Földvári Katalin
Vészhelyzet
Az egészségügyben baj van - ez nem újdonság. Hivatalosan azonban senki nem tehet róla, így aztán érte sem. Az OEP nem mérlegelhet, „mérlegeljen az, aki kitalálta”, mondta a sajtóreferensük, és inkább arról sem tudott, hogy „en bloc” mennyi pénz folyik a társadalombiztosításon keresztül az egészségügyhöz. Így persze azt sem tudtuk meg, hogy ez az összeg idén több vagy kevesebb volt-e, mint például tavaly.
Ápolónők, akik visszaküldték a „jutalmat”. Kincs, ami nincs Fotó: MTIAz Egészségügyi Minisztérium sajtóreferense Horváth Zsoltot nem tudta telefonon kapcsolni, ellenben átfaxolta az államtitkár nyilatkozatát. Ebből az derül ki, hogy a minimálbér jövőre tervezett emelése 80-83 ezer dolgozót érint majd az egészségügyben, „méghozzá jelentős mértékben”, mivel a minimálbér összegét negyvenezer forintra tervezik emelni.
Az államtitkár kijelentésének érdekessége, hogy míg a kormányfő tavaly a 2000-es évet az „egészségügy évének” nyilvánította, addig az ágazatot elismerten minimálbéren tartják, sőt az egészségügyet érintő béremelést az államtitkár úr szavai szerint 2001-ben sem terveznek. Az orvosok viszont azt mondják, hogy egy Unió felé igyekvő országban a gazdaság fejlettségi színvonalának megfelelő egészségügyet illene működtetni.
„A közszféra 2001. évi bérnövekedése minden várakozás és lehetséges mérték alatt van - mondta el lapunknak Kökény Mihály volt népjóléti és egészségügyi miniszter, a parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke. - Amikor 6 százalékos az évenkénti GDP-növekedés, vállalható lenne az egészségügy számára egy több lépcsős bérrendezési program meghirdetése, és ennek egy minimális mértéke - az én megítélésem szerint - a következő évben nyugodtan lehetne 30 százalékos. Ezzel szemben számos megnyilatkozás utal arra, mintha a kormánynak nem lenne áttekinthető elképzelése a válság kezelésére.”
Az egyik fővárosi kórházban a nővérek csekken küldték vissza Gógl Árpád miniszternek a Semmelweis-napi - az ígért dolgozónkénti 100 ezer forint helyett - 20-25 ezer forintra rúgó juttatásukat. Egészségügyiek szerint hazugság volt Gógl bejelentése. Kökény Mihály finomabban fogalmaz: „A felelős miniszter megnyilatkozása vagy korán jött, vagy nem volt őszinte.” Gógl Árpád egészségügyi miniszter június végén még 100 ezer forintos bérjuttatásról beszélt, néhány nappal később a kormányrendelet már 75 ezer forintban maximálta a kifizetést, és világossá tette, hogy ez legfeljebb az egészségügyi dolgozók besorolási alapbérét jelenti a június havi pótlékok és mindenféle egyéb bérjellegű juttatások nélkül, s amelyből természetesen a közterheket is le kell vonni. A rendeletben már nem került szóba a „béremelés” kifejezés sem, felváltotta az „egyszeri, rendkívüli juttatás” megjelölés. Miután az egyszeri juttatásokat mindenhol a maximális terhekkel számolják, sok intézményben az egészségügyi dolgozó még kevesebbet kapott, mint amit egy hónapban egyébként szokott kapni a levonások után. Tehát a 15 milliárd, fejenként 100 ezer, amellyel a miniszter nyilatkozata szerint az ígért 8 százalékos béremelést is teljesítették, valójában egyetlen állításban három hazugság. Egy: nem 15 milliárd, kettő: nem fejenként 100 ezer, három: nem reálbér-növekedés, és nem mindenkinek. „Elszáll, mint a léggömb” - kommentálta Kökény. Az, hogy nem érkezett meg Semmelweis-napra - van, ahova máig sem - csak ráadás.
Az egészségügyet érzékenyen érinti az is, hogy az elmúlt két esztendőben szétzilálódtak azok a mechanizmusok, amelyek még rosszabb gazdaságpolitikai feltételek mellett is - 95-96-ban, az egészségügyet is „sújtó” Bokros-csomag idején - működtek. Mára elmaradtak az ágazati érdekegyeztető tárgyalások, nincs az ágazat különböző szereplőivel párbeszéd. A kormány leegyszerűsítette a kérdést: egyedül neki van igaz és érvényes válasza a problémákra. „Nem számít, mit mond a parlament, mit mond az alkotmánybíróság, mint mondanak a törvények, mit mondanak a szakszervezetek” - lamentált az egyik érintett dolgozó, aki talán azért szavazott annak idején a polgári jobboldalra, mert szívesen hallgatta az ígéreteket a béremelésekre vonatkozóan.
„A lehetséges mértékhez képest a jobboldal keményen ráígért” - fontolgatja koalíciója választási vereségének lehetséges indokait a volt népjóléti miniszter. Az egészségügyi szakszervezetek és civil szervezetek július 7-ei demonstrációja, valamint a kórházakban uralkodó általános lincshangulat azt jelzi, hogy a kormányzati politikának sikerült országos összefogást létrehívnia választási ígéreteinek behajtására.
A magyarok korán halnak
A magyar lakosság egészségi állapota mind a környező országokhoz viszonyítva, mind az európai országok népesedési mutatói tekintetében igen rossz - olvasható a Környezetvédelmi Minisztérium honlapján. A születéskor várható élettartam férfiaknál 66, nőknél 75 év. Kedvező jelenség, hogy ezek az értékek 1993 óta folyamatosan növekednek - a férfiaknál azonban így is csaknem a legalacsonyabbak Európában.
A halálozási okok tekintetében az európai összehasonlítás mind a nőknél, mind a férfiaknál a magyarországi helyzet súlyosságát jelzi. Egyes szakértők szerint a környezetszennyezés, a dohányzás, a stressz és a munkahelyi ártalmak megszüntetésével a daganatos betegségek - amelyek nagy arányban felelősek a halálozásokért mindkét nem esetében - 70-80 százaléka megelőzhető lett volna. A statisztikai adatok jelentős területi eltéréseket mutatnak az országon belül. Csecsemőhalandóság tekintetében Lengyelországot, Bulgáriát, Oroszországot és Romániát előzzük meg az európai országok közül.
