Egri István
Hamiskártyások új szerepben

Mai, „modern” világunknak egyre elengedhetetlenebb kelléke a bankkártya, melynek használatával készpénzünket helyettesítve egyre több ügyünket tudjuk lebonyolítani. Ahogy nő a műanyag lapocskákkal megoldható feladatok száma, úgy fordul az alvilág figyelme is egyre jobban az elektronikus pénzmozgások megcsapolása felé. 1997-ben még csak 41 esetben, míg egy évre rá 276 ügyben indított eljárást az Országos Rendőr-főkapitányság bankkártya-hamisítás okán, s a károk öszszesített értéke meghaladta a 430 millió forintot. 1999-ben pedig a magyarországi Eurocard-Mastercard kártyák forgalmának 26 százalékát a visszaélések tették ki, megszerezve kis hazánk európai elsőségét a „hamiskártyázás” területén. A nemzetközi kártyacégek tavaly szó szerint megfenyegették a magyar bankokat: vizsgálják felül, hogy milyen kártyaelfogadó-helyekkel kötnek szerződést. Ennek eredménye lett az, hogy 99 márciusától törvény is lehetővé teszi a kártyaelfogadó-helyen gyanúba került alkalmazottak felelősségre vonását és megbüntetését.

Néhány jó tanács: A kártyának fizetéskor nem szabad a szem elől eltűnnie, ha kell, akkor a pincér után kell menni és figyelni, hogy mi lesz a hitelkártya sorsa. Nem szabad a kártyát és a hozzá tartozó azonosító, úgynevezett PIN kódot együtt tartani, mivel ez abszolút megkönnyíti a bűnözők dolgát. A legbiztosabb módszer - szakemberek szerint - két számla vezetése. Így az egyikről csak annyi pénzt kell átutalni a másik számlára, amennyi a napi megélhetéshez szükséges. Ezzel a legkisebbre csökkenthető a visszaélések kockázata.    Fotó: Somorjai

A kártyahamisítás technikailag viszonylag egyszerű: csak egy, a kereskedelmi forgalomban is kapható kártyaolvasó, egy komputer és a megfelelő szoftver szükséges ahhoz, hogy a bankkártya mágnescsíkján tárolt adatokat a hamisítók kiolvassák. Egy ilyen szerkezet pedig könnyűszerrel elhelyezhető egy benzinkút vagy üzlet pénztárpultja alatt, s míg a jómódúnak látszó gyanútlan vevő a számlára vár, nem is sejti, hogy bankbetétjét rövid úton meglékelték. Ezután az adatok átkerülnek az illegális „kártyagyárba”, ahol az eredetivel azonos, csak más névre szóló műanyaglapocskák elkészülnek. A bűnözők útja ezt követően külföldre vezet: Szlovéniába vagy Horvátországba, de néha Ausztriába is, ahol az eredeti tulajdonost készpénz, vagy áruvásárlás formájában igyekeznek minél jobban megkopasztani.
A károsultak legtöbbször a bank által küldött számlaegyenlegek útján értesülnek „költekezésükről”, s ezután le is tiltják bankkártyájukat. Egy tavaly decemberi kormányrendelet értelmében a letiltás után minden további visszaélésért a kibocsátó bank felelős, de amíg ez nem következik be, szinte lehetetlen megakadályozni a pénz illegális felvételét. A legújabb informatikai rendszerek már lehetővé teszik egy bankkártya „szokásainak” figyelemmel kísérését, és ha azoktól jelentősen eltérő műveletet hajtanak végre, a bank figyelmeztetést kap. Mégis, a leghatékonyabbnak ígérkező megoldás nem elektronikus, hanem jogszabályi formában jelent meg: eszerint vitás esetekben a számlatulajdonost megilleti az ártatlanság vélelme, és a bank köteles bizonyítani azt, hogy ügyfele követte el a visszaélést. Ez kétségtelenül nyújt némi garanciát a pénz visszafizetésére, de a bankoknak ez duplán káros: bizonyított lopás esetén a vétlen kuncsaft ugyan visszakapja a hiányzó összeget, de azt nem a tolvaj, hanem a pénzintézet téríti meg neki. Ezért a bankok, a biztosítótársaságokhoz hasonlóan, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy még lopás esetén is saját ügyfelük vétkességét bizonyítsák be, hogy ne kelljen fizetniük. Ennek ellenére a tavalyi káresetek felét a kibocsátó bankok nyelték le. Ezt megelőzendő néhány pénzintézet bevezette azt a szolgáltatást, hogy kérésre a számlán bekövetkező bármilyen változást szöveges üzenet formájában elküldik ügyfelük mobiltelefonjára is, s így az esetleges illegális pénzfelvétel hamar kitudódik. Rendőrségi szakemberek ugyanakkor biztosak abban, hogy a bankkártyák biztonsági szintjének növekedésével párhuzamosan fog nőni az alvilág találékonysága is, amit az is bizonyít, hogy a történelem eddig sem ismert „munkanélküliség” miatt tömegével jó útra tért bűnözőket.