Csereklyei Márta
Big Brother Show

„Az idei nyár mérföldkövet jelentő televíziós eseménye a CBS tévétársaság Big Brother című műsora. Amerika Önt is meghívja, hogy kísérje figyelemmel tíz, egymásnak teljesen idegen személy mindennapjait, akik három hónapon keresztül napi 24 órában állandó megfigyelés alatt élnek együtt. A győztes jutalma: 500 ezer dollár és élethossziglan tartó népszerűség.” Így hangzik a „kukkoló-műsorok” kategóriájába tartozó legújabb televíziós őrület, a Big Brother amerikai beharangozó reklámszövege.

A német show egyik hőse, Zlatko a Big Brother-ház előtt. Átvilágították     Fotó: Reuters

Végy egy nagy házat - az sem baj, ha csak egy óriási konténer van kéznél -, tegyél bele elszórva egy-két IKEA-bútort, ízlés szerinti mennyiségű kamerát - minimum huszonnyolc-harminc darabot -, és az egészet fűszerezd hatvan mikrofonnal. A tévé, a rádió és az újság tilos - szükség van azonban 10 önkéntesre, akik a toalettől kezdve a hisztériáig hajlandók magánéletük legapróbb és legintimebb jeleneteit is nézők millióival megosztani. Az unalmat - elsősorban természetesen a nézőkét - messze űzendő, a terv kifőzője érdekesnél érdekesebb megoldandó feladatok elé állítja a résztvevőket. A végeredmény pedig nem mást, mint a brazil szappanoperákat a színről könnyedén lesöprő új őrület: Big Brother, a VTV - Voyeur Television -, vagy ha úgy tetszik, a kukkoló tévé legújabb remekműve. És aki három hónapig kibírja a többieket - no meg természetesen őt is kibírják a nézők, és nem szavazzák ki a hetente megrendezésre kerülő közönségszavazás során -, arra komoly nyeremény vár: Amerikában például 500 ezer dollár.

Világhódító Nagy Testvér

Az ötlet szülőatyja - Orwell után szabadon - John de Mol, Európa legnagyobb független televíziós társaságának, az Endemolnak a vezetője. Műsora Hollandia után rabul ejtette Németországot, Spanyolországot, és a héten Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba is betört. A szokatlan sikerre való tekintettel a készítők a jövő évtől a világ 25 országában kívánják sugározni a programot. Big Brothert világszerte jelenleg mintegy 23 millióan nézik, s bárhová is megy, hallatlanul nagy sikerre számíthat. A műsor második, ősszel kezdődő németországi fordulójára máris 60 ezer önkéntes jelentkezett résztvevőnek.
Maga az alapötlet nem új. George Orwell 1949-ben megjelent regénye, az azóta már fogalommá vált 1984 - amelyben Nagy Testvér figyelemmel kísérte az utópisztikus Óceánia lakói életének minden egyes mozzanatát, hogy így felügyelje az „angszoc” elveinek betartását -, azóta sokakat megihletett. 1973-ban az Egyesült Államokban ugyancsak kamerák követték nyomon a napjainkra nemzeti szimbólummá vált Loud család hétköznapjait, a gyermekek születésétől kezdve a szülők válással végződő kapcsolatáig. A Magyarországon is vetített Truman Show című film főszereplője viszont születésétől kezdve egy fiktív világban (valójában egy óriási tévéstúdióban) él, amelynek minden egyes eleme - beleértve Truman szüleit, feleségét, barátait - a rendező agyában fogant meg. Mindenki tudja, hogy Truman életét filmre veszik, és az egész világ őt figyeli a televízión keresztül. Mindenki - csak maga Truman nem.

