Hogy milyen érzés sziget közelében lakni? Egészen kellemes, ha tengerről van szó,
normál esetben a dunai variáció is élvezetes. Mert a normális városlakó, különösen
ha a kaszásdűlői lakótelep van beütve neki állandó tartózkodási helyként, az utóbbi
években kizárólag augusztus elején indul szabadságra. De akkor bármi áron és bárhová.
Azzal sem törődve, hogy ez az időpont tuti tipp a betörésre szakosodott felesleges
munkaerőnek. Már ha nem akar egy hétig kényszeresen együtt élni az itteniek körében
csak szigeti veszedelemnek titulált hajógyári feszkóval. Ha nem akar naponta hazafelé
3-4 Hév-et elengedve feltuszkolódni a legzsúfoltabb ötödikre, hogy utána bordái között
egy csővázast tartva kénytelen-kelletlen farkasszemet nézzen egy réveteg narancssárga
hajú lénnyel, akinek pórázt kötöttek a nyakába. De jó végre leszállni az emberáradattal,
az utak azonban nem válnak szét. A sarki fűszeresek késő éjjelig nyitva tartanak,
mert egy: nem akarják, hogy kirabolják őket, kettő: ezért virrasztanak, és inkább
ők rabolnak. Fizet is a nép rendesen: megy a sör, a tömény, s a nagy tábla felirata:
„szendvics és sült csirke kapható” is a jó szezonról tanúskodik. A hazafelé
igyekvő útja pedig füves és kanyargós, itt egy test, ott egy test, itt egy üveg, ott
egy nejlonzacskó. Végre otthon, s mindezek után kit izgatnak az éjfélkor még ütemre
rezgő ablakok és ajtók, legfeljebb kinyitjuk őket a nagy melegben, a panel az panel.
A dübörgés pedig dü-bör-gés. (Sz. F.)