Vissza a tartalomjegyzékhez

Polovitzer Edina
Nem kopik

A színházkedvelők nem kis örömére az idei nyári szabadtéri színielőadások programjai között ismét szerepel Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című darabja. A Stílusgyakorlatokat itthon közel két évtizede játsszák kisebb-nagyobb megszakításokkal - és állandó sikerrel - különböző pesti és vidéki színházakban. A helyszínek változhatnak, de a szereplők ugyanazok: Bán János, Dörner György és Gáspár Sándor. A rendező is ugyanaz a Salamon Suba László, aki 1981-ben még diplomamunkájaként vitte színre a művet. Méghozzá jelesre.

A francia szerző több mint ötven évvel ezelőtt született darabja a különféle stílusok szatírája, egy hétköznapi buszos affér története 99 variációban, aminek közel negyedét tartották az alkotók színpadi változatba átültethetőnek - bizonytalanul vagy precízen elmondva-előadva, hol az egyik, hol a másik szereplő szemszögéből, továbbá szonettben, tapintólag, primitíven, filozófikusan, vígjátékként vagy akár parasztosan. Hálás téma, hálás szerep, szituációs gyakorlatok szereplőit alakítani az emberi lét örök játéka, de legkomolyabb valósága is egyben.
Amint azt Gáspár Sándor érdeklődésünkre elmesélte, több mint 370 előadást ért meg eddig a darab, amely a színészek számára legalább olyan kedves, mint a közönségnek. Az idei évadot ősszel a 301-ediktől kezdték (innen a cím is: „Stílusgyakorlat a 301-től”). „Nem kopik”, szokták közvetlenül a függöny felgördülése előtt minden alkalommal odasúgni egymásnak a szereplők. S valóban: az előadás közel két évtizedes múltjával a reneszánszát éli, mondhatni kiállta az idő próbáját, hisz 1981 óta egy újabb nemzedék nőtt fel, amelynek körében szintén igen nagy sikert arattak. „Olyan ez, mint a jó bor - mondta egyszer Dörner György az előadásról -, ami az évek múlásával csak egyre inkább érik.” A népszerűségük nemcsak a nézők korosztályától független: ugyanakkora sikerük volt a dorogi vagy komlói előadással a bányászközönség körében, mint az egyetemisták előtt vagy a fővárosi Katona József Színház, illetve a Komédium színpadán.
Az előadással a játék nem szokott véget érni, hiszen felhívás hangzik el ilyenkor a színpadról, amelynek értelmében a színészek a nézők kérésére bármilyen más helyzetet is készséggel eljátszanak - többnyire ismétlést kér a nagyérdemű. S hogy mitől lehet ez a darab mostanság is ennyire sikeres? A mindennapjaink is tele vannak pitiáner konfliktushelyzetekkel, amelyekre egyre enerváltabban reagálunk, a rohanó élet csupa idegeskedés - fejtegeti Gáspár. - Az előadásokon kívülállókként végre jól kiröhöghetjük magunkat, és felismerhetjük ezeknek a helyzeteknek a fonákságát, nevetségességét, ami kétségtelenül felszabadítólag hat az emberre.
Több százszor eljátszani ezeket a gyakorlatokat nem könnyű színészi feladat, rutinból nem is lehetséges, hanem minden alkalommal hihetetlenül nagy szellemi és fizikai koncentrációt igényel a szereplőktől. Hogy mennyire nem hiábavaló az erőfeszítésük, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nem kevés energiájukba kerül rendre kibírni a játékot nevetés nélkül.

(Raymond Queneau: Stílusgyakorlat a 301-től. A Komédium Színház előadása. Szereplők: Bán János, Dörner György, Gáspár Sándor. Rendező: Salamon Suba László.)
A 2000-es, millenniumi év nyári szabadtéri színházi programjainak keretében a „Stílusgyakorlat a 301-től” további előadásai:
Július 21-én és 22-én 21 órai kezdettel Szentendrén, a Városháza Udvarán (Városház tér 3.), eső esetén a PMKK színháztermében (Pátriárka u. 7.).
Július 23-án, 24-én és 25-én 20 óra 30 perces kezdettel Szegeden, a Régi Thermálfürdő belső udvarán (Tisza Lajos krt. 24., a nevezetes Anna kútnál).