Kinek ne lenne ismerős az a helyzet, amelyben az aggódó szülő magoló csemetéjét
a könyvek mellől az ágyba zavarja, mondván, hogy ha nem alszik eleget, hiába tanul.
Nos, úgy látszik, tudományosan is igazolódik ez a szülői tanács; a legújabb kísérletek
ugyanis most tényekkel alátámasztva számolnak be arról, hogy amikor valami új készséget
sajátítunk el, addig nem kerül teljesen birtokunkba a tudás, amíg nem alszunk rá
hat-nyolc órát. A szakértők szerint legalább ennyi alvással töltött idő kell
ahhoz, hogy az agy memóriaköreibe megfelelően beíródjon az új információ. Annak a
számos kísérletnek a sorában, amelyek az alvás és az emlékezet kapcsolatát régóta
igyekeztek tisztázni, a szakértők általános véleménye szerint eddig ez az egyik
leghihetőbb. A következtetéseket egy egyszerű kísérletsorozat alapján vonták le a
kutatók: a feladat annyi volt, hogy egy képernyőn felvillanó kép felismerésekor meg
kellett nyomni egy-egy gombot. A résztvevők az első próbálkozásokhoz képest egy óra
gyakorlást követően - nem meglepő módon - sokkal gyorsabban teljesítették a
feladatot. A tesztet némelyeken még ugyanazon a napon, másokon hosszabb-rövidebb alvás
után ismételték meg, így állt elő az adathalmaz. Az értékelés szerint azoknak
javult a teljesítménye, akik hat óránál többet aludtak, mielőtt újra próbálkoztak
volna a feladat végrehajtásával. Egyértelmű az is, hogy közülük azok fejlődtek
leglátványosabban, akik nyolcórás alvásuk első két óráját mély alvásban, a
lassú agyhullámok fázisában, az utolsó két órát pedig a gyors szemmozgások
szakaszában töltötték.
A szakértők elmélete szerint az alvás első kritikus szakaszában az agyban levő
bizonyos vegyi anyagokkal történik valami: az információ kiáramlik a hippocampusból,
és bejut az agykéregbe. A következő négy órában az agy sajátos belső párbeszédet
folytat, amelynek során szétosztja az új ismereteket a megfelelő hálózatokra. Az
információt raktározó idegsejtek közötti kapcsolatokat lassú fehérjetermelés erősíti
meg, amelyet a kutatók a tészta megkeléséhez hasonlítanak. A két utolsó, álmokkal
töltött órában, amikor az agykéreg újfent aktívvá válik, ismét drasztikusan megváltozik
az agy kémiai tevékenysége és aktivitása. A hippocampus kikapcsol, eközben az agykéreg
szó szerint újra lejátssza a nappal történteket, s ekkor szilárdulnak meg a memóriabank
új idegsejti kapcsolatai. Sok fiatal éli az életét „alvási bulimiának” nevezhető
állapotban, ők hétvégi nagy alvásokkal igyekeznek behozni azt a lemaradást, amelybe
a hétköznapok néhány órás éjszakai pihenőivel hajszolják magukat. Ők ne is csodálkozzanak
azon, hogy amit ilyenkor tanulnak, bizony nem épül be az emlékezetükbe: néhány nap múlva
ez a csupán látszólag megszerzett tudás menthetetlenül elhalványul. (Origo)