Morvay Péter
Jeruzsálem nem alku tárgya

Interjú Aviv Siron izraeli külügyi szóvivővel

Izraeli őrszem a kelet-jeruzsálemi Olajfák hegyén. Nem adják fel állásaikat     Fotó: Reuters

- A Camp David-i tárgyalások eredménytelensége ellenére úgy tűnt: sokan megkönnyebbüléssel fogadták, hogy Izrael nem kényszerült túlzottnak tartott engedményekre.
- Izrael nem érez megkönynyebbülést, sokkal inkább sajnálja, hogy nem volt lehetőség a megállapodásra, hiszen azzal a szándékkal mentünk Camp Davidbe, hogy megegyezésre jussunk. A tény, hogy ez most nem sikerült, nem jelenti a világ végét, hiszen a felek elkötelezték magukat a tárgyalások folytatása mellett.
- Palesztin részről Izraelt hibáztatják a kudarcért. Arafat úr egyenesen „nagy hazugságokkal” vádolta Önöket…
- Mi azt szoktuk meg, hogy a konfliktusokban megegyezésre jutunk, és nem a sértésekhez és mindenféle szélsőséges kijelentésekhez. A palesztinok nem egyszer és nem kétszer mondták azt, hogy a holtpontokért, a megakadásért Izrael a felelős. Minden korábbi esetben, mikor a tárgyalások nehéz szakaszba érkeztek, azzal jöttek elő, hogy Izrael nem hajlandó felújítani a tárgyalásokat, és nagy nemzetközi problémát csináltak belőle. Az izraeli engedményekkel szemben Jasszer Arafat nem mutatott nagy hajlandóságot a kompromisszumra, és e nélkül sajnos nem lehet egyezményt kötni. Megjegyzem: nem látok sok példát a világon arra, hogy az a fél tegye az összes engedményt, amely megnyert minden rákényszerített háborút.
- Több izraeli ellenzéki politikus szerint Ehud Barak miniszterelnök a tárgyalásokon késznek mutatkozott átlépni egy - korábban érinthetetlennek tartott - határvonalat a Jeruzsálem feletti izraeli szuverenitás kérdése ügyében. Tíz éve ilyen tabukérdésnek számított a ciszjordániai települések helyzete is, amelyekről ma nyílt alku zajlik. Vannak-e, és ha igen, hol húzódnak az izraeli külpolitika számára azok a határvonalak, amelyeket semmi körülmények között nem lépne át?
- Az úgynevezett „vörös vonalat” jelentő kérdéseket nagyon gyakran politikai szempontok határozzák meg. Ha tíz különböző izraelivel beszélget, tapasztalhatja, hogy mindenkinek más elképzelése van arról, meddig lehet elmenni az engedményekben. Nem hiszem, hogy Barak számára nincsenek abszolút határvonalak: erre az egyik bizonyíték, hogy most nem született megállapodás.
- Honnan folytatják a tárgyalásokat?
- Ha az ember egyszer megígér valamit, és a másik fél azt nem akarja elfogadni vagy megegyezni, akkor a következő tárgyalásokon mindent az elejéről kell kezdeni. Persze, ami elhangzott, befolyásolhatja a tárgyaló feleket, mégsem hiszem, hogy Barak ígéreteinek feltétlenül kiindulópontként kell szerepelniük a tárgyalások következő fordulójában.
- Jasszer Arafat a héten Szaúd-Arábiában ismét elkötelezte magát a palesztin állam szeptemberi kikiáltása mellett. Hogyan fogadnák Önök ezt a lépést?
- Ha Arafat kikiáltja a palesztin államot, az egyoldalú lépés lesz, annak ellenére, hogy a tárgyaló felek elkötelezték magukat az ellenkezőjére. Biztosan lenne erre válaszlépés Izrael részéről: nem tudom, pontosan mit tennénk, de egy ilyen lépés a mai fogalmaink szerinti békefolyamat végét jelentené. Minden megállapodásban rögzítettük, hogy a felek semmiféle egyoldalú lépést nem tesznek. Ha Jasszer Arafat nem tartja magát a saját ígéretéhez, akkor Izrael úgy tekinti, hogy nem érdemes folytatni a békefolyamatot. Egy ilyen lépés elszabadítaná az erőszakot, és elkerülhetetlenül az oslói folyamat végét jelentené. Nem hiszem, hogy ez a palesztinok számára kívánatos lenne: hiszen ha a békefolyamat ma vagy bármikor egy ilyen lépéssel érne véget, Jasszer Arafat csupán 7-8 palesztin város polgármestere maradna, kis területekkel a városok körül, de semmi több. Biztos vagyok benne, hogy ezt a palesztinok sem akarják.
- Az amerikai bejelentést követően, miszerint a nagykövetségüket Tel-Avivból Jeruzsálembe helyezik át, a hírek szerint több ország is fontolóra vett hasonló lépést. Befolyásolja-e ez a Jeruzsálemmel kapcsolatos izraeli álláspontot?
