg egyes országok tisztviselői, gazdasági szereplői. A múlt évben ezzel a módszerrel 99 országot, köztük számos átalakulóban lévő gazdaságot vizsgáltak meg. A korrupció és a gazdaság teljesítménye között annyira szoros az összefüggés, hogy a TI elemzése leszögezi: indexükön minden két százaléknyi korrupciócsökkenés akár félszázalékos emelkedést is hozhat az adott ország GDP-jében.
Magyarország, ahol a GDP növekedése létérdek, a százas korrupciós lista 31. helyén végzett 1999-ben, olyan államok társaságában, mint Namíbia és Costa Rica. A legkevésbé korrupt államok túlnyomórészt Skandinávia és az angolszász protestáns kultúrák köreiből kerültek ki. A jelen helyzet jól mutatja, hogy hazánkban az 1989-es fordulat óta nem történt hathatós intézkedés a korrupció visszaszorítására, és jóllehet sokan beszélnek a korrupcióról, sokan is küzdenek ellene - egyesek szerint még a korruptak is. A privatizáció, a gazdaság piaci átalakulásának alapvető folyamatai jórészt lejátszódtak, amely mindenhol melegágya a korrupciónak. Hátra van azonban még a nagy társadalmi ellátórendszerek reformja, élen az egészségüggyel. A Magyar Gallup Intézet korrupciós felmérése szerint leggyakrabban a rendőrök, a privát gazdaság szereplői és az egészségügyi alkalmazottak szerepelnek a megvesztegetettek között. Szomorú tény, hogy a magyar átlagemberek majdnem fele (44 százaléka) megengedhetőnek tartja a korrupciót. A kis- és középvállalkozások körében végzett vizsgálatok szerint 32 százalékukat próbálják megvesztegetni, vagy csúszópénzt kérni tőlük, ami azt jelenti, hogy minden harmadik hazai vállalkozás csak ezzel a segédeszközzel tud „boldogulni”. Mivel a hazai gazdasági növekedés nagy részéért felelős multinacionális vállalatok körében erős a korrupcióellenes magatartás, reális a veszélye a hazai gazdaság erkölcsi kettészakadásának és annak, hogy a kisvállalkozásokat szorongató korrupció miatt nem következik be azok annyira óhajtott és kormányszinten is támogatott megerősödése.
Szakértők szerint a közbeszerzések során évente 20-30 milliárd (!) forint kenőpénz vándorol zsebből zsebbe, ami a közbeszerzések összegének 5 százaléka. Jelenleg a közpénzek elköltésének tisztaságát az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és a Központi Ellenőrzési Iroda (Kehi) ellenőrzi, csakhogy mindkét intézmény annyira leterhelt, hogy például a Miniszterelnöki Hivatal idei millenniumi költekezéséről is csak jövőre tudnak majd behatóan vizsgálódni. A kiskapuk bezárását, a közpénzek takarékosabb és tisztább felhasználását célozta az 1995 óta hatályban lévő közbeszerzési törvény módosítása. Ennek eredményeként csak kis mértékben nőtt az eljárások tisztasága.
Szakértők szerint mindenekelőtt a civil kontroll visszaállítására, illetve igényesebb vállalati kultúra kialakítására lenne szükség a korrupció visszaszorításához. Mások az állam pénzújraelosztó szerepének további csökkentését vélnék üdvösnek. A közbeszerzési eljárások több mint egyharmadát az önkormányzatok, másik harmadát a költségvetési intézmények indították, tehát ezek tisztségviselői tekinthetők a korrupció legfőbb célpontjainak. A Gallup által megkérdezett önkormányzati köztisztviselők 78 százaléka szerint az önkormányzatoknál a folyó ügyek intézésének döntő többsége írásban nem rögzített, informális szabályok szerint zajlik.
Ami a rendőrséget illeti, az év első felében - a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest - csaknem felére esett vissza a helyszíni bírságok száma. Ezt az ORFK illetékesei azzal magyarázzák, hogy a büntetést nem készpénzben, hanem csekken kell megfizetni, ehhez pedig a járőröknek bonyolult nyomtatványokat kell kitölteniük. A helyszíni bírságok számának folyamatos csökkenése ugyanakkor más jelenségre is utalhat. Rendőrségi körökben sem tagadják, hogy ez a „latens intézkedések” szaporodására figyelmeztethet. Ez azt jelenti, hogy nem a szabálysértők száma csökken, hanem egyre több lehet a saját zsebre bírságoló rendőr. Azzal, hogy megszüntették a helyszíni bírság készpénzben történő kifizetésének lehetőségét, éppen a korrupciót kívánták visszaszorítani, az adatok viszont arra utalnak, hogy egyelőre kevés sikerrel.