Még a legkomolyabb „értelmiségi” könyvesboltokban is kapható Badiny Jós
Ferenc „Jézus király, a pártus herceg” című opusza, amely Jézus magyar
(pontosabban: sumír-pártus-hun-magyar-szabír) származását bizonygatja. Az
Argentínában élő Badiny mellesleg a Miskolci Bölcsész Egyesület (MBE) által
fenntartott, több mint egy évtizede működő, „féllegális” Nagy Lajos Király
Magánegyetem tanszékvezető professzora is. A jelenleg 954 hallgatót oktató
intézményben egyebek mellett „mitológiai sumírt” is tanítanak, s az egyes szakok
elvégzéséhez szükséges tudományos alapképzésnek része a Biblia-ismeret, a
rovásírás és a magyarságtudomány.
Jézus „nemzet-testvérei” - Badiny Jós szerint
Az egykori ludovikás tüzér- és repülőtiszt, Badiny Jós Ferenc, 1946-ban
emigrált Argentínába, ahol „sumerológiával” kezdett foglalkozni. A Buenos Aires-i
jezsuita egyetemen 1966-ban állította fel Sumerológiai Tanszékét, amelynek tantervét
egyenesen a vatikáni bibliakutató intézet, az Institutum Pontificum Biblicum hagyta
jóvá. „Munkásságának óriási eredménye az - írja legutóbb megjelent
könyvének fülszövege -, hogy az 1971. tanévre hirdetett előadásaira 21 argentin
rendes hallgató iratkozott be.” Az azóta nyugállományba vonult, kilencvenegy éves
Jós azonban fáradhatatlanul űzi tovább a sumer-magyarológiát: tanai immár nemcsak
hazai kiadású könyvekben hozzáférhetőek, hanem az MBE jóvoltából a
felsőoktatási „tudáspiac” kínálatába is bekerültek. Jós a Miskolcon 1997 óta
működő „Ókori Közel-Keleti és Sumerológiai Tanszék” tanszékvezető egyetemi
tanára, s egyben az egyetem díszdoktora. Tudományos munkásságának további
méltatása helyett soroljuk fel eddig megjelent könyveinek címét: „Káldeától
Ister-Gamig (A sumír-magyar hitvilág)”; „Mah-gar a magyar!”; „A káldeusok
írása szerinti magyar biblia” és a nemrégiben bővített és javított kiadásban
megjelent „Jézus király, a pártus herceg” (Bp., Ősi Örökségünk Alapítvány,
1998).
Halászat a zavarosban
Az ókori történelem kutatása a dilettáns áltörténészek számára leginkább egy
elhagyatott bányatóban történő horgászáshoz hasonlít, ahol gyakran megesik, hogy a
hal mellé egy-egy elnyűtt bakancs, gumiabroncs, faág is horogra akad. Ha a horgász
normális, a felesleges dolgokat visszadobja a tóba, és csak a halakat viszi haza. A
sumer-magyarológia műkedvelő történészei azonban a halak mellé a bakancsot, a
gumiabroncsot és a faágat is bedobálják a halászleves kondérba. Hogy mit jelent ez a
„történészi gyakorlatban”? Röviden a következőket: a történészszemlélet
abszolút hiányát; teljes nyelvi hozzá nem értést; a releváns és irreleváns dolgok
megkülönböztetése képességének hiányát; a források félremagyarázását,
esetenkénti koncepciózus meghamisítását; érvek helyett tekintélyek mögé bújást
- egyszóval hazugságot!
A sumer-magyarológiát nyelvészeti oldalról Komoróczy Géza csaknem negyedszázada
megjelent könyvecskéje alaposan „helyére tette” (Sumer és magyar? Magvető, Bp.,
1976); a magyar őstörténetre vonatkozó délibábos elképzeléseket László Gyula,
Bálint Csanád, Róna-Tas András és más neves szakemberek többször is cáfolták.
Ám az azóta is töretlenül burjánzó sumer-magyarológiai szakirodalom
vallástörténeti aspektusaival mindeddig nem nagyon foglalkoztak a kutatók, ami
érthető, hiszen kinek van kedve több száz oldalas tudománytalan, teológiailag
botrányos, horoszkópokkal és okkult szimbólumokkal tömött szövegeket akár csak el
is olvasni, nemhogy állításról állításra megcáfolni? Csakhogy e dilettáns
nyelvészkedéseknek, délibábos őstörténeti kutatásoknak egyetlen fő céljuk van:
egy olyan velejéig okkult vallási rendszer kidolgozása, amely köszönő viszonyban
sincs a kereszténységgel, sőt annak éppen leglényegesebb állításait tagadja!
