Ausztriában új kormánystílus van kialakulóban, melyhez hozzátartozik az újságírók
kioktatása és megfélemlítése - és a helyzet e tekintetben csak rosszabbodik. Az
osztrák közszolgálati rádió és televízió, az ORF egyik újságírója szerint „az
FPÖ a hatalomra kerüléssel nem változott, a kellemetlen újságírókat nem engedik be
a pártgyűlésekre, interjúbojkottokat hirdetnek, és újságokat perelnek be”.
Csakhogy ami egy ellenzéki párttól talán eltűrhető taktika, az egy kormánypárttól
furcsán hat.
Hubert Batterer, a Grazban és Klagenfurtban megjelenő Kleine Zeitung című konzervatív
katolikus napilap főszerkesztő-helyettese ezt így ítéli meg: „Az FPÖ egy udvari, a
demokratikus korszakot megelőző hatalomfelfogást gyakorol. A párt kiválasztja magának,
kivel áll szóba. De amikor valaki kormányfunkciót tölt be, akkor bizonyos civilizált
játékszabályokhoz tartania kell magát. Ezeket az FPÖ megszegte.”
Hogy Peter Westenthaler FPÖ-frakcióvezető gyakran felhívja az ORF-et és beavatkozik a
hírközlésbe, az már megszokott dolog, de mostanában alig múlik el nap, hogy az ÖVP
frakcióvezetője, Andreas Khol ne csinálná ugyanazt.
Furcsa gyakorlatról számol be a Profil című lap: a minisztertanács keddi ülése utáni
sajtókonferencián csak kiválasztott újságíróknak engedik meg a kérdezést. Ha
valaki első kérdésére nem találja kielégítőnek a választ és még egy kérdést
tesz fel, akkor elutasítják, mondván: „Ön már egyszer kérdezett”. A szövetségi
sajtóiroda utasítást kapott, hogy csak „kormánybarát” újságírókat hívjon
meg. Mielőtt fontos ügyekben az EU egy másik országába utaznak, listát készítenek
az osztrákbarát kollégákról, akiket „fel lehet használni”, ahogyan ezt a kancellária
május 18-i memoranduma rögzíti.
A média nem kedvelt szereplői gyakorlatilag nem kapnak interjút. Dieter Böhmdorfer
igazságügy-miniszter hónapokig halogatta, hogy interjút adjon a Falter című bécsi
hetilapnak - végül csak azzal a feltétellel válaszolt a kérdésekre, hogy azokat előre
megadják. Ennek ellenére nemtetszése kifejezéseként a miniszter kétszer majdnem
megszakította az interjút. Hasonlóképpen viselkedik Jörg Haider is.
Néha még az alapinformációkhoz való hozzáférés is nehézségekbe ütközik: egy FPÖ-miniszter
sajtószóvivője kijelentette egy kollégának: „Hozzatok le egy pár kedvező sztorit,
és akkor tovább beszélünk”.
A legerélyesebb támadást azonban az ORF egyes adásai ellen intézték. Valójában
semmi nem változott, ám a légkör romlik. Amióta Haider 1986-ban átvette pártja
vezetését, 350 sajtópere van folyamatban, és az esetek döntő többségében ő a
felperes.
Mindez persze egy megfélemlítési taktika eredménye. A nagy cégek meg tudják fizetni
egy per magas költségeit, a kis újságok azonban nem. A News ördögszarvakat tett
Haider képére, és ezért beperelték. Haider egyik pere már az Európai Emberi Jogi Bíróságon
végződött, ahol felmentették Gerhard Oberschlickot azért a megjegyzéséért, hogy
Haider „vagy náci, vagy hülye”.