Hetek - IV. évfolyam, 32. szám, 2000. augusztus 05

Lassacskán jobban megéri gólyát tenyészteni a turisták kedvéért a Bodrog mellékén, mint szőlőt - vélik a tokaj-hegyaljaiak. A fiatalabb kistermelők még belevágnak az átállásba, de a meglett korú szőlősgazdák már nem tudják nyomon követni a fejleményeket. Hogy az egész napos szőlőművelés után a gazdák még jegyzőkönyvezzék is az otthonukban felhörpintett hosszúlépést, arra nem sok esélyt látnak a hegyközségi bírák. Az új rendelkezés, mely augusztus elsejétől jövedéki termékké minősítette a bort, egyébként nem felváltja, hanem kiegészíti az eddig is meglehetősen szigorú elszámolást. A Hegyalján sokan azt fájlalják, hogy az elmúlt két év kormányzási gyakorlatának megfelelően megint csak a „nagypénzűek” jártak jól.

A hazai szőlő- és bortermelők az úgynevezett Hegyközség felügyelete alá tartoznak. A gazdának jelentési kötelezettsége van a szüretről, a tárolótérről, évente kétszer a készletről, arról, hogy mennyi van a tartályban, és még sok minden másról. A saját készítésű borokat egyébként eddig is folyamatosan ellenőrizték. A havi fogyás után jegyzetelni kellett a számlák alapján, hogy mennyi fogyott, és be kellett fizetni a fogyasztási adót (11 százalék) és az áfát. „Tehát akár az APEH, akár a Hegyközség jött volna el, biztosan el tudtunk volna számolni” - mondja az egyik legimpozánsabb tokaji borpince tulajdonosa.
Az új rendszerben a Vám- és Pénzügyőrség (VPÖ) nem az előző két felügyeleti szerv helyett lesz, hanem harmadikként jön be a képbe. Ide ezután majd megint mindent jelenteni kell, méghozzá naponkénti jegyzőkönyvezéssel, literenkénti bontásban. Adózás szempontjából az új rendelkezés könnyítés, ugyanis az eddigi 11 százalékos fogyasztási adót eltörölték, és a literenkénti 5 forintos jövedéki adó lépett a helyébe. Az olcsó borok forgalmazóit ez a váltás nem annyira érinti, de a több ezer forintos boroknál, ahol a fogyasztási adó négy-ötszáz forint is lehetett, az egyébként sem szegény termelők feltétlenül jobban járnak a literenkénti 5 forinttal.
A legtöbb őstermelő Tokajon nem tudja, mihez kezdjen. Ha ugyanis szőlőtermelőnek jelentkezik be a legalsó kategóriába, az számára nem kedvező, mert ő nem szőlőt, hanem bort akar értékesíteni. Ha a második lépcsőt választja, akkor egyszerűsített adóraktárként csak úgy árusíthat bort fogyasztónak, ha van működési engedélye, amely korábban nem kellett. Ilyen jellegű engedélyt az önkormányzat azonban csak kereskedelmi, vagy vendéglátóipari egységnek adhat ki, és akkor is csak úgy, ha megvannak a szakhatósági engedélyek. Az ÁNTSZ mint szakhatóság például női, férfi és személyzeti WC kiépítését, vagy például hárommedencés mosogató beszerelését fogja követelni. Hogy hova fér el három WC egy kicsike borpincében, az senkit nem fog érdekelni. Az átalakítás költségei egy-másfél millió forintra rúgnak azoknál, akik őstermelők voltak, de továbbra is bort akarnak eladni, így köny-nyen megeshet, hogy nem fogják tudni értékesíteni a borukat.
A tokaji bortermelők szerint jó esetben két-három év múlva fog kiderülni, hogy az új törvény a becsületes bortermelőket előnyhöz juttatja-e a hamisítókkal szemben. „Az elmúlt másfél évtizedben nálam kétszer volt borellenőr” - mondja az egyik pincészet tulajdonosa, majd megmagyarázza: „Ha 12 év alatt ennyiszer ellenőrzik a bor minőségét Magyarország leghíresebb borvárosának a belvárosában, akkor csodálkoznunk kell-e azon, hogy hamisított, meg kannás borok vannak forgalomban?” Az újítással nem lehet megfogni a hamisítókat - állítják egybehangzóan a tokaji gazdák -, hiszen a VPŐ nem fog minőséget ellenőrizni. Hiába jövedéki a bor, ugyanúgy ott lesz a piacon a hamis - panaszolják.
Egy bodrogkeresztúri őstermelő szerint „ezen a törvényen még biztos fognak változtatni, finomítani fogják, mert ennyire mereven nem lehet egy rendeletet kiadni”. Mint mondja: „Mindenki úgy értelmezi a környezetemben ezt a rendeletet, hogy megiszom egy pohár bort, és húzom a strigulákat, mert ha jön a vámos, akkor bizony keményen büntet. Ilyen szerintem még a mesében sincs.” Úgy tűnik, a határidő megelőzte a letisztázás előtt álló működési elveket, szabályokat.
A családi vállalkozásként termelő keresztúri gazda is bejelentkezett, mivel a szőlőt borként értékesíti. Meséli: „Kiderült, hogy ezentúl nem adhatok el bort annak, aki bejön az utcáról, mert ahhoz különféle kiszolgálóhelyiségek létesítésére és engedélyekre van szükség. Persze, hogy az ember kétségbe esett. Harminc hektó ezen a vidéken nem sok.” A hegyalján az emberek átlagbére 30-35 ezer forint, és sokuknak a szőlőből van meg az a kiegészítés, amely ezt a szinte létminimumot kipótolja. Az ÁNTSZ három helyiséget ír elő: ahol a kannák sorakoznak, ahol a bort töltik, és ahol a készárut tartják. „Ha ezt előírásszerűen megcsinálom, az minimum egymillió forint” - panaszkodik a kistermelő. Szerinte, aki harminc hektóval gazdálkodik, az ezt a beruházást nem tudja megfinanszírozni. „Ezért mi is meglévő helyiséget próbáltunk átalakítani” - mondja. A hegyaljaiak szkeptikusak, attól tartanak, hogy nem csak az a literenkénti 5 forint lesz a boruk adója. Egyikük óvatosan megjegyzi: „Szerintem arra megy ki a játék, hogy az áfabefizetéseket nyomon tudják követni”.