Híveinek tábora pedig nemhogy csökkenne, hanem inkább növekszik. Mutatja ezt olyan
populáris műfajokban való felbukkanása is, mint az Atilla Isten Kardja című
rockopera (1993), amelynek Lezsák Sándor által írt betétdalát Badiny „a kozmikus
úton való Istenhez emelkedés” ragyogó példájaként idézi.
„A magyarok bibliája”
Pál apostol - Jós szerint „Saul rabbi” - így feddte a galatiai gyülekezetet,
amiért azok más evangéliumra hajlottak: „De ha szinte mi, vagy mennyekből való
angyal hirdetne is nektek valamit azon kívül, amit nektek hirdettünk, legyen átok!”
(Levél a galatákhoz 1,9) Jós könyve mindenesetre bőven rászolgált a Pál által
kilátásba helyezett átokra, amelyet - tudjuk be ezt a történelem fintorának - az
apostol eredetileg Jós által a magyarok rokonainak tekintett galatáknak címzett. (Ezek
után még kevésbé csodálkozhatunk azon, hogy könyvében Jós lépten-nyomon kifejezi
„Saul rabbi” iránti ellenszenvét.) Badiny oldalakon keresztül közli Jézus általa
kreált „eredeti evangéliumának” szövegét. Hogy honnan vette? Íme a válasz,
amely egyben a szerző alapos történeti ismereteire is fényt vet: „Egybefoglalom
azokat a böngészéseket, amelyeket a manicheus tudományban, Mani igehirdetésében és
az ujgur hitvilágban találtam, és Jézusnak kijelentéseit, szavait tartalmazzák. Ezek
pedig csak annak az »elveszett« írásnak részei lehetnek, melyet (…) Jézus Urunk
saját maga írhatott le.” Lássunk ezek után néhány idézetet Jós
„evangéliumából”: „Szeresd nagyon atyádfiát, családodat, nemzet-testvéreidet,
hiszen közéjük születtél.” - „Maradjatok meg nemzetségetek erős hajtásának,
mert kötelességetek az Igazság tanítása, az én földi munkám folytatása.” -
„Küldök majd vigasztalókat is. Egyszerű Fénylátókat. Nem hatalmasokat” stb.
(243-245. o.)
Hogy a dolog még hitelesebb legyen, a Badiny-féle Újszövetséghez természetesen egy
Ószövetséget is ki kellett találni, amelyben Isten szövetséget köt az ő népével,
a Mah-Garokkal (a szó „megfejtéséhez” lásd keretes szövegünket). Jós a régi,
sumerológus körökben évszázadok óta bevált módszerhez folyamodik: egy számára
egyébként teljesen érthetetlen sumer szöveget „fordít le” úgy, mintha azt
eredetileg magyarul írták volna. Íme a magyarok teremtéstörténete: „Iz-Ten
tökéletes alkotásában, az Ő változhatatlan akarata szerint, Én-Lil elválasztotta
az Eget a Földtől és messzire távolodott a Föld attól, Én-Lil kiásta a Magot a
Föld belsejéből, hogy majd kalász fakadjon belőle a Rendeltetés szerint. Az Ég és
Föld szövetségévé a Fokost avatta; a Fokos a Nádkosár hivatásául pedig a Munkát
rendelte.” A történet folytatásából megtudhatjuk, hogy Én-Lil (értsd: Én-Lélek)
a Szent Fokost annak az Em-Barnak (értsd: Ember) adta, akit már korábban Szent
Koronájával ékesített és a Földre küldött azzal a megbízatással, hogy építse
fel Iz-Ten (értsd: Isten) földi királyságát. A „magyarok Ószövetségét”
tartalmazó ékírásos táblákat Badiny - ismét csak áltörténészhez méltó
fogással - úgy próbálja meg hitelesíteni, hogy annak olvasatát Samuel Noah
Kramernek, a sumer nyelv és irodalom egyik legnagyobb szaktekintélyének tulajdonítja.
Egyébként az eredeti sumer szöveg hiteles magyar fordítása „A kapa teremtése”
címen olvasható Komoróczy Géza sumer irodalmi antológiájában. A fordítás és
ferdítés közti különbséget Jós azzal próbálja meg áthidalni, hogy megvádolja a
sumerológia legnagyobb hazai szaktekintélyét, aki szerinte „mindent megváltoztatott
benne, ami esetleges sumír-magyar vonatkozásokban értéket képvisel. (…)
Komoróczy csak »A kapa teremtése« címet adott [így!] a mi Ószövetségünknek.
Megértjük, mert héber.”
Hol született Jézus?
