Papp Levente
Bővölködő adakozók

A legtöbb vagyonos ember a Földön az Egyesült Államokban él napjainkban is, és Amerika rendkívül büszke arra, hogy továbbra is a nagy lehetőségek hazájaként tündökölhet. Eddig 267 milliárdost, és két és fél millió milliomost produkált az amerikai álom. Ez messze felülmúl bármilyen más nemzetet, de nemcsak a vagyon felhalmozásában, hanem az adományozásban is az USA áll az élen, legalábbis a Time magazin cikke szerint.

Egy munkanélküli dél-afrikai ennivalóért könyörög az utcán. Isten áldását kívánja.      Fotó: Reuters

Sokan állítják, hogy az amerikai milliomosok elsősorban hiúságból és nem emberszeretetből adakoznak. Ők viszont azt mondják, hogy a nagyvonalú adakozás az emberiesség legjobb kifejezője. Tavaly az Egyesült Államokban összesen 190 milliárd dollár értékben ajánlottak fel adományokat, ami az elmúlt 28 évben rekordösszegnek számít. Az elemzők a megújult adakozási kedvet azzal magyarázzák, hogy a high-tech forradalom eredményeképpen rövid idő alatt több ember gazdagodott meg, mint a történelemben eddig bármikor.
Az amerikaiak többet adakoznak, mint bármilyen más nemzet, akár pénzben, akár karitatív munkára fordított időben mérjük. A németeknek 13 százaléka, a franciák 19 százaléka végzett tavaly valamilyen karitatív tevékenységet, ezzel szemben az amerikaiak 49 százaléka végzett társadalmi munkát a Johns Hopkins nonprofit szektorról készített tanulmány szerint. Míg a németek 44 százaléka, a franciák 43 százaléka adományozott pénzt 1999-ben, addig az amerikaiak 73 százaléka tett így. Ezek szerint nemcsak a szupergazdagok tartják fontosnak az adományozást, hanem az amerikai társadalom többsége. Az persze hozzátartozik a teljes képhez, hogy a fejlett nyugat-európai országokban és Japánban is jóval magasabbak a szociális adók, így ott az állam kevésbé bízza az emberek segítőkészségére a támogatást. Sok európai állítja, hogy az amerikaiaknak nincs kultúrájuk, ezért szegényebbek Európánál, viszont Európának mégis példa lehet az adakozás kultúrája. Az amerikai minta szerint jobb, ha a gazdagabb polgárok önszántukból, és nem állami kényszerből finanszírozzák a rászorulók költségeit. Ez összefügg a bibliai világnézettel, miszerint nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyéni áldozatvállalásra, mint az állam gyűjtő és osztó szerepére.
A Time magazin az 1999-ben befolyt karitatív adományokat - ami a nemzeti össztermék 2 százaléka volt - a bibliai tizedhez hasonlítja, de megjegyzi, hogy azért még jelentős a lemaradás. A legendássá vált Szilícium-völgy, a fiatal high-tech multimilliomosok hazája számos nagylelkű adományozót termel ki, akik komoly kutatásokat végeznek az adakozás előtt, figyelemmel kísérik az adományok felhasználását és számon tartják az eredményeket is. Az új generáció szeretne méltó utódja lenni a hajdankor nagy iparmágnásainak, hiszen Carnegie, Ford, vagy Rockefeller nevéhez nemcsak saját multinacionális vállalataik kötődnek, hanem könyvtárak, kórházak vagy akár egyetemek. Sok turista meglepődik, amikor azt látja, hogy New Yorkban a legnagyobb múzeumok magántőkéből jöttek létre. A hajdankor nagy adományozóit a jelen és a jövő milliárdosai váltják fel.
Néhány példa a legnagyobbak közül. Bill Gates az Andrew Carnegie által az 1900-as évek elején építtetett hatalmas könyvtárakat ingyen digitalizálja a 21. század kívánalmainak megfelelően. Gates ezen túl rendkívül sokat adakozik a harmadik világot sújtó járványok visszaszorítása érdekében. A magyar származású Soros György évi 2 milliárd dollárral az adományozási lista második helyezettje, az egész világot behálózó oktatási, egészségügyi és kulturális tevékenységek támogatásával. Jim Barksdale, a Netscape egykori elnöke 100 millió dollárral támogatja szűkebb hazája, Mississippi oktatási rendszerét. Jim Clarck, a Silicon Graphics és a Netscape alapítója 150 millió dollárral támogat egy stanfordi gyógyá-szati kutatást. Pierre Omidyar, az eBay alapítója pedig csaknem minden vagyonát, 4,2 milliárd dollárt fektetett az Omidyar Alapítványba, ami nonprofit vállalkozások önellátóvá fejlesztését tűzte ki célul. Ted Turner, a CNN alapítója 1,1 milliárd dollárral támogatta az ENSZ Világszervezetet.
Az America’s Promise oktatási alapítvány elnöke, Colin Powell szerint nem a gazdagokat illeti a dicséret az adományokért, hanem az átlagembereket, akik nincsenek reflektorfényben, és átlagos jövedelmükből hoznak hatalmas áldozatokat általuk fontosnak tartott célokért. A 81 éves nyugdíjas, Morris Popes csak egy a sok millióból, aki vasúti mérnökként 1982 óta minden évben 500 dollárral támogatott egy atlantai élelmezési programot, amellett, hogy évente 3000 dollár tizedet fizetett az „Első Korintusi Misszió” baptista gyülekezet számára. Volt olyan év, hogy havi 1700 dolláros fizetéséből 1200 dollárt adott az éhezők megsegítésére. „Csodálatos, hogy Isten hogyan gondoskodott rólam a munkáséveimben és a családalapításban, közben számtalanszor látogattam meg hajléktalanokat, és hallottam, ahogy azt mondják, hogy a gyermekeiknek nincs mit enni. Mindenkinek érezni kellene az adás örömét; aki ezt megérti, az adakozó ember lesz” - összegezte Popes saját motivációját.