Munkatársainktól
Olajdobálás a Parlamentben
Az elmúlt napokban kezdett kirajzolódni, hogy a pártok milyen stratégiát dolgoztak ki az úgynevezett olajügyek kapcsán. A legnagyobb kormánypárt, a Fidesz-MPP az egész ügyet az ellenzékre, különösen a közvélemény-kutatásokban előttük magabiztosan vezető MSZP-re akarja „ráverni”. Ebben nyilvánvaló partnere a MIÉP. Az ellenzéki pártok viszont az egész ügy közvéleményt durván manipuláló részeire, a koronatanú mára már nyilvánvaló - azaz egyértelműen rágalmazásnak minősülő - hazugságaira, valamint az elmúlt tíz év átalakulásának folyamataira hívják fel a figyelmet. Érdekes, hogy a legkisebb kormányzópárt, az MDF is visszafogott, már-már az ellenzékhez húzó álláspontot fogalmaz meg. Szerintük is megkonstruált ügy az egész.
Pallag Lászó átadja bizonyítékát az ügyészségnek Fotó: Vörös SzilárdHa egymás mellé tesszük a parlament szerdai rendkívüli ülésén fideszes politikusok által elmondottakat, akkor különös összegzést kaphatunk: az ellenzék köztörvényes bűnözőkből áll. Stumpf István kancelláriaminiszter szerint az előző kormány felelős az olajügyek keletkezéséért. A miniszter még a rendszerváltás előtti időkig, az ott kialakult kapcsolati hálókig vezette viszsza az olajtörténeteket.
A Fidesz vezérszónoka, Fazekas Sándor is jórészt Hornékat tette felelőssé, kijelentve: az a kérdés, hogy Németh Miklós, Horn Gyula, Dunai Imre, Pál László és Kuncze Gábor mikor vállalják tetteikért a felelősséget.
Szalai Annamária zalai képviselőasszony pedig nemes egyszerűséggel „csalóknak, bűnözőknek” nevezte a szocialista képviselőket. Kijelentette: az MSZP-s honatyák múltja „olajfoltos”. A vita jellegét jól illusztrálja, amit Kövér László, a polgári párt elnöke Kuncze Gáborról mondott. Szerinte az SZDSZ-es vezető „becstelen és gyáva”. A „bűnös” szocialisták és szabaddemokraták vízióját erősíti Orbán Viktor levele a házelnökhöz, illetve a Fidesz-elnökség csütörtöki állásfoglalása. Orbán az „olajülés” napján nyilvánosságra került levele szerint: a rendvédelmi szervek és a nemzetbiztonsági szolgálat előző kormány alatti esetleges érintettségét hasznos lenne vizsgálni. Orbán javasolta: fontolják meg az előző kormány kormányfőjét, belügyminiszterét, pénzügyminiszterét és nemzetbiztonsági ügyekért felelős miniszterét érintő vizsgálat lehetőségét.
Másnap a párt egész elnöksége csatlakozott az előbbiekhez. Felhívták a figyelmet Németh Miklós és Horn Gyula volt miniszterelnökök, Békesi László egykori pénzügyminiszter és Pál László volt ipari és kereskedelmi miniszter, valamint Kuncze Gábor felelősségére. Külön kiemelendő, hogy Németh Miklós, egykori miniszterelnök, népszerű szocialista politikus is előlépett a „bűnösök” kategóriájába. Ez új elem volt az eddigiekhez képest.
Mindez azért különös, mert éppen a parlamenti ülés első részében tájékoztatta a T. Házat Polt Péter legfőbb ügyész a Nógrádi-féle fő-fő tanúvallomás legvaskosabb állításairól. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy Nógrádi hazudott. (Polt Péter felszólalásának vonatkozó részlete keretes írásunkban olvasható.) Mindez alapjaiban kérdőjelezi meg az olajbizottság eddigi „eredményeit”.
