Szakonyi Dávid
Feketeleves

Anna nem éppen divatos lány. Szemüveges, és nem is túl karcsú. Nem hord feszes ruhákat, nem festi a haját, de még az arcát sem. Pénz kell neki, mert tanulni akar.
Sok fiatal vállal munkát a vakáció idején. Anna, ha el akarja kezdeni a következő tanévet a főiskolán, akkor ötvenezret legalább össze kell szednie a nyár végére, mivel szülei csak keveset tudnak hozzáadni. Utána majd igyekszik, és jó ösztöndíjat kap. Megérdemli a jó sorsot, hiszen céltudatosan és lelkiismeretesen, következetesen harcol érte. Csak azért mondom, hogy harcol, mert a nyári munka nem leányálom.

A zimmerfrei-ek és überraschung-ok közt keres magának kenyéradó gazdát a tapasztalatlan hölgy. Herzlich wilkommen Siófokon! Kell a pénz. Kell a pénz a vállalkozónak, és kell a fiatalnak. És mindenkinek.
Ilyenkor júliusban már kevés hely van. Egy bőrös butik homlokzatára kartonlapon filctollal írták ki, hogy „eladót felveszünk”. Lányokat keresnek. Ezt a már ott dolgozó, szintén idénymunkás lányoktól tudja meg. Egyik megszeppenten, másik becsmérlőn kutatja tekintetével az új lányt. A tulajdonos, Kornél csak este van bent, zárás előtt.
Az üzletvezető, aki éjjel-nappal ott van, a neve Bianka, megegyezett már Annával, de kéri őt, hogy este jöjjön vissza, hogy elmenjenek a szállásra, és beszéljenek Kornéllal. Annának kell az állás, lakás is van hozzá, amelynek bérleti díja havi tizenötezer. Ezt majd a fizetéséből vonják le. A fizetés napi ezerötszáz, plusz egy százalék a forgalomból. Állítólag havi hetvenezerre jön ki. („Nem húsz forint a forgalom naponta.”) A munkaidő reggel tíztől éjfélig tart a hét minden napján.
Anna elmegy körülnézni a városban és a parton. Megtekinti a magyar tengert. Majd este viszszamegy a bőröshöz, hogy beszéljen azzal a Kornéllal, és elvigyék a szállásra. Éjfélig nyitva vannak, úgyhogy nem kell rohanni. A lényeg, hogy van hol aludni, holnaptól dolgozik, ettől úgy érzi, hogy sínen van.
A város unalmas, a part izgalmas. Fiatalok rágják a gyrost, tízméterenként egy pár dacol romantikus pózokban a parti széllel. A hullámzó víz megnyugtatja a lelket: „Meglesz az ötvenezer, sőt hatvan is. Még barátokat is szerezhetsz, és tapasztalatokat. Felnőtt vagy, egyedül is megállsz a lábadon. Hasítasz, mint egy atomrakéta az életben, csak úgy spriccelnek szét a hullámok előtted. Látod, egyből lett szállás is, pedig mikor jöttél, azt sem tudtad, hogy hol alszol ma éjjel.”
Nem sokkal tizenegy után elmegy a butikba. Ott van a híres Kornél és Bianka. A főnök elégedett, elviszik Annát a szállásra. Egy háromszobás kertes ház a közelben, harminc sorstárssal kell összeköltözni a két hónapra, akik más üzletekben dolgoznak, szintén Kornéléknak. Többet is működtet a tulaj a környéken. Sokan vannak, de végül is rendben van, mind diák, rendesek, tiszták, és mind lány.
Háromnapos próbaidő után kitöltenek egy megbízási szerződést, amely két hétre szól: bőrdíszműves termékek értékesítéséért kap két hétre ötezer-hatszáz forintot nettó. Ezt csak az ellenőrzések kedvéért íratják alá. Kéthetente megújítják.
Az első hónap simán megy, azt leszámítva, hogy kiderül, a plusz egy százalékot csak az idény végén kapják meg, a leltár után. Ha hiány van, azt elosztják a lányok közt, és mindenkitől levonnak.
A hónap végén megint történik valami. Kiderül, hogy csak a papíron rögzített összeget tudják most kifizetni, néhány hetet még várni kell, mivel egy másik boltban kolléganők nagy lehúzást csináltak, elvittek a kasszából háromszázhatvanezret, és csak egy levelet hagytak hátra, amelyben ez állt: „Köszi Kornél”. A szállásról is eltűntek, mindenki haragszik rájuk, kollektíve. Ők voltak azok, akik júniustól dolgoztak ott. Bianka is ki van rájuk akadva, aminek lépten-nyomon hangot is ad, Kornél pedig megígéri, hogy utánuk megy. „Valami polgármester elkényeztetett lányai” - mondogatja.
Telnek-múlnak a napok, kiderül, hogy egy összegben kapják meg a lányok a honoráriumot majd augusztus végén a több mint negyedmilliós hiány miatt, amit saját munkatársaik csináltak nekik. Addig be kell érniük a kéthetente ötezer-hatszázzal meg egy kevés előleggel, amit azzal a zsebpénzzel egészítenek ki, amit magukkal hoztak otthonról.
Van, aki feladja, és bejelenti, hogy hazamegy. Kornél káromkodik és fenyegetőzik, hogy levon, mert nem ebben állapodtak meg. Szerinte nem tisztességes dolog csak úgy lelépni: „És még fizessem is ki a munkádat, amikor te így kiszúrsz velem? Miből? Honnan szerzek most valakit helyetted? Ha most elmész, akkor olyan kiesést csinálsz nekem, hogy nem is biztos, hogy tudok pénzt adni. Mit akarsz? Négykézláb könyörögjek? Lehet, hogy a villanyszámlát sem tudnám kifizetni. Ilyet sehol sem lehet csinálni, hogy csak úgy hazamegyünk.” A lány felhúzza az orrát, már csak azért is hazamegy. Kornél felírja a címét, hogy küldhesse a honort, de közli, hogy komoly levonásokat fog csinálni. Bianka aznap egy órát késett, kócosan jött dolgozni. Keveset beszélt, de ehhez képest sokat káromkodott. Újra felkerült a bejárat fölé a sárga kartonlap: „eladót felveszünk”.
Anna nem akar kitolni Kornéllal, és szüksége van a fizetésre is. Úgy gondolja, hogy ha pár kilót le is ad, neki nem árthat, augusztus végén pedig felveszi a pénzt, legalább addig sem költi el: kitartása meghozza majd a gyümölcsét. Megmondja, hogy marad még huszadika utánig.
A huszadika nagyon nagy bevételt hozott. Bianka felírja Anna címét, és biztosítja, hogy amint tudják, küldik a kifizetést … a levonásokkal.