Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente
Bernie, a Forma 1 mágnása

Több mint 100 évre bebetonozta magát Bernie Ecclestone a Forma-1-es futamok megrendezésébe. A FIA (Nemzetközi Autómobil Szövetség) 2110-ig átadta közvetítési jogait az egyedüli pályázónak, Bernard Ecclestone-nak. „Jellemző” - mondaná erre az, aki ismeri Ecclestone urat, hiszen eddig is ő tartotta kézben egy személyben az utazó cirkusz ügyeit.


Jó formában Michael Schumacher és Bernie Ecclestone. Egységben az erő         Fotó: Reuters

Bernie a „self made man” tipikus példája, aki a nulláról indult, és mára Nagy-Britannia leggazdagabb emberévé vált. Igazi „nagy hal”, magánvagyonát 2 milliárd fontra becsülik. Életpályáját használt motorkerékpárok és használt autók eladásával kezdte a 60-as évek végén, majd - néhány máig nehezen átlátható pénzügyi manőver és kisebb szabálysértés után - a Brabham Forma-1-es csapat tulajdonosaként elkezdhette az addig igencsak szervezetlen sportág ráncba szedését. Kezdetben örültek a csapatok, hogy a szervezés kétségtelenül nehéz és fárasztó munkáját leveszik a vállukról. A The Economist brit lap oknyomozó riportja szerint Bernie mára annyi tisztséget halmozott fel magának a Forma-1-en belül, hogy az összeférhetetlenség tipikus példáját testesíti meg. Ő a FIA alelnöke, családjának kezében van a Formula One Management (FOM), amely kizárólagosan kezeli a futamok kereskedelmi jogait. Emellett a FOCA, a Forma-1-es Konstruktőrök Szövetsége érdekvédelmi szervezetének az elnöke is. Életéből 30 évet és 70 millió fontot áldozott arra, hogy birodalmát kiépítse. Nyilvánvaló, hogy ha nem autóversenyről volna szó, egyetlen más vállalkozásban nem lehetne ilyen korlátlan pénzügyi befolyást kiépíteni.
Lassan kezd közhellyé válni, hogy a sport elüzletiesedett, a főszerep mára a pénzé. Az olimpiától a labdarúgó világbajnokságig egyre több szó esik a pénzről, és a különböző sportágak egyre inkább a szórakoztatóipar részévé válnak. A Forma-1-ben a kezdetektől fogva a pénzé volt a főszerep. A nagy bevételek a közvetítési jogdíjakból, valamint a szponzoroktól jönnek. A jogdíjak mostantól teljes mértékben Ecclestone-t illetik, de a dohány- és olajcégek, valamint az autóipar óriási pénzeket invesztál a csapatokba is. Hatalmas gázsikat zsebelnek be a sztárpilóták, miközben a mezőny végén kullogók „éhbérért” versenyeznek. Az egészből kétségtelenül Ecclestone húzza a legnagyobb hasznot. Nelson Piquet egykor keményen bírálta azt a rendszert, amelyben Ecclestone sokszorosát keresi a legjobb pilótafizetéseknek is (1996-ban például 54 millió fontot szavazott meg magának), pedig a versenyzők nap mint nap kockáztatják a testi épségüket, sőt még az életüket is.
Ecclestone úr egyébként kőkemény üzletember. Sokan ellentmondásosnak tartják, némely ellenfelei szerint emlékezete gyakran kihagy, főként akkor, ha az ígéreteit kérik számon tőle. Tárgyalópartnerei között számos államfőt tart számon, Tony Blair választási kampányát például több millió fonttal támogatta. Már többen meglepődtek nagyvonalúságán, és csak később derült ki, hogy cserébe a Forma-1 az általános dohányreklám-tilalom alól felmentést kap a szigetországban.