Vissza a tartalomjegyzékhez

Németh László
Jack Welch, a rámenős kapitalista

Amióta a General Electric tavaly a történelemben először törte át a bűvös 10 milliárd dolláros nyereséget, egyre többen figyeltek fel a siker mögött az emberre is: Jack Welch elnök-vezérigazgatóra. Készülő könyvéért a Time Warner a világ eddigi legnagyobb szerzői díját, 7,1 millió dollárt ajánlott fel. A legnagyobb élvezetet a hatvannyolc éves elnök számára továbbra is az jelenti, hogy természetes nyíltsággal teremt kapcsolatot a legkülönbözőbb emberekkel. A francia közlekedési miniszternek, Jean-Claude Gayssot-nak közvetlen nyíltsággal magyarázta el: „Apám szakszervezetis mozdonyvezető volt a Pennsylvaniai Vasútnál”. Majd tréfálkozva folytatta: „Ő a kedvenc kommunistám, és én vagyok az ő kedvenc kapitalistája.”


Welch egy róla íródott sikerkönyv címoldalán   

A Fortune gazdasági magazin 1999. évi felmérése a világ legjobbnak tartott vállalataként hozta ki a GE-t, megelőzve olyan cégeket, mint a Microsoft, a Coca-Cola, az IBM vagy a Sony.
A céget 1892-ben Thomas A. Edison, a villanykörte feltalálója alapította. Alakulása óta - egyedülálló módon - folytonosan jegyzik a Dow Jones indexen. Neve a gazdaság számos ágazatával összeforrt. Jelenleg tíz üzletágban, húsz tevékenységi területen működik: erőművek, világítás, háztartási és ipari készülékek, szállítás, orvosi műszerek, repülőgép-hajtóművek, információs rendszerek, pénzügyi szolgáltatások, műanyagok.
De ki van e sikerek mögött? Jack Welch első vezetőként vaskézzel szervezte át a céget a hatékonyság és maximális nyereség elérése érdekében. Előírta az „őszinte visszacsatolást”, miszerint el kell felejteni a külsőségeket és a szerepjátszást, mindenki mondja azt, amit gondol, és értékeljük a teljesítménye alapján. A „Főnök”-nek pedig mindenben példát kell mutatnia. Az ír bevándorlók gyermekeként Salemben (USA) született fiatalembert szülei szilárd vezérelvekre nevelték. Ők alakították ki természetét is azzal, hogy az élet folyamatos küzdelem, de nem kell túl komolyan venni. Ezekből a hamisítatlanul tiszta gyökerekből származott az ereje és vezetői karizmája - ez az igazi névjegye, s nem vegyészmérnöki diplomája.
1960-ban kezdett dolgozni a General Electricnél, és 1973-ban egy értekezleten bejelentette, hogy a célja a vezérigazgatói szék. Kitartó munkával ezt 1981-ben el is érte, és nyughatatlan természete vezérigazgatóként azóta pöfögő amerikai gőzmozdonyból száguldó nemzetközi gyorssá alakította át a céget. A közgazdász Schumpeter a vállalkozó őstípusaként írta volna le: „Aki soha nem bizonytalanodik el, s megvan a hatalma, hogy befolyásoljon másokat” és „soha nem hagyja abba az alkotást”.
Welch nem szíveli a tőzsdegurukat, de paradox módon a 20. század végére ő maga is az üzleti világ szimbólumává vált. A sikeres vezető megtestesülésének tartják, vezetési módszereinek számos utánzója akad. Hűséges típus, aki ma is az iskolai barátait tartja a legjobb barátainak.
A hitvallása a jó ötletek, bárhonnan is származzanak. „Nyissunk ki ajtót-ablakot, hadd jöjjenek be a jó ötletek kívülről.” Minőségi munkához minőségi emberek kellenek. A „vedd fel a legjobbakat és legokosabbakat”-elvet a cég személyzeti kérdésekkel kapcsolatos filozófiájává tette. A „metsz és növessz”-elv szellemében nagy hangsúlyt fektetnek a tehetséggondozásra. Belső egyetemen segítik a tehetséges menedzserpalánták növekedését.
„A csúcson az a feladatunk, hogy látást adjunk, ötleteket osszunk meg, és vezetőket válasszunk” - vallja Welch.
Jövő évben tervezett visszavonulásával az üzlettől nem kíván elszakadni, de a sok évi vezető szerep után természetesen felmerül a kérdés: „Vajon tanácsadó lesz?” Ezt egy mosolylyal visszautasítja: „Azt hiszem túlzottan irányító lennék.”