Zara László
A kormányzat adósságai

A gazdasági növekedés 1997 óta erőteljes, évi 4-5 százalék közötti. 1999-ben jelentkeztek kisebb nehézségek, amikor is megtorpant a növekedés, ennek fő okai az árvíz, a koszovói válság, és a társadalombiztosítás vártnál magasabb kiadásai voltak. Ezen átmeneti nehézségekre tett intézkedések hatására azonban folytatódott a gazdasági növekedés. Bővült a lakossági fogyasztás is, aminek a forrása a meglévő korábbi tartalékok felhasználása, illetve a hitelből való költés. Az infláció 10 százalékra mérséklődött. Mindezen pozitív tendenciák mellett azonban adós maradt a kormány a programjában megfogalmazott számtalan változtatással, aminek egyik oka éppen az lehet, hogy nem volt olyan gazdasági kényszerítő erő, ami ezt kiváltotta volna.

Az elmaradt lépésekről a teljesség igénye nélkül: a kormányprogram megfogalmazta, hogy a munkahelyteremtés ösztönzésének egyik eszköze a 49 százalékos bérjárulékok mértékének csökkentése, ezzel szemben nem csökkent, hanem 10 százalékról 11 százalékra növekedett a foglalkoztatottakat terhelő járulék mértéke. Látható, hogy jelenleg a 25 százalékos céltól jelentős a lemaradás.
A meghirdetett adóreform és az adóterhek általános csökkentése elmaradt. A gyerekek után járó kedvezmények viszszaállítása kedvező intézkedésnek tűnik, de sajnos ezzel - különösen a három gyereket nevelők közül - sokan nem tudnak élni, mivel nincs annyi jövedelmük, aminél ezt érvényesíthetnék. Megállapítható, hogy a kis jövedelmű rétegek esetében az adóterhelés nem csökkent, sőt egyeseknél növekedett, amit nem ellensúlyoz az alanyi jogon járó családi pótlék visszaállítása sem.
Nem valósulhatott meg az előírások és kivételek szövevényének egyszerűsítése sem, ami a gazdasági kényszerítő körülmények hiánya mellett a különböző lobbik erős érdekérvényesítésének is betudható. Az adóbeszedés és az ellenőrzés hatékonysága mindezek ellenére növekedett.
A társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetése, illetve az alapok irányításának és felügyeletének a kormány hatáskörébe történő áthelyezése eddig beváltotta a hozzá fűzött gazdasági, működtetési reményeket. Pozitívum, hogy eddig nem került sor új adónemek bevezetésére.
Egyet lehet érteni a kormányprogram azon megállapításával, hogy „valódi, mindannyiunk életminőségében jelentkező gazdasági fellendülés a közterhek méltányos szintje mellett lehetséges. (…) A tapasztalat azt mutatja, hogy a helyesen végrehajtott adó- és járulékcsökkentés a több bevallott jövedelem révén nem feltétlenül csökkenti, hanem akár növelheti is az állam bevételeit. Annak az államnak, amely megbízik polgáraiban, ilyen adópolitikát kell gyakorolnia. A polgári koalíció kormánya a bizalomra és együttműködésre építi politikáját.” Sajnos ebből vajmi kevés valósult meg eddig.
Nem valósult meg a magánvállalkozók érvényesülésének és a verseny feltételének változtatása sem, annak ellenére, hogy ez döntő fontosságú lenne a további tartós gazdasági növekedés és az új foglalkoztatás szempontjából. A feketegazdaság minden formájával szemben megfogalmazott fellépésre, az illegális és féllegális szféra visszaszorítására nem történt gazdaságpolitikai intézkedés az elmúlt két évben, az elért eredmények inkább bűnüldözési eszközöknek tudhatók be.
Nem javultak a kis- és középvállalatok működési felté-telei sem, annak ellenére, hogy már van törvény ennek a vállalkozási méretnek a segítésére, és a 2000. évi költségvetési törvény már tartalmaz önálló előirányzatot a kis- és középvállalkozások fejlődését támogató programok kiszélesítésére. Nem teljesült azonban az ehhez szükséges adórendszer-módosítási elképzelés a kis- és középvállalkozások hitelfelvételi lehetőségeinek bővítésére, de nem valósult meg az adminisztráció csökkentésére, az információs és tanácsadói rendszer fejlesztésére sem. Hasonlóképpen várat magára a kis- és középvállalkozások kutatási, fejlesztési és innovációs támogatása is.
Ugyancsak helyes elképzelést fogalmazott meg a kormányprogram, amikor célul tűzte ki, hogy intézményi hátteret teremt a kis- és középvállalkozások hitelekhez való jobb hozzáférése érdekében. Azonban el sem kezdődtek az ehhez szükséges adós-nyilvántartási rendszer kialakításának munkálatai, így nem várható el, hogy a bankok a magas kamatfelár nélkül hitelt adjanak kis cégeknek, mivel nincs megbízható információjuk róluk, ami növeli a kockázatukat.
Nem került sor a hatóságok feladatainak csökkentésére, illetve ésszerűsítésére sem. Sőt, a megfogalmazott eredeti célokkal szemben - miszerint felgyorsítják a gazdaság által igényelt és vállalt feladatok fokozatos átadását a gazdasági kamarák részére, a gazdasági kamarák megszüntetésével növekedett az állam beavatkozása az adminisztratív területen. Nem sikerült leépíteni a szükségtelen szabályozást és bürokráciát.
Nem egészen két év van még arra, hogy kiderüljön, lesz-e politikai akarat az elmaradt jó elképzelések megvalósítására, a helyenként jelentkező bürokratikus tendenciák megállítására, csökkentésére?
(a szerző a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének elnöke)