Lövöldöző kenguruk

Na, ki a következő?   

Objektum-orientált kód újrafelhasználása miatt érte egy kis kellemetlenség az ausztrál hadsereget. Manapság ugye már egyre jobb helikopter-szimulátorokat csinálnak, amelyek szinte teljesen ugyanazt nyújtják, mint az igazi repülés. Domborzat, időjárás, növényzet: mind teljesen élethű. Az ausztrálok úgy gondolták, hogy az állatokat is be kellene rakni, mivel azok a menekülésükkel információt szolgáltathatnak az ellenségnek a környéken repülő helikopterekről. A kutatás-fejlesztés főnöke üzent a programozóknak, hogy tegyenek a programba néhány kengurufalkát is. A programozók öreg rókaként persze nem kezdtek vadul kódot írni, hanem elővettek egy már meglevő részt: a gyalogságot. A menekülési algoritmus ugyanaz maradt, mindössze a bitmap képeket kellett lecserélni, a futás sebességét megnövelni, és már készen is volt a kengurucsapat. Történt aztán egyszer, hogy amerikai katonák jöttek látogatóba az ausztrálokhoz. A tesztelőpilóták mélyrepülésben húztak a nagy kengurunyáj felé, mire azok jól szétspricceltek. Az amerikai katonák elismerően bólogattak a mutatvány láttán, azután döbbentek egy nagyot, amikor a kenguruk visszatértek az egyik domb mögül, és Stinger rakétákkal zárótűz alá vették a szerencsétlen helikoptert. A programozók ugyanis ezt a részt elfelejtették kivenni a kódból. A tanulság az ausztrál programozók számára: óvatosan kell bánni a kódok újrafelhasználásával. Az amerikaiak számára pedig az, hogy az ausztrál vadvilág tényleg olyan veszélyes, mint ahogy azt beszélik. A vezérkar egyébként örült az esetnek, mert a pilóták megtanulták a leckét: azóta mindegyikük szigorúan elkerüli a kengurukat. (Murányi)