Szeretném, ha meglesnének

Big Brother és társai népszerűségének oka a pszichológusok szerint egyrészről alapvetően az emberi természet veleszületett kíváncsisága, amelyet napjainkban jobbára a másik ember életébe való bepillantás vágya irányít. A másik oldalon viszont feltehetjük a kérdést: mi a csudáért hajlandó olyan sok ember megengedni, hogy mások kukkolják őt? A kérdésre meglehetősen összetett válasz adható. Először is, olyan korban élünk, amikor az egyes szám első személy mindenki mást messze leköröz. Az „én-kultúra” kibontakozását a világháló is nagymértékben elősegítette. Nem kell más, csak egy játszi könnyedséggel létrehozható saját weboldal, ahol millióknak lehet elmondani: „Hé, világ, ide nézz, itt vagyok, ilyen vagyok! Van egy kutyám, és így élek.” A következő lépést az adta, hogy egy kamera segítségével már nemcsak írásban adhatjuk közre saját sztorinkat, hanem élő közvetítésben mutogathatjuk magukat: ilyen az irodám, és nézd csak, ilyen belülről a hűtőgépem. Pszichológusok szerint nem a VTV az igazi csoda, hanem az, hogy noha ennyi exhibicionista, narcista ember él a Földön, még csak most találták fel. Kultúránk annyira át van itatva az ismertség utáni vággyal, hogy az emberek kezüket-lábukat törik, csak hogy kamera elé állhassanak. A VTV sikerének okai azonban ezzel még nem érnek véget, hiszen mindegyik adás „nyertese” világhírnévre tehet szert. No meg persze az a kis pénz sem jön ugye rosszul.
Másrészről viszont meglehetősen ironikus, hogy a Reality Show-k (a valóságot ábrázoló műsorok) éppen akkor váltak ennyire népszerűvé, amikor sokan amiatt aggódnak, hogy veszélybe sodródik a magánélet. Az internet, a munkahelyi kamerák, a kódolt telefonok, a műholdas figyelőprogramok, de még egy egyszerű bankszámla is mind-mind az ember totális megfigyelés alatt tartását teszik lehetővé. „Eltűnőben van az a felfogás, hogy ha az ember hazamegy, a bejárati ajtóval kizárhatja a külvilágot” - véli Reg Whitaker, a kanadai York Egyetem politikatudományi professzora, aki úgy gondolja, a mostani műsorok célja pont az, hogy feloldják az emberekben a megfigyelések iránti félelmük miatt felgyűlt feszültségeket. Egy idő után aztán az emberek életük szerves részének tekinthetik azt, hogy mindenhol megfigyelik őket.

A hírnév ára

A hétköznapi emberekből nemzeti hősöket faragó műsoroknak minden szempontból magas áruk van. Az amerikai Big Brother Show helyszíne például mintegy 10 millió dolláros költséggel készült el. Emellett az ár mellett azonban erkölcsi és szellemi költségekkel is számolni kell. Európában máris számos vallási, politikai és pszichológiai csoport fejezte ki tiltakozását a show ellen. Németországban kis híján betiltották Big Brothert, mivel „sérti a résztvevők emberi méltóságát”. Stuart Fischoff, a Kaliforniai Állami Egyetem médiapszichológia professzora - aki bevallotta, hogy maga is rendszeres nézője a Big Bro-ther idősebb bátyjának tekinthető Túlélők című műsornak - attól tart, a legnagyobb árat akkor kell majd fizetni, amikor az unalmat kiküszöbölendő, „egyre nagyobb lesz az igény a szélsőségekre, a túlzásokra. Próbáljuk ki, milyen lenne egy nyilvános kivégzés. Próbáljuk ki, milyen lenne egy kábszeres film.”
John de Mol ötlettára már eddig is kimeríthetetlennek tűnt. A Big Brothert ugyanis máris számos bizarr ötlet megvalósulása előzte meg. Az egyik ilyen A szerelem láncai című alkotás volt, amelyben egy férfit vagy egy nőt az ellenkező nem négy képviselőjéhez láncoltak, s ezt követően egy hetet kellett együtt tölteniük. De Mol csak hosszas alkudozásokat követően egyezett bele abba, hogy a „versenyzők” legalább a mellékhelyiségbe egyedül mehessenek. Aztán ott volt az Életrevaló pénz című, amelyben teljesen hétköznapi emberek kezébe adtak kamerát, hogy teljesen hétköznapi eseményeket vegyenek fel. Ez abban csúcsosodott ki, hogy lefilmezték az egyik önkéntes hölgy szülését, aki hármas ikrekkel volt várandós. Orvosi hiba következtében azonban szülés közben az egyik kisbaba életét vesztette. De Mol az eset kapcsán csupán ennyit jegyzett meg: „Ezeknek az embereknek a dühe és gyásza… elbűvölő volt.”

