Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabadi Sándor
A nagyvállalat, a kisfogyasztó és az állam

A Magyar Távközlési Rt.-ből kivonult az utolsó amerikai tulajdonos, az SBC, ezáltal a máig monopolhelyzetben lévő telekommunikációs vállalat a német állami tulajdonban lévő Deutsche Telekom (DT) ellenőrzése alá került. Ezzel megtörtént az 1993-ban privatizált és mára a régió egyik vezető cégévé nőtt Matáv Rt. visszaállamosítása - német kézbe.


A Matáv a Westel bekebelezésével a mobilpiacon is dominanciára törekszik     Fotó: Somorjai

Jó hír, hogy mértéktartó elemzők az eddigi legnagyobb, mintegy 2,2 milliárd (!) dolláros amerikai tőkekivonást nem tartják a jelenlegi magyar gazdaságpolitikai környezet indukálta döntésnek, sem tendenciaindítónak. Az mindenesetre tény, hogy az elmúlt tíz évben az országba beáramlott amerikai tőke mintegy 10 százaléka vonult ki egy csapásra az országból. Ez kétarcú fejlemény, amely jóllehet rövid távon bizonyosan nem kedvez majd a magyar telefónia szabadpiaci fejlődésének, mégis indirekt módon azt a megnyugtató üzenetet küldi a stratégiai befektetőknek, hogy hazánkban az üzleti döntéseken alapuló szabad tőkemozgásnak nincs akadálya. A működőtőke ugyanis olyan szabadság-érzékeny eszköz, amelyre hazánknak az elkövetkezendőkben is elengedhetetlenül szüksége van.
Negatívum azonban, hogy egy olyan monopolisztikus társaság lett az ország domináns vezetékes és mobiltelefon-, és egyben a legnagyobb internet szolgáltatójának a 60 százalékos tulajdonosa, amelytől a világ fejlettebb részein ódzkodnak a valós piaci verseny felett őrködő hatóságok. A közép-európai régió mellett az USA-ban is agresszíven terjeszkedni próbáló német állami távközlési cég tervei ellen irányul az az új amerikai törvényjavaslat, amely megtiltaná állami tulajdonban lévő cégek meghatározó térnyerését az amerikai piacokon.
Magyarországon ezzel szemben a versenyszabályozás és a kompetitív kultúra még messze a fenti szint mögött kullog, jóllehet az utóbbi időszakban tapasztalható némi állami próbálkozás a valódi piaci verseny kialakítására, és annak védelmében. Sok állami mamutvállalat - tisztelet a kivételeknek - éppen azért vásárolt be a 90-es évek közepén az akkor a verseny által még nem „fenyegetett” Kelet-Európában, mert máshol már kitört az ő extraprofitjukat is fenyegető tisztább verseny. Ezek olyan tipikusan tömegeknek szolgáltató (nagyrészt energetikai és távközlési) cégek, amelyek a közelmúltig nagyon jól kerestek az álliberalizált piaci szituációkban, és most sincs különösebb hajlandóságuk valódi piacon, átlátható versenyben megküzdeni a vevőkért - hacsak nem kívülről kényszerítik erre őket. A monopóliumokra való törekvés és a verseny kiküszöbölése nem csupán a szocialista „mindenható” állam csökevénye, de a közhiedelem ellenére a szabad versenynek és a globalizmusnak is nagy erkölcsi hiányossága. Erre mutatott rá Soros György is egy nemrég publikált írásában, amely szerint gyakorlatilag mindegy, hogy egy cég a verseny során, vagy állami eszközökkel kerül domináns piaci pozícióba, ha elég erős, akkor már nem szereti a versenyt. Éppen ezért fontos, hogy az állam ne tulajdonos, hanem a piaci szereplőkhöz semleges, független szabályozó erő legyen a verseny tisztaságának megőrzése, a kisfogyasztók érdekében.
Szerencsére időközben számos más telekommunikációs cég is belépett a magyar piacra, ahol kezdenek már felpezsdülni a monopóliumokkal körülbástyázott világon kívüli fejlesztések. Különösen igaz ez a jövő legnagyobb üzletének tartott nagysebességű és olcsó széles sávú internetes adatátvitelre, az ADSL technológiára. A Matáv mellett a Pantel, a GTS, a Novacom, és az UPC Magyarország képviselői az ADSL hazai bevezetéséről már egyeztető megbeszélést is tartottak a héten a Hírközlési Főfelügyelettel. Más terület a UPC által bevezetett kábeltévés internet csatlakozás szintén gyorsabb és olcsóbb megoldás, mint a Matáv eddig szinte kizárólagos ISDN vonalai. A legfrissebb tesztek szerint nemsokára a hagyományos villanyvezetékeken keresztül is lehet internetezni, ami viszont különleges helyzetbe hozhatja a villamosipari cégeket. Éppen ezért is érzékeny terület például a telekommunikáció és az energetika potenciális összeolvadása, mert - hálózatokról lévén szó - a természetes monopóliumok gyors kialakulásának az új gazdaság diktálta kihívások közepette egyre nagyobb az esélye.
A hazai kisfogyasztók vásárlóereje és egyben érdekérvényesítési képessége ma még rendkívül korlátozott. A jövedelmek növekedésével azonban mégis olyan jövőről álmodnak, ahol nem a hálózatok és mamutvállalatok foglyai, hanem az értük, illetve a pénzükért folyó minél szabadabb sokszereplős verseny haszonélvezői is lehetnek. Arról is álmodnak, hogy ha megengedhetik majd maguknak, gazdasági döntéseikben is legyen választási szabadságuk, legalább elméletileg. Ezen állapot eléréséhez azonban a magyar állami szabadpiac-védelemnek nagyon nagy léptekkel kell fejlődnie.