A vírus a világ ablakán keresztül fertőz. Legveszélyeztetettebb célcsoportjai
közé tartoznak a háztartásbeliek, nyugdíjasok, diákok és az egyedülállók népes
társadalma. A hazai kereskedelmi televíziók „csupán” tizenhatot tűznek műsorra
naponta, ebből élnek. Szappanoperák. Rajongóik pedig, ha kell, sztrájkolnak is a
munkaidő-szabályozás miatt, hogy naponta hazaérhessenek kedvenc filmjeikre. Akár
pénzt is gyűjtenek sanyarú sorsú főhőseik számára. (Mindazonáltal az összes
szériánál megfogadják, hogy ez volt az utolsó, amit végignéztek.)
Tévedés lenne azonban azt feltételezni, hogy a habkönynyű műfaj kizárólag a
tévéképernyőn keresztül kezdett beszivárogni hétköznapjainkba. A folytatásos
regényrészletek a századforduló táján nem egy napilapot tartottak életben,
természetesen a regény legizgalmasabb részeinek folyamatos megszakításával. Az első
rádiósorozat a harmincas évek Amerikájában indult hódító útjára az éter
hullámain a Procter and Gamble kozmetikai cég védőszárnyai alatt, nem titkolt
marketingszempontok figyelembevételével. A két, viszonylag sikeresnek mondható
széria, a Guiding light és a Searching for tomorrow nyomán terjedt el a köztudatban a
kissé degradáló, kissé ironikus szappanopera elnevezés.
A BBC televízió Eastenders című sorozata a hatvanas években az angol
tömegkommunikáció történetében példátlan rekordot döntött. 1986 karácsonyán 30
millióan nézték az adást. A szertelen rajongás gyakran produkált szélsőséges
megnyilvánulásokat: egy bő évtizede a CBS tévé népszerű „Szabó bácsiját”,
Archie Bunkert a nézők elnöknek akarták jelöltetni.
A telenovella-sugárzások tekintetében a zászlóvivő mindmáig Brazília, napi harminc
sorozatával. A szappanopera-gyártás fellegvára jelenleg a dél-amerikai Tasco, az
Ezüstpart. Nyomor és zűrzavar, düledező viskók amerre a szem ellát, azonban a
rozzant állapotú, emberléptékű lakhelynek aligha nevezhető otthonok tetején is ott
virít a technikai forradalom vívmánya, a parabolaantenna. Ha az aktuális sorozatot
látni vágyók éppen nincsenek tévéközelben, bármely híradástechnikai üzlet
kirakata megteszi. A kirakatüveg előtt bandába csapódott kissrácok bámulják az
álomvilágot. A műfaj legtekintélyesebbje, Salvador Messil telenovella-producer és
filmmogul jelenleg Dél-Amerika legtehetősebbjei közé tartozik. Szerinte a sikeres
sorozat receptje könnyű, mint az „egyszeregy”. A történet legyen mindenki
számára könnyen érthető, ütközzön egymással a jó és a gonosz értékrendje,
produkálva a megfelelő konfliktushelyzetet. A Csipkerózsika-séma a hozzárendelt
királyfival, happy enddel, interpretálva mindezt a huszonegyedik századi
luxuskörülmények nyelvére, ez a siker záloga. Az epizódokat profi apparátussal,
egy-két nap ráhagyással forgatják a gazdagok haciendáin. A történetek a benne
szereplő színészek egybehangzó állítása szerint valósággal elvarázsolják
nézőiket. „Reményt kell adni a reményteleneknek, el kell hitetnünk az emberekkel,
hogy változtathatnak a sorsukon” - véli az egyik színésznő, Thalia, megfogalmazva
ezzel a sorozatok didaktikus jellegű közhelybölcsességeinek egyikét.
Nem mindenki viseltetik hasonló rokonszenvvel a hibátlan szépségű, műkönnyeket
patakokban ontó, álságosan kedveskedő hősöket felvonultató produkciók iránt. Az
újonnan megválasztott venezuelai elnök, Hugo Chavez bizony nem állhatja a
szappanoperákat. „Azt mondják, hogy a háziaszszonyok nem kedvelnek engem. Hát, ez
nem nagyon izgat” - nyilatkozta az elnök egy Rio Chioco-beli fogadáson. Az államfő
nem kevesebbel vádolta meg a háziasszonyokat, minthogy gyermekeik fejét szeméttel
töltik meg, s így a kollektív lelkiismeretet is elaltatják. Az aggályok korántsem
alaptalanok. Egy amerikai egyetem szociológia szakos hallgatói kutatása nyomán fény
derült arra, hogy a sorozatok szereplőinek szájából egyetlen óra leforgása alatt
átlagosan öt hazugság hangzik el, és tetteiknek soha nincs negatív következménye. A
hazudozások rendszerint a humor forrásai a sorozatokban.
Ennek ellenére a dömpingszerű szappanopera-gyártás a filmipar egyik
legjövedelmezőbb ágazata. Álljon a sorozat akár 25, akár 300 epizódból, mindvégig
megteszi egyetlen díszlet és szereposztás. Családregény esetében a helyszín gyakran
csak egy stúdiósarok.
A két földi sugárzású hazai csatorna, amely egyszerű szobaantennával is fogható
- az m1, de különösen a kereskedelmi tv2 - úgy tűnik, teljesen ráállt ezekre a
műsorokra.
Szeptember közepétől várhatóan radikálisan lecsökken a fogható tévécsatornák
száma azokban a háztartásokban, amelyeknek tagjai nem fizetnek elő valamelyik műsorszóró
cég szolgáltatásaira. Ők csak a szobaantennával is fogható magyarországi adókat,
az m1, az RTL klub és a tv2 műsorait tudják majd nézni.
A legutóbbi híradások szerint az Antenna Hungária Rt.(AH) ősszel megújítja a
Budapesten és környéken fogható AM-micro szolgáltatását, s a jelenleginél színvonalasabb
műsorokat sugározva kódolja az adásokat. A tervek szerint egyes magyar közszolgálati
és kereskedelmi tévék mellett gyerekcsatornákat, angol nyelvű hír-, sport-, zene-,
valamint ismeretterjesztő műsorokat és egyéb szórakoztató, illetve mozicsatornákat
is foghatnak majd az új szolgáltatás előfizetői. A kódolt szolgáltatásért természetesen
fizetni kell, azt azonban, hogy az előfizetőknek mennyibe kerülnek majd a különböző
csomagok, valamint az a berendezés, amelylyel dekódolni tudják az adást, csak
augusztus végén tudatja az AH.
A változások egyik fő oka a jogosulatlan igénybevevők nagy száma. Az AH ígérete
szerint az előfizetés eddigi képletes havidíjával együtt (132 Ft/hó) a szolgáltatás
színvonala is emelkedni fog. A kódolást követően azok a nézők, akik nem válnak az
AH - vagy valamelyik másik műsorszóró cég - szolgáltatásainak előfizetőivé,
nem fogják látni sem a külföldi műsorokat, sem a hazai adók többségét. Elképzelhető,
hogy a kód megfejtésére szolgáló berendezést a feketepiacon is árulják majd, de
mivel a kódokat a szolgáltató állandóan változtatni fogja, ezzel sem lehet majd
hosszú ideig fogni az adást.