Modern robinsonok kameravégen

Big Brother sikerét javarészt közeli rokona, a Túlélők című reality-show készítette elő. Ebben egy Robinson Crusoe-i környezetben, a maláj szigetvilág egyik szigetén 16 önkéntes szenvedett hajótörést, ahol aztán maguknak kellett menedéket építeniük, illetve élelmet keresniük. A hajóról kimenekített babkonzerv és rizs csupán egy-két napra volt elegendő, ezt követően viszont a túlélők éhsége olyan gyötrővé vált, hogy - miután sikertelenül próbáltak halat fogni - húszmillió tévénéző szeme láttára és természetesen az állatvédők leghevesebb tiltakozását kiváltva a szigeten talált patkányokat nyúzták és sütötték meg ebédre. Az persze senkit sem érdekelt, hogy pár száz kilométerrel távolabb a Túlélőkénél is valódibb túlélő dráma zajlott: a Fülöp-szigeteken ugyanis a műsor forgatása alatt 21 turistát tartott fogva az Abu Szajjaf nevű terrorista csoport.
A Túlélők a küzdelemről, a szenvedésről és persze a megaláztatásról szól. A nézők milliói minden egyes epizód után kedvükre vitatkozhatnak azon, vajon joga volt-e Andersennek - ő az egyik túlélő - az ivóvízben kimosnia a fehérneműjét. Egyet nem értésüket azonban pusztán kritikával, illetve megvetéssel fejezhetik ki, hiszen a Big Brothertől eltérően itt nem a nézők, hanem a résztvevők szavazzák ki maguk közül azt, aki valami miatt nem tetszik nekik.
Kárpótlásul a nézők kedvükre kritizálják is a szereplőket, hiszen mindenki tudja, hogy nem színészekről, hanem hétköznapi emberek hétköznapi jelleméről és reakcióiról van szó. S mint tudjuk, huszonhárommillió embernek megfelelni nem túl egyszerű feladat. A show kezdeti epizódjaiban természetesen mindenki igyekszik szépen viselkedni. Ám eltelik egy hét, majd még egy, és még egy, s a közös ház - vagy sziget - foglyai lassan egymás idegeire mennek. A San Francisco Chronicle szerint Big Brother gyümölcse ettől válik szép zamatossá és fogyaszthatóvá. A népszerűtlen résztvevőknek pedig abban a privilégiumban lehet részük, hogy egy egész kontinens megvetésében részesülhetnek.
De hát mindenki magának választja ezt a „privilégiumot”. A jelek szerint azzal viszont nem sokuk számol, mi lesz majd a show után - ahol mint a fentiekből is kiderült - a résztvevők magánéletéről semmi sem marad titokban. Svédországban az egyik szereplő vonat alá vetette magát, miután kiszavazták a sorozatból. A német változat egyik kiszavazottját, Sabrinát több napon keresztül pszichiátriai kezelésben kellett részesíteni, hogy el tudja viselni annak tudatát, hogy az egész ország tudomást szerzett adósságairól, családi problémáiról, illetve arról, hogy csalással vádolják. A Túlélő-show száműzött résztvevői egyébként nem hagyhatják el azonnal a szigetet. Először szépen visszagyalogolnak a civilizációba, ahol egy pszichológus várja őket, akivel az egész éjszakát a történtek átbeszélésével tölthetik. A Time-CNN közös kérdőíve alapján a megkérdezettek 59 százaléka ennek ellenére ártalmatlan szórakozásnak tartja a reality-show-kat. Európában a Big Brotherről nyilatkozva a nézők 43 százaléka vélte úgy, hogy az egész nem más, mint ártalmatlan vicc.

