Hetek - IV. évfolyam, 31. szám, 2000. július 29

Hatnyelvű szórólap várja majd az autóval hazánkba érkező turistákat a határon - jelentette az ORFK. A zsebmetszők, „csencselők”, a magukat rendőrnek kiadó valutázók és a „városnéző taxisok” után megjelentek az „útonállók”, akik már másfél éve szedik áldozataikat a Budapest-Bécs autópályán. Bármely ország honlapjára látogatunk is, a követségek mindenhol első helyen említik a konzulátusok címét, ahol a turista segítségére lesznek, ha bajba kerül. A követségek általában szoros együttműködésre törekednek a helyi rendőrséggel. Az általuk nyújtott „szolgáltatások” ugyanakkor híven tükrözik a nemzeti karakterek végtelen variációját.

Az amerikai turista például tervez. Leül otthon az internet elé, kikeresi a célország követségének honlapját, és lelkiismeretesen átböngészi. Nem azért dolgozik, hogy utána ne legyen miből ennie, és csak a szolgáltatás minőségével arányos árat hajlandó megfizetni. Őt is így fizetik. Más ország állampolgáraival ellentétben ő nem kifejezetten jogorvoslás céljából jelzi a panaszait a követségen, hanem szolidaritásból. Ha valamilyen atrocitás éri, azonnal jelzi a konzulátuson, hogy az adat felkerülhessen az internetre, és az utána érkezők elkerülhessék a buktatót. Edward Kemp, az amerikai nagykövetség sajtótitkára a Heteknek elmondta: a bejelentések nyomán még inkriminált éttermek és bárok címét is feltüntette a honlapon. A tapasztalatok szerint a hazánkba látogató amerikai turisták az ott feltüntetett tanácsokat komolyan veszik, és - mondhatni - lelkiismeretesen meg is tartják. Az amerikai sajtótitkár elmondta azt is, hogy bár a határainkat súroló háború elrettentette néhány honfitársát az utazástól, idén ismét a szokott számban érkeznek hozzánk az Egyesült Államokból.

Orbán Györgyitől, az izraeli nagykövetség sajtótitkárától megtudtuk, hogy Izrael állampolgárai nagy utazók. „Az ország fele felkerekedik a vakáció alatt, és megy, amerre lát - jellemezte őket a sajtótitkár. Illetve amerre az ismerősökkel folytatott eszmecsere után kedve támad menni” - tette hozzá. Egymásnak adják át ugyanis a tapasztalatokat. Arra a kérdésre, hogy milyen és hány bejelentés érkezik a követségre a többi nemzet nagykövetségeihez képest, Orbán Györgyi adta a legrövidebb választ: „Semmilyen. Megoldják maguk.”
Hiába adnak a követségek lelkiismeretesen hírt a turistákra leselkedő veszélyekről, ha azok meg se nyitják a honlapot. A franciák bizony „öntörvényűek” ebben, és mivel általában egyénileg, autón érkeznek, az utazási irodák által szolgáltatott tájékoztatás is rendre elkerüli őket. Nem úgy a magukat német rendszámmal álcázó, magyar illetőségű „útonállók”, akik többnyire a Budapest-Bécs autópályán várják őket. Mind a francia, mind a német követségen azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az utóbbi hónapok legkomolyabb atrocitásai ezen az útvonalon történtek. Egy általában német rendszámú autóból segítséget kérve jeleznek, hogy - mondjuk - defektet kaptak, és amikor a gyanútlan turistajelölt saját autóját hátrahagyva a segítségükre siet, villámgyorsan eltűnnek az autóban hagyott értékek. Ezt követően az eredetileg nyaralni készülő külföldiből egyszerű átutazó lesz Magyarországon. Miután néhány órát eltöltött iratai pótlásával a legközelebbi nagykövetségen, elmegy a kedve a nyaralástól, és hazamegy.