Elrettentik a kistermelőket

Interjú Vámosi Gyulával, Bodrogkeresztúr hegybírójával

- Hogyan érintette az őstermelőket a változtatás?
- Ha egy 70 éves bácsika meglát majd egy szőlő és borpince könyvet, azt se fogja tudni, hogy eszik-e vagy isszák. Ezzel a rendelkezéssel a kistermelőket teljesen elrettentették a bortermeléstől. Ez kitolás, ezeknek az embereknek ez teljesíthetetlen. Mifelénk az a „divat”, hogy a napszámos el sem szegődik munkára, ha a nap végén nem kap legalább egy liter bort. A gazdának ezt ezentúl be kell vezetnie saját fogyasztásként, különben meg kellene fizetnie utána a jövedéki adót.
- Mi lesz akkor a szőlőskertek sorsa?
- Vagy kivágják, vagy eladják, de képtelenek lesznek ezzel foglalkozni. Amióta „elharapódzott” az új jövedéki törvény, azóta itt rengeteg terület cserélt gazdát. Új, nagyobb felvásárlók uralják a területeket.
- Hatással lesz az újítás a hamisításra?
- Ha ennek a rendeletnek az volt a célja, hogy visszaszorítsák a csalást, akkor az ezzel nem fog sikerülni. Ha ezt a törvényt mindenki betartaná, akkor ténylegesen végig lehetne követni a folyamatot a szürettől a fogyasztóig, de ez képtelenség.
- Megéri majd ezek után bort termelni „kicsiben”?
- Akik számára jövedelemkiegészítés volt a bortermelés, azok már legalább 10 éve ráfizetéssel csinálják. 15 évvel ezelőtt egy fél hold szőlő hasznából egy trabantot lehetett venni. Ma pedig, hogy kifizesse a költségeit, el kell mennie a Takarékba, ahol pénzét őrzi, és meg kell toldania a bevételt. Egy hektár művelési költsége éves szinten nagyjából 500 ezer forintban van. Ha csak 100 mázsa szőlővel számolunk, amiért optimális esetben a kilogrammonkénti 60 forintot megkapja, akkor talán van rajta valami haszna.