Jós Ferenc gnosztikus-markionita eredetű nézete szerint a „zsidó Jézus” alakja
hamisítvány („Saul rabbi ötletének betudható huncutság”), amelyet az
evangéliumokba utólag bekerült ószövetségi idézetekkel „a zsidóság érdekéhez
és zavaros történetéhez” alakítottak. A négy kanonikus evangéliumból mindössze
Márkét tartja hitelesnek, mivel szerinte az (1) a legrégebbi evangélium, (2) nem
zsidóknak íródott, (3) egyezéseket mutat a Nag-Hammadiban talált gnosztikus
evangéliumokkal, (4) azt sugallja, hogy Jézus nem volt zsidó, nem Izraelben született,
és nem az ószövetségi próféták által adott próféciák beteljesítője volt. Hát
akkor mi? - Jós könyve nem kevesebbre, mint ennek megválaszolására vállalkozik.
Márk szerinte azért nem említi meg, hogy Jézus galileai származású volt: „mert az
ő idejében mindenki tudta - főként a zsidók legjobban [így!] -, hogy Jézus
Édesanyja Adiabene Mária pártus királyi hercegnő volt”. Amellett, hogy a Márk
evangéliumára vonatkozó állítás sem állja meg a helyét, hadd emeljek ki most egyet
Jós „bizonyítékai” közül. A Biblia egybehangzó tanúsága szerint Jézus a
Jeruzsálemhez közeli kis júdeai faluban, Betlehemben (a héber szó jelentése:
„kenyér háza”) született. Jós szerint a település eredeti neve Dávid korában
(i. e. XI. század) Bét-lomon volt, amit egy kollégája „Lakomház / Lakóház”
néven magyarított. Később Betlehemet az Amarna-táblákon (i. e. XV. század)
található Bit-Lah-Mi-val azonosítja, és úgy fordítja: „A Fény Szűzének
Háza”, s kijelenti, hogy nemcsak Jézus, hanem Mária is itt született. Megint
később azt bizonygatja (a Toldót Jésu című keresztényellenes középkori zsidó
irat alapján), hogy „az adiabénéi Helené hercegnőnek volt egy Mirjam (Mária) nevű
szűz leánya, aki királyi vérből származott” - vagyis Mária az Izraeltől több
száz kilométerrel keletre fekvő Adiabénében született, amely Jézus korában
valóban a Párthus királyság részét képezte. Egy másik fejezetben pedig -
ezúttal egy IV. századi apokrif Máté-evangéliumra hivatkozva - azt állítja, hogy
Mária Bét-Seánba költözött, amelyet a római korban Szküthopolisznak, vagyis
„Szkíta-városnak” hívtak. (Erről bővebben lásd Hetek 1999. november 27., Szittya
elméletek Jézus Krisztusról.) Itt látogatta meg őt Gábriel, vagyis „Istennek
kebeléből eredő” (a „névmagyarázatot” lásd keretes szövegünkben), aki nem
mint „Isten hírvivő főangyala” jelent meg Máriának, mivel - Jós szerint -
„a név beletartozik az úgynevezett »mágus hagyományba«. Gabriel ugyanis a Pártos
[így!] Birodalomban, az Eufrátesz partján fekvő Sippa [így!] városban lévő
mágusközpont főmágusának neve volt…”
„A magyarság Jézusa”
A fenti „bizonyítékok” Jós szerint természetesen csak egyet jelenthetnek: azt,
hogy Jézus maga is a pártos (értsd: párthus) hercegnőtől származott test szerint. A
párthus viszont közismerten szittya (értsd: szkíta) nemzet volt, amely rokonságban
állt a hunokkal, ujgurokkal és magyarokkal, tehát - ebből aztán egy gyermek is
levonhatja a kézenfekvő következtetést - a magyarok Jézus vér szerinti rokonai! Ne
higgyük azonban, hogy Jós ennyivel megelégszik. Nem, ő kizárólagosságra tör, és
kijelenti: „Jézus csak a magyarság Jézusa!” (151. o.) A „szittyavérű pártos
herceget” ő nem Christos-nak (értsd: Krisztus) nevezi, amely héberül a Messiásnak
felel meg, hanem Chrestos-nak, amit úgy fordít: „Egyetlen Szent”. „Ez a Chrestos
- írja Badiny - az ő kozmikus és karizmatikus erejű isteni tartalmú
valóságában [így!] már csak egyedül a magyarság által megőrzött jelképes
ábrázolásban maradt meg. Ezért nevezem Őt így: »A magyarság Jézusa«. Mert
valóban csakis ő tud erőt adni a magyarságnak ahhoz, hogy - a szimbólumok titkának
felismerésével - hitéletében új korszakot nyisson és kijavítson mindent, ami
Vajk-István idejében letompult, félrecsúszott.” Ezt a félrecsúszást pedig a
jezsuita egyetem professzora nem másnak, mint „a júdai gyökerű római
ortodoxiának” (értsd: a római katolikus egyháznak) tulajdonítja! (Ezzel is a XVIII.
századi magyar jezsuita történetírás: Pray György és Horvát István nyomdokain
haladva.)
