Jakov Etinger
Sztálin és az X-nap

Sztálin a nagyvárosok főterein végrehajtott nyilvános kivégzésekkel szerette volna a jelzést megadni a Szovjetunióban élő zsidóság tömeges deportálásához - mondta el visszaemlékezéseiben Nyikolaj Bulganyin egykori szovjet miniszterelnök az 1953-as antiszemita orvosperek történetét feldolgozó Jakov Etinger filozófusnak. Az országos leszámolás nyitányát - az X-napot - titokban készítették elő, de a pogrom kezdete előtt néhány nappal a diktátor váratlanul meghalt. A neves orosz akadémikus a Novosztyi hírügynökség közreműködésével küldte meg lapunk számára a kutatásairól szóló írását.

Sztálin. Végső megoldásra készült   

1953 elején, amikor az ismert orvosperekkel kapcsolatosan a Szovjetunióban az antiszemita kampány elérte a csúcsát, Sztálin előkészítette a zsidók deportálását az ország európai részéből Szibériába és a Távol-Keletre. Az orvosok ügyével kapcsolatban letartóztatták apámat - J. Etingert -, az ismert kardiológust, anyámat, aki szintén orvos volt, és engem, a moszkvai egyetem akkori történészhallgatóját. Apám hamarosan meghalt a lefortovói börtönben, anyám és én Sztálin halála után szabadultunk.
Egész életemben - amennyire ez a hatvanas-hetvenes években lehetséges volt - gyűjtöttem az „orvosperrel” kapcsolatos anyagokat. Sikerült találkoznom a volt miniszterelnökkel és a párt politikai bizottságának tagjával, Nyikolaj Bulganyinnal is. Bulganyin, mielőtt elkezdett volna beszélni a zsidók deportálásának sztálini tervéről, elmondta, hogy a magas beosztású szovjet vezetőket kezelő orvosokkal szembeni rágalmazó eljárás 1953. március közepén kezdődött, és a tervek szerint halálos ítéletekkel kellett volna lezárni a pereket. A professzorokat Moszkva, Minszk, Kijev, Leningrád, Szverdlovszk és más nagyvárosok főterein tervezték felakasztani. Sőt még speciális listák is készültek arról, hogy kit melyik városban akasszanak fel.
Bulganyin megerősítette azokat a hosszú évek óta szállongó híreket is, hogy a perek után megkezdődött volna a zsidók tömeges deportálása az ország távoli körzeteibe. Ő 1953. február közepén utasítást kapott Sztálintól, hogy Moszkvában és az ország más ipari központjaiban állítsanak össze a zsidók kitelepítéséhez néhány száz vasúti szerelvényt. Megtervezték - mondta a volt kormányfő - a szerelvényekkel történő „baleseteket” és azok „spontán” megtámadását is. Kérdeztem Bulganyint, hogy voltak-e ezzel kapcsolatban írásos utasításai Sztálinnak. „Sztálin nem volt hülye, hogy ilyen kényes kérdésben írásos utasítást adott volna” - felelte Bulganyin.
A kilencvenes évek közepén jutott el hozzám Nyikolaj Poljakov tanúvallomása. Poljakov sokáig az állambiztonsági szervek, majd a pártközpont munkatársa volt. Visszaemlékezéséből kiderül, hogy a zsidók deportálását Sztálin már a negyvenes évek végén eldöntötte. Az akció vezetésére egy Sztálinnak közvetlenül alárendelt bizottságot hoztak létre, melynek elnökéül Szuszlov KB-titkárt, a bizottság titkárának pedig Poljakovot jelölték ki. A deportáltak elhelyezésére erőltetett ütemben épültek a koncentrációs tábor rendszerű barakkok Szibériában és a Távol-Keleten. Ezzel egyidőben országszerte listákat állítottak össze a zsidó nemzetiségűekről, hogy senki ne maradhasson ki a deportálásokból. Kétfajta lista volt: az első a „fajtiszta”, a másik a félzsidó.
A listák összeállításába bevonták a személyügyi osztályokat, a házfelügyelőket, a rendőrség és az állambiztonság embereit. Sztálinnak valahogyan indokolnia kellett a zsidók deportálását. E célból a „Filozófiai Kérdések” című folyóirat főszerkesztője, a filozófiai tudományok doktora, D. Csesznokov kapott megbízást a deportálás ideológiai megalapozására. 1953. februárra elkészült a „mű”, amelyet Sztálin jóváhagyott. A Belügyminisztérium egymillió példányban kinyomtatta, majd az Állambiztonsági Minisztériumban raktározták azzal a titkos paranccsal, hogy az „X” napon országosan kell terjeszteni.
Csesznokov a „Miért kell kitelepíteni a zsidókat az ország ipari körzeteiből” című „művében” úgymond „tudományosan” indokolta a párt és Sztálin elvtárs által foganatosítandó deportálási rendszabályok igazságosságát és történelmi elkerülhetetlenségét. Csesznokov bizonyította, hogy a zsidók „természetükből eredően” mindig a nép és a szocializmus ellenségei voltak. Sztálinra és harcostársai tapasztalatára hivatkozva állította, hogy a húszas-harmincas években a kommunista párt fő ellenzéke zsidókból állt.
Andrej Szaharov akadémikus visszaemlékezéseiben leírta, hogyan jelent volna meg a „népi pogrom” az újságokban. „Megtudtuk, hogy március elején szerelvényeket készítettek elő a zsidók deportálásához. Különböző anyagokat nyomtattak ki ennek igazolására, többek között a Pravda egy számát »Az orosz nép megmenti a zsidókat« című vezércikkel.” Szaharov arról a számról ír, amely a deportálás megkezdésekor jelent volna meg annak igazolására, hogy a deportálás célja a zsidók megmentése „az orosz emberek igazságos, össznépi haragjától.”
Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett váratlan halála az utolsó pillanatban akadályozta meg, hogy a Harmadik Birodalom összeomlása után alig nyolc évvel a koncentrációs táborok ismét zsidó áldozatokkal teljenek meg.