Vízvirágzás. Erre a kevéssé ismert, tavainkat és egészségünket veszélyeztető
jelenségre szeretnénk a következőkben a figyelmet felhívni.
Ahogy a tavak tápanyagtartalma - korukkal összefüggésben - nő, egy lassú biológiai
folyamat indul el, melynek során a tó feltöltődik (egyre sekélyebb lesz, végül eltűnik).
A folyamat ezer, sőt több tízezer évig is eltarthat. Azonban az emberi tevékenység
(műtrágyázás, szennyvíz-kibocsátás) ezt erőteljesen felgyorsíthatja. Az ember által
a vízbe juttatott tápanyagfelesleg az algák tömeges elszaporodásához vezethet. Ez
világszerte egyre nagyobb problémát jelent; az európai tavak közel 50 százaléka érintett.
Ha az algák egy-két faja szaporodik el, és a víz felszínén lebegő szőnyeget alkot,
a jelenséget vízvirágzásnak, ha az algatömeg egyenletesen oszlik el a vízben, ezt vízszíneződésnek
nevezzük.
Az algák túlszaporodása nemcsak esztétikai problémákat okoz (a víz elszíneződése,
zavarossága, kellemetlen szaga), hanem egészségügyieket is, mivel bizonyos algák méreganyagokat
(toxinokat) is termelnek. Ez leginkább a kékalgák (újabb rendszertani besorolásuk
alapján kékbaktériumok) egyes fajaira jellemző. A kékalgák közel 2000 faja közül
körülbelül 40-ről bizonyították, hogy méreganyagokat termel. A toxinok kémiai és
toxikológiai szempontból is változatosak. Leírtak májkárosító, idegrendszeri tüneteket
okozó, bőrkárosító és más típusú méreganyagokat is. A toxinok az emberi
szervezettel főleg fürdőzés vagy ivóvíz útján kerülhetnek kapcsolatba.
Fürdőzés során a vízben tömegesen jelen levő kékalgák a következő tüneteket
okozhatják: bőrpír, bőrgyulladás, csalánkiütés, kötőhártya-gyulladás,
asztmaszerű tünetek, lenyelés esetén hasmenés. A tünetek súlyossága a vízben eltöltött
időtől és a toxintermelő kékalgák mennyiségétől függ.
Magyarországon a kékalgák elszaporodása az ivóvízellátásban nem jelent különösebb
gondot, mivel ivóvízkészleteink döntően mélységi vizekből, illetve folyókból származnak,
ahol ez nem fordulhat elő. Ha az ivóvízellátáshoz tóvizet használnak (például a
Balaton vagy ivóvíztározók vizét), a vízműveknél megfelelő technológia áll
rendelkezésre toxinok eltávolítására, így azok nem juthatnak a hálózatba. (Ezzel
szemben bizonyos országokban a kékalgák komoly problémát jelentenek az ivóvízellátásban.
Kínában például kimutatták, hogy egy bizonyos típusú májrák kialakulása összefüggésbe
hozható a kékalgatoxinok jelenlétével az ivóvízben. Más országokban a kékalgatoxinok
vad- és háziállatok pusztulását okozták.)
A vízvirágzás többnyire hosszú, meleg nyarakon következik be. Bár kialakulásának
kedvez a nyugodt, meleg, napos időjárás, megjelenése és mértéke nem jósolható meg
előre. Kiderült az is, hogy a toxikusnak ismert kékbaktériumok sem termelnek mindig mérgeket.
Magyarországon az elmúlt évtizedekben többször is volt vízvirágzás, de ezzel
kapcsolatban egyetlen járványról sem számoltak be. A Balatonban utoljára 1994-ben
volt jelentős vízszíneződés; a Velencei-tóban az utóbbi időben évente lehetett vízvirágzást
észlelni. Szerencsére szezonban a magyarországi strandok, szabadstrandok vízminőségét
kémiai, bakteriológiai és biológiai szempontból rendszeresen ellenőrzik. A balatoni
strandokon táblákra ki is írják, megfelelő-e a víz minősége. Érdemes a táblákon
feltüntetett adatokat figyelemmel kísérni, és ez alapján eldönteni, bemegyünk-e a vízbe.
Az algák túlszaporodását mi magunk abból ismerhetjük fel, hogy a part közelében a
víz színén zöld „szőnyeg” úszik, vagy a víz zöldre színeződött. Ha ezt látva
mégsem tekintünk el a fürdéstől, néhány gyakorlati tanács: úszáskor a fejünket
ne mártsuk be, és ügyeljünk rá, hogy ne nyeljünk a vízből! Fürdőzés után
alaposan zuhanyozzunk le, és lehetőleg váltsunk fürdőruhát! Kisgyermekeknek az ilyen
vízben való pancsolást, fürdőzést a szakemberek nem javasolják.