Jós könyvében az asztrológiának és a különféle okkult szimbólumoknak is
bizonyító szerepet szán. Szerinte Jézus emberi, földi alakjának leghűbb hasonmása
a Turini lepel, amelyen „az idők jeleként” maga Jézus hagyta itt „kozmikus
sugárral beleégetett arcképét”. A leplen azonban - állítja - egy nem zsidó
ember lenyomata látható, akinek „embertani adatai azonosak a pártus-hun
királyokéval. Vércsoportja: AB.” Ez pedig természetesen a „Hun-Garnak nevezett
Mah-Garok emberi adottságaival” egyezik, vagyis Jézus valóban a magyarok rokona! De
akinek ennyi bizonyíték sem elég, íme a ráadás: „Ma sumernek nevezett ősi Mah-Gar
nyelvünkön az Isten Fiának egyik neve Tur-An [értsd: Turán]. Véletlen lenne, hogy a
Tur-An földi testét betakaró gyolcs lepel éppen Tur-In városába került…?” (193.
o.)
A hamis evangéliumtól a Szentlélek-káromlásig
Badiny Jós Ferenc önmagának is szerepet szánt okkult-misztikus zagyvalékában,
amelyet sokan szinte vallásos áhítattal tisztelnek és követnek. Magát „a pártos
herceg Jézus elhívottjának” tartja: „Az Adiabani (értsd: adiabénéi)
Törvényadó Pártos Herceg mellett e könyvbe foglalt írásaimmal én csak egy majdnem
2000 évvel későbbi BA-DI-NI, vagyis »törvényre mutató« vagyok” - írja
könyvében (276. o.).
Az áltörténész elképesztő badarságaihoz hozzájárul még a „hagyományos”
zsidó-szabadkőműves összeesküvés-elmélet, amelynek elindítója szerinte Pál
apostol volt, és végső célja, hogy Habsburg Ottót ültesse a világkormány élére.
Azt is megtudhatjuk továbbá, hogy feltételezhetően a Szent Korona is a
„Jézusi-Adiabene dinasztiához” kapcsolódik: „Ennek a Szentkoronának alkotói, a
mi Pártus-Hun-Magyar-Szabír őseink, nem voltak zsidó-keresztény
»katolikusok«, hanem azok az »eretnekek«, akiknek hitét a zsidó származású
»egyházatyák« (mint Epiphanius is) csak »Jézusi szkítizmusnak« nevezik.” (329.
o.) Jós azt is állítja, hogy a magyarok őrizték meg legtisztábban a sumer eredetű
Mária-kultusz legősibb formáit, többek között az Anya-Atya-Fiú [így!]
háromságot, mivel „a zsidó-kereszténység kitaszította az Istenanyát a
Szentháromságból és helyette a »Szentlelket« tette be.” (335. o.) A kifejezetten
teológiai kérdésekben is gyakran megnyilvánuló Jós Ferenc és követői
valószínűleg nincsenek is tisztában e szavak jelentőségével. Jézus ugyanis azt
mondta: „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szellem (Lélek)
káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az Emberfia ellen szól, annak is
megbocsáttatik, de aki a Szent Szellem (Szent Lélek) ellen szól, annak sem ezen, sem a
más világon meg nem bocsáttatik.” (Máté evangéliuma 12,31-32)
(A szerző történész)
Sumír-magyar kisszótár
Mai átírás |
„sumír eredeti” |
„magyar jelentés” |
Palesztina |
PALAS-TU |
„Palócföld” |
Názáret |
MAG-HAR-RET |
„Magyarrét” |
Betlehem |
BÉT (ház) + LAKOM |
„Lakomház / Lakóház” |
Gábriel |
GAB [„keb”-el] +
RI [„ri”-an] + EL [isten] |
„Isten Kebeléből Származó” |
Jézus |
IEZU / IZ-ZU |
„Isteni Tudás” |
Mária |
MA-RI-A (sumer) |
„Égi Anyától Származó” |
Magyar |
MAH-GAR |
„Tudás Népe” |
Magdolna |
MAG-DA-LA |
„Mágusok Városának Éke” |