A francia nagykövetség olyannyira komolyan veszi ezt a problémát, hogy tárgyalást szeretnének kezdeményezni „Monsieur Pinterrel, a Magyar Köztársaság belügyminiszterével”. Mint a nagykövetségen lapunknak elmondták: a franciáknak amúgy nincs panaszuk a rendőrségre, udvariasan bánnak velük, ami azért is fontos, mert több órán át kénytelenek élvezni a vendégszeretetüket, persze tolmács segítségével. „A gond az, hogy a munkájuk eredménye nem nevezhető különösebben látványosnak” - fogalmazott a követség munkatársa.
Az Országos Rendőr-főkapitányság, észlelve a bajokat, hatnyelvű szórólapot készíttetett, amelyben figyelmeztetik a hazánkba érkezőket a „trükkös lopásokra”. Bagi Ferenc rendőr százados, a nyomozati osztály munkatársa elmondta: hamarosan eljuttatják ezeket a határokra, és az útlevél-ellenőrzéssel párhuzamosan kapják majd kézhez az utazók. Ezen felül már rendelkezésre áll egy telefonos „hotline” a rendőrségen, ezen a számon idegen nyelven is lehet bejelentést tenni reggel 8 és este 20 óra között.
Az olasz követségen pontban délig érnek rá, aztán elmennek ebédelni. Ebéd után két óráig még fogadják az ügyfeleket - utána már ne legyen egy olasznak se panasza, vagy várja meg vele a reggelt. Az egyik papírjait, pénzét vesztett olasz állampolgár már két napja az autójában élt, azóta nem is evett, de kölcsönt végül az egyik ügyeit intéző magyar adott neki, addig is, míg a pénze megérkezik Olaszországból a számlájára. Mivel az olasz nagykövetség előtt állandó a csúcsforgalom, nem lehet felhánytorgatni némi rezignáltságot a „legatyásodott” panaszosokkal szemben. Rajtuk kívül moldáviai, ukrán, esetenként kínai vízumkérelmek százainak kell eleget tenniük. Ezeken felül ott állnak a sorban azok a turistának nem nevezhető segítségért folyamodók is, akiknél otthon még nincs olasz követség, viszont olaszokkal akarnak házasságra lépni. Így megkeresik a számukra legkönnyebben megközelíthető közös nevezőt, ami sok esetben a budapesti olasz nagykövetség. A követség munkatársai hivatalos formában ugyan - éppen a sok munka miatt - nem tudtak választ adni a kérdéseinkre, de a telefonnál ülő ügyintéző kicsit gúnyosan nevetett, amikor megtudta, hogy arra lennénk kíváncsiak, milyen sérelmek érik az olasz turistákat Magyarországon. „Maga viccel velem! Napokon át sorolhatnám, annyi bejelentés érkezik!” Pedig ha a „dolce vita” kicsit többe kerül az étlapon feltüntetettnél, azzal még nem rohannak a konzulátusra. Az olaszok nagy tömegben egyébként elsősorban a Forma-1-re érkeznek hazánkba, egyébként nem sokat utazgatnak.
Legkeserűbb tapasztalatokat a nálunk Európát kereső kelet-, illetve dél-európai „sorstársaink” szerzik. A bolgár, szerb, horvát embereknek is szükségük van pihenésre, levegőváltozásra, egy másik kultúra megismerésére, de a kulturálatlanságot is éppúgy észreveszik, mint a Nyugatról érkezők. Ha a határon „koszos állatoknak” titulálják őket, hiába az ékes magyarság, valahogy mégis megértik. Egyikük a határon átérve azt kiabálta vissza: „Ez nektek Európa?!” Ha már egyszer eljött idáig, nem rohant egyenesen haza, de a nyaralás hangulatát valószínűleg megalapozta az első benyomás.
Szlovéniából alacsony számban érkeznek hozzánk, és beleolvadnak a nyugati turisták sorába, így részükről komoly panasz eddig nem fogalmazódott meg; az osztrákok pedig szinte már észre sem veszik, hogy határátlépést „követtek el”, szinte megállás nélkül hajthatnak át a határon.
Jacsó Zsuzsanna, az Országimázs Központ sajtóirodájának vezetője szerint sokkal fontosabb annak a képnek a kialakítása, amit a magyar turisták visznek Magyarországról külföldre. „Először bennük kell tudatosítani az ország értékeit, hiszen az az 5 millió magyar, aki évente külföldre utazik, élő reklám Magyar-országról” - fejtette ki lapunknak Jacsó. Számszerűen ugyan az is logikus érvelés lehetne, hogy a hazánkba érkező évi mintegy 30 millió turista milyen hírünket kelti a nagyvilágban. Már csak azért is érdemes lenne erre figyelni, mivel a Statisztikai Hivatal adatai szerint az 1997-es 37 millióhoz képest tavalyra mintegy tízmillióval csökkent a számuk. Vajon miért?
Jeszenszky Géza, hazánk amerikai nagykövete a budapesti amerikai nagykövetség kimutatásaiból úgy értesült, hogy az idén az amerikai turisták kevesebb visszaélést tapasztaltak hazánkban, mint tavaly. Ez részben köszönhető azoknak a kimutatásoknak, amelyeket az amerikai nagykövetség bocsát ki rendszeresen turistái számára, és azokat figyelembe véve kikerülhetik a rossz hírű helyeket. Mint azt lapunknak a magyar nagykövet elmondta, nagyon fontosnak tartja hogy „minél több amerikai turista utazzon Magyarországra, és megismerje az új szövetségest, valamint hogy egyre több barátot nyerjünk”.
Míg a koszovói háború időszakában sok ideutazó megkérdezte tőlük, hogy biztonságos-e országunkba látogatni, jelenleg már megszűntek ezek a félelmek, és ez a turisták létszámában is megmutatkozik.