- Az izraeli közmegegyezés szerint Jeruzsálemnek egységesnek kell maradnia. Berlin példája is bizonyítja, hogy a problémák megoldása a városok újraegyesítése, és nem megosztása. Miközben mindenki számára fenn kell tartani a szent helyek és az istentiszteleti helyek szabad látogatását, álláspontunk szerint Jeruzsálem Izrael állam fővárosa volt, ma is az, és az marad a jövőben is. Éppen ezért üdvözöljük az amerikai bejelentést, hiszen minden nagykövetségnek a fővárosban kell lennie. Ma, amikor a nagykövetségek túlnyomó többsége Tel-Avivban van, a tárgyalásokra a politikusok Jeruzsálembe jönnek. Miért tennék meg mindig ezt a hosszú utat, amikor kényelmesebben is lehet élni?
- A diplomáciai képviselet átköltözését viszont a palesztinok tekintik egyoldalú lépésnek, mivel az szerintük a Jeruzsálemmel kapcsolatos izraeli álláspontot erősítené meg…
- Az „egyoldalú lépés” meghatározás magukra a tárgyaló felekre vonatkozik, a palesztinokra és Izraelre, nem az amerikai, európai vagy éppen a magyar álláspontra. Ha a magyar kormány Jeruzsálembe akarná költöztetni a követségét, annak semmi köze nem lenne a tárgyalási feltételekben tiltott egyoldalú lépésekhez. A palesztinok elmondhatnák, hogy nem értenek egyet, mi nyilván örömmel vennénk egy ilyen döntést, de ennek semmi köze nem lenne a kétoldalú tárgyalásokhoz.
- Arafat szerint Jeruzsálem sorsának alakulása nem egyedül palesztin ügy, hanem „arab, muszlim és keresztény felelősség is”, és ezért szorgalmazta, hogy iszlám csúcstalálkozón döntsenek a közös álláspontról a várossal kapcsolatban. Izrael nem látná szükségesnek más érdekeltek bevonását ezekbe a tárgyalásokba?
- Jeruzsálem a világon milliók számára fontos város. Ha Arafat felveszi a kapcsolatot Mubarakkal, miért nem keresi meg a kanadai miniszterelnököt vagy az angol királynőt? Nem tartom sem praktikus, sem józan ötletnek, hogy több arab féllel vitassa meg Jeruzsálem kérdését. Nagyon remélem, a palesztinok tanultak abból, hogy amikor 1947-ben felajánlották számukra a független állam létrehozását, az arab vezetők az ajánlat visszautasítására kényszerítették őket. Emiatt kell a mai napig tárgyalniuk saját államuk létrehozásának lehetőségéről. Remélem, hogy 53 év elteltével nem ismétlik meg ugyanezt a hibát.
- Egy másik - elsősorban a Vatikán által szorgalmazott - megoldás szerint különleges nemzetközi státust hoznának létre Jeruzsálem számára. Ha a kétoldalú álláspontok nem lennének közelíthetők, elképzelhetőnek látnának egy ilyen változatot?
- Véleményem szerint Jeruzsálem számára nem felel meg a nemzetközi státus. Jeruzsálem mindig is Izrael fővárosa volt, a zsidó nép szent helye, és a történelem folyamán soha nem volt fővárosa egyetlen más népnek sem, csak a zsidóknak. Attól kezdve, hogy Kr. u. 70-ben a rómaiak elfoglalták és lerombolták a várost, és véget ért a zsidó függetlenség, egészen 1948-ig, amikor megalakult Izrael, és Jeruzsálem visszanyerte szerepét mint a zsidó nép fővárosa, a város a történelem folyamán soha nem volt fővárosa egyetlen országnak, államnak vagy népnek sem. Ennél fogva nem látom okát annak, hogy Jeruzsálem nemzetközi státust kapjon.
- Az egyik vezető palesztin politikus, Hanan Asravi szerint ötmillió palesztin menekült jogosult a visszatérésre. Milyen következményekkel járna ez?
- Ezek a számok mindenképpen túlzottak: nem hiszem, hogy a világon bárki, akár az ENSZ, el fogja fogadni az ötmilliós számot. Komolyabb becslések szerint egymillió vagy ennél kevesebb menekült él a menekülttáborokban, és összesen mintegy 2-3 millió palesztin menekült van az egész világon. Ezt a problémát nemzetközi szinten fogják megoldani, amennyiben a palesztinok hajlandóak lesznek más megoldásra is, mint az összes menekült visszatérése. Izrael hajlandó részt venni a probléma megoldásában, ennek része lenne a menekültek rehabilitációja azon a helyen, ahol ma tartózkodnak. Ez a program sok pénzt és nagy befektetéseket igényel a világ minden tájáról. A magunk részéről készek vagyunk részt venni ebben a gazdasági erőfeszítésben.