---

Készülnek a magyar változatok

Lukács András
Magyarországon az első Big Brother típusú show-t nem valamelyik kereskedelmi televízió, hanem egy zenés adó, a Sláger Rádió rendezte. „Élj benne és nyerd meg!” játékuk során idén májusban négy ember ült összezárva egy autóban két héten keresztül a Nyugati téren. A játék során a közönség jótékonysági pénzadományokkal szavazhatott a számára szimpatikus játékosra.
„A játék teljesen az újdonság erejével hatott, mert Magyarországon korábban ilyesféle promóciókat mások nem nagyon mertek felvállalni. Amikor szponzort kerestünk, volt olyan autós cég, amelyik élből elutasított minket, hogy egy ilyen jellegű műsorral nem szeretné népszerűsíteni magát. Néhány héttel a játék után azonban az a véleményem, hogy megérte egy ilyen fajta, teljesen új stílusú promóciót indítani, mert rendkívüli érdeklődést váltott ki az emberekből. Az ország teljesen távoli pontjain is figyelték az emberek a játékról szóló híradásokat, és drukkoltak a játékosoknak” - nyilatkozta a Heteknek Szabó Tamás, a Sláger Rádió programigazgatója.
A kereskedelmi rádió és egy autós cég nevével fémjelzett játék - bár elemeiben hasonlít a Big Brother-műsorokhoz - egy ponton jelentősen eltért azoktól: az autóban ülő játékosok éjjel-nappal láthatóak voltak, de hallhatóak nem. „Ötlet szintjén felmerült, hogy elrejtünk néhány mikrofont az autóban, hogy folyamatosan hallhassuk és érzékelhessük, akár közvetíthessük az ott történteket, de végül ezt nem valósítottuk meg” - ismertette a játék megtervezésében felmerülő etikai szempontot a programigazgató. Szabó Tamás kifejtette: a játék szabályait a játékosok elfogadták, mindemellett bármikor lehetőségük lett volna kilépni. A programigazgató szerint, ha négy vagy hat hetet kellett volna a résztvevőknek az autóban ülniük, akkor is lettek volna jelentkezők. A híradások szerint a játékosok összebarátkoztak a két hét során, ami a szabályok tükrében teljesen „ésszerű” volt - amellett, hogy az autóban ülők könyvet nem olvashattak, számítógépet nem használhattak, az ülésüket nem mozgathatták, és csak a Sláger Rádiót hallgathatták. Szabó Tamás szerint a játék iránti élénk érdeklődés, valamint a nyugat-európai médiatrendek is arra utalnak, hogy a televíziós változatnak is sikere lenne. A két nagy kereskedelmi televízió munkatársai - az üzleti titok miatt - nem szívesen nyilatkoztak arról, hogy megpróbálkoznak-e Magyarországon is egy Big Brother típusú show létrehozásával. Szabó Stein Imre, az RTL Klub programigazgatója a Népszavának nyilatkozva kifejtette: annak ellenére, hogy a „kukkoló” műsorok megvalósításával szemben komoly erkölcsi kifogások merülhetnek fel, egy ilyen show elkészítésének nincsenek jogi akadályai, és a televízió vezetése nem zárkózik el hasonló műsor készítésének a gondolatától. Információink szerint a TV2 szerkesztősége is vizsgálja egy hasonló műsor elkészítésének a lehetőségét. A közszolgálati televízió műsorkészítőinek véleményét nem sikerült megtudnunk, a kérdésben ugyanis a televízió szóvivőjétől kezdve az alelnökségen keresztül a programigazgatóságig senki sem tudott nyilatkozni.