Szobota Zoltán
Nem elég a bajuk

A 11 éves Kocsis Franciskát május 4-én gyilkolta meg két iskolatársa: egy 13 éves kisfiú és egy 14 éves kislány. Mindhárman a budapesti Nyitott Világ Fejlesztő és Felzárkóztató Általános Iskola tanulói voltak, ahonnan a tragédia napján rövid erdei sétára invitálták barátnőjüket, majd miután összekötözték és betömték a száját, brutális kegyetlenséggel végeztek vele. Az előre eltervezett módon végrehajtott „kivégzés” rövid időre ismét a szülők és a társadalom felelősségére irányította a figyelmet. A gyilkosság óta eltelt idő azonban az áldozatvédelem megoldatlan problémájára is rávilágít.

Franciska édesapja két és fél hónappal az eset után csak annyit tud kislányáról, amenynyit az újságíróknak sikerült kinyomozniuk. Sem a boncolási jegyzőkönyvet, sem a halotti bizonyítványt, sem a holttestet nem kapta még meg, mivel az igazságügyi orvosszakértőnek a mai napig nem sikerült azonosítani a holttestet (?). A rendőrség kegyeleti okokra hivatkozva csak részinformációkkal látja el az édesapát, aki még azt sem tudja pontosan, hogy milyen módon ölték meg kislányát, a fényképet ellenben, amelyet kizárólag a rendőrségnek szánt, viszontláthatta a sajtóban. Mivel a vizsgálati szakasz több hónapot is igénybe vehet, elképzelhető, hogy hozzátartozói csak valamikor a tél folyamán tudják eltemetni Franciskát.
Dézsi Mihály, a BRFK sajtószóvivője arról tájékoztatta lapunkat, hogy a nyomozás a törvényes keretek között zajlik, és amiről lehet, tájékoztatják az elhunyt édesapját, vannak azonban olyan információk, amelyek a szakértői vizsgálatok lezárultáig nem publikusak. Ezt követően adják csak ki a kislány holttestét, hogy rokonai végső nyugalomra tudják helyezni. A büntetőeljárás-jog szabályai alapján a gyanúsítottak kihallgatásán a sértett képviselője sem vehet részt, ezért az ott elhangzottakról felvilágosítást sem kaphat - mondta Dézsi, majd jelezte, hogy a rendőrség nem kíván foglalkozni az apának a különböző sajtóorgánumokban megjelent, az eljárást sérelmező állításaival.
Mivel a jogszabályi háttér nagymértékben rendezetlen, az ilyen és hasonló tragédiák kárvallottai számára két megoldás kínálkozik a sérelmek orvoslására, illetve az elszenvedett károk mérséklésére. Az első út általában valamely karitatív szervezethez vezet, ahonnan a szűkös költségvetési támogatás miatt többnyire továbbirányítják őket az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítványhoz (OKBK). Ez az alapítvány az egyetlen olyan „állami” szerv, amelyet egy január elsejével életbe lépett kárenyhítéssel is foglalkozó kormányhatározat (1074/1999.) lehetőségként állít a rászorulók elé, ők viszont csak maximum esetenként 400 ezer forint erejéig tudnak reagálni az egyes beadványokra.
Andreánszky Zsuzsa, az áldozatvédelemre specializálódott Fehér Gyűrű Egyesület titkára szerint Magyarországon most először született ilyen jellegű jogszabály, mivel eddig az állam semmilyen szerepet nem vállalt az áldozatok kárainak enyhítésében. A „Franciska-ügyről” a médiából értesült, majd ezt követően megkereste a kislány édesapját, és felajánlotta az Egyesület segítségét. Ők segítettek például annak a tragikus sorsú házaspárnak az árváin is, akiknek nem sokkal azelőtt halt meg az édesapjuk, hogy 1998 végén édesanyjuk is a kisbolti gyilkosságsorozat áldozatává vált.
Frech Ágnes fővárosi bíró, szintén megerősítette lapunknak, hogy a sértett hozzátartozóinak jogai egyáltalán nincsenek megfelelően szabályozva. Az új büntetőeljárási törvényben ugyan pontosan ezt hivatott rendezni az úgynevezett „pótmagánvád intézményének” bevezetése, ám a sikertelen szavazási procedúra gyümölcseként ez csak 2003-tól lép majd hatályba.
„A sértett szülő gyakorlatilag ki van szolgáltatva, és ki van zárva az eljárásból. Ennek a legszemléletesebb példája tömegméretekben a közlekedési baleseteknél látszik, ahol az áldozat hozzátartozói valóban az újságokból tudják meg, hogy szerettüket elgázolták” - szemléltette az elhangzottakat a bírónő, majd rávilágított, hogy a rokonoknak egyszerűen nincs is arra lehetőségük, hogy megnézzék az iratokat, vagy jelen legyenek valamelyik tanú, esetleg az elkövető kihallgatásánál.
Franciska feltételezett gyilkosai közül a gyermekkorú kisfiút harminc napra ideiglenes intézeti felügyelet alá helyezte a rendőrség, ám ennek lejárta után a gyámhatóság - sokak számára érthetetlen módon - nem hosszabbította meg az őrizetet az ilyenkor szokásos nagykorúvá válásig. Az áldozat rokonai szerint a kiskorú fiú azért fürödhet zavartalanul a Balatonban a gyilkosság után két hónappal, mert befolyásos emberek állnak mögötte. Dézsi Mihály nevetségesnek nevezte azt a felvetést miszerint az ügy elhúzódásának hátterében a kisfiú édesapja áll, aki állítólag a Nemzetbiztonsági Hivatal alkalmazottja.
A szóvivő tájékoztatása szerint a „gyermekkorú személylyel szemben is le kell folytatni a tárgyi eljárást, és a Bíróság feltehetően foganatosít majd vele szemben valamilyen intézkedést, de mivel büntetőjogilag nem vonható felelősségre, ez nem börtönbüntetés lesz, hanem esetleg az állami gondozásba vétel elrendelése”.
Ezzel szemben Frech Ágnes elmondta, hogy hazánkban a 14. életév a büntethetőségi korhatár, vagyis ha „az alannyá válás feltétele hiányzik”, olyan mintha meg sem valósult volna a bűncselekmény, ezért a gyermekkel szemben a büntetőeljárást nyomban meg kell szüntetni. Ezt követően törvényi lehetőség csak arra van, hogy úgynevezett védő-óvó intézkedést kezdeményezzen a rendőrség, és a gyámhatóság gondozásába ajánlja a kiskorút. Jelenleg Magyarországon tehát nincs következménye, szankciója a gyermekkori bűnözésnek - öszszegezte az elmondottakat a bírónő, hozzátéve: „Ha cinikusan fogalmazunk, akkor tulajdonképpen nem sokkal a gyilkosság után mehet is nyaralni.”