Az ellenzék teljesen más módon közelítette meg a kérdést. Juhász Ferenc szocialista vezérszónok szerint az olajügy következtében a magyar demokratikus intézményrendszer egésze került veszélybe, mivel az emberek egyre kevésbé bíznak választott képviselőikben. Juhász Ferenc feltette a kérdést: vajon kinek az érdeke a politikai rendszer stabilitásának veszélyeztetése? Juhász szerint a közvéleménynek meg kell tudnia, kik az érintettek, és a bűnösöknek el kell nyerniük méltó büntetésüket. A képviselő kijelentette: a szocialisták semmilyen formában nem érintettek az olajügyben, de ha ennek az ellenkezőjét konkrét tényekkel tudják igazolni, akkor az MSZP megteszi a megfelelő lépéseket.
Vastagh Pál MSZP-s képviselő, volt igazságügy-miniszter hangsúlyozta, hogy a rendkívüli ülés kezdeményezésével az MSZP szándéka egy tisztázó folyamat elindítása volt. A szocialista képviselő kifejtette: az MSZP-SZDSZ kormány 1994 júliusában alakult, és a törvényalkotó munkának köszönhetően 1995 januárjára tulajdonképpen megszűntek azok az okok, amelyek miatt addig érdemes volt a bűnözőknek az olajszőkítéssel foglalkozni, ezt Pintér Sándor belügyminiszter is elismerte. Kovács László szerint a rendkívüli ülés legfőbb feladata a politika hitelének helyreállítása, valamint az ország nemzetközi tekintélyének megóvása.
„A magyar demokrácia tíz- éves történetében először fordult elő, hogy neves közéleti személyiségeket minden bizonyíték nélkül bűncselekménnyel vádoltak meg. Ha ez polgárjogot nyer Magyarországon, akkor súlyos sérüléseket szenvedhet a jogállamiság rendszere” - mondta Horn Gyula, volt kormányfő az ülés esti szakaszában. Horn szerint ezért a felelősség a bizottság elnökét terheli. A volt miniszterelnök szerint „az ügyben sötét manipuláció folyik”, és ki kell deríteni, hogy ez kinek az érdeke. „Mivel manipulációról van szó, nyugodtan nevezhetem kövér… (rövid hatásszünet) kacsának ezt az ügyet” - mondta az ellenzéki politikus, hozzátéve: „Azt szeretném elérni, hogy ez a kacsa ne legyen még kövérebb.” Horn Gyula emlékeztetett arra, hogy az „olajmanipuláció alól az MSZP húzta ki a talajt”, mikor 1995-ben a háztartási tüzelőolaj és a dízelolaj árát kiegyenlítette. Felhívta a bizottság elnökének figyelmét, hogy nem Nógrádi Zsoltot kellene az olajügyek egyetlen hiteles tanújának tekinteni.
Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője szerint a politikai elit magának köszönheti, hogy a rendszerváltást követő tizedik évben megrendült az állampolgárok bizalma a demokratikus intézményrendszerben. Szerinte nem lehet csodálkozni ebben az ügyben a közvélemény alakulásán, hiszen az olajbotránynak nincs egyetlen olyan mozzanata sem, amelyiket ne magának köszönhetné a politika. Az idáig vezető út többek között a Kaya Ibrahim és Joszif Tot nevével fémjelzett botrány, a megfigyelési ügy és az autópálya-építés gyanús körülményeiből adódik.
Nikolits István szocialista politikus, egykori titkosszolgálati miniszter szerint fontos üzenetek hangzottak el a parlamenti ülésen. Mint lapunknak elmondta: érdekes, hogy „bemosták” a jók közé a MIÉP-et, hiszen a tisztának „kijelentett” Fidesz és FKgP mellett erről a pártról nem hangzottak el eddig kompromittáló kijelentések. Vancsik Zoltán szocialista frakcióvezető-helyettes lapunknak kijelentette: az egész üggyel ma már az ellenzéket akarják lejáratni. Ezt találták ki, mivel Magyarországon „mint tudjuk, nem verseny folyik a választók kegyeiért a pártok között, hanem egyeduralkodás, kizárólagosság és a másiknak az elnyomása, eltiprása.”
Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese lapunknak kifejtette: „A legfontosabb számomra az a mondat volt, amit Stumpf István, azt hiszem, hogy cáfolhatatlanul előadott, hogy a Fidesz kormányzása alatt 1998 óta semmiféle olajügy, olajbűnözés vagy olajbűncselekmény nem történt. Tulajdonképpen az előttünk levő kormányok alatt születtek ezek a bűncselekmények, tehát politikai felelősséget a mi oldalunkon keresni kár.” Répássy azt is kifejtette: osztja a belügyminiszter véleményét, miszerint az egész ügy mögött a szervezett bűnözés érdekei húzódnak: éppen a bűnüldözésért felelős szervezet destabilizálása a cél, ezért támadják a belügyminisztert.
Balsai István, az MDF frakcióvezetője - aki felszólalásában kocsmapolitikának nevezte az olajbizottság eddigi működését - a Heteknek kifejtette: egy érdekcsoport áll az ügy hátterében, amely különböző félhíreket összeállítva, egy ilyen társadalmi érdeklődésre számot tartható eseménysorozatot látszólagos belpolitikai ügyként megkonstruálva a politikai intézményrendszer lejáratására törekszik.
Nógrádi hazudott
Lezsák Sándorról Nógrádi azt állította, hogy az MDF-es országgyűlési képviselő telephelyet biztosított, valamint egy „feketeolajat” szállító vasúti szerelvény elvámolásában segédkezett. Mivel Nógrádi nem tudott konkrétumokkal szolgálni a vasúti szerelvény feltételezett vámolásáról, a telephelyről szóló vallomását pedig többször is módosította, az ügyészség a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította Lezsák Sándor ártatlanságát.
Szabó Iván volt pénzügyminisztert Nógrádi azzal vádolta, hogy vállalkozóknak bankhiteleket szerzett az olajimporthoz. Polt Péter beszámolt arról, hogy az ügyészség nyomozása ezt a vádat is cáfolta. Nógrádi Zsolt terjedelmes történetekkel állt elő Pintér Sándor volt rendőrfőkapitány, jelenlegi belügyminiszterrel szemben, azzal vádolva, hogy többször járt egy vállalkozó érsekhalmi kastélyában, ahol alkalmanként 25-50 millió forintot kapott azért, hogy a vállalkozót az országos szintű rendőri - úgymond - atrocitásoktól megvédje. Nógrádi azt állította, hogy Pintér megegyezett az említett vállalkozóval arról, hogy az 1994-es országgyűlési választások előtt 750 millió forintot juttatnak az MSZP-nek. Polt Péter legfőbb ügyész beszámolt arról, hogy a nyomozás eredményeként kizárható, hogy 1994 vége előtt nevezett vállalkozó megszerezte volna az érsekhalmi kastély tulajdonjogát, és az is, hogy 1994 vége előtt ott az akkori országos rendőrfőkapitányt fogadta.
„A Nógrádi Zsolt által megjelölt bizonyítási lehetőségeket a nyomozóhivatal a végletekig kimerítette, a megjelölt tanúkat kihallgatta és az így beszerzett bizonyítékok egyértelműen cáfolták Nógrádi Zsolt előadását, ide értve Pintér Sándornak juttatott milliók átadását is. Nógrádi Zsolt az ügyészségi kihallgatáson kijelentette, hogy utolsó állítását, nevezetesen a 2000. február 18-i érsekhalmi találkozóról szóló információt a 2000. június 8-i bizottsági ülésen hallotta, és azt ismételte meg mint sajátját. Azt, hogy ezt ki és mikor közölte vele, megmondani nem tudta”- ismertette a nyomozás eredményét a legfőbb ügyész.
A legfőbb ügyész beszámolt arról, hogy nyomozást indítanak mindazok ellen akiket tettesként vagy részesként hamis vád terhel. Polt Péter beszámolt arról, hogy a közintézményekbe vetett bizalom helyreállításának érdekében ezeket az eljárásokat soron kívül lefolytatják.
