A színházkedvelők nem kis örömére az idei nyári szabadtéri színielőadások
programjai között ismét szerepel Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című darabja. A
Stílusgyakorlatokat itthon közel két évtizede játsszák kisebb-nagyobb megszakításokkal
- és állandó sikerrel - különböző pesti és vidéki színházakban. A helyszínek
változhatnak, de a szereplők ugyanazok: Bán János, Dörner György és Gáspár Sándor.
A rendező is ugyanaz a Salamon Suba László, aki 1981-ben még diplomamunkájaként
vitte színre a művet. Méghozzá jelesre.
A francia szerző több mint ötven évvel ezelőtt született darabja a különféle
stílusok szatírája, egy hétköznapi buszos affér története 99 variációban, aminek
közel negyedét tartották az alkotók színpadi változatba átültethetőnek -
bizonytalanul vagy precízen elmondva-előadva, hol az egyik, hol a másik szereplő
szemszögéből, továbbá szonettben, tapintólag, primitíven, filozófikusan, vígjátékként
vagy akár parasztosan. Hálás téma, hálás szerep, szituációs gyakorlatok szereplőit
alakítani az emberi lét örök játéka, de legkomolyabb valósága is egyben.
Amint azt Gáspár Sándor érdeklődésünkre elmesélte, több mint 370 előadást ért
meg eddig a darab, amely a színészek számára legalább olyan kedves, mint a közönségnek.
Az idei évadot ősszel a 301-ediktől kezdték (innen a cím is: „Stílusgyakorlat a
301-től”). „Nem kopik”, szokták közvetlenül a függöny felgördülése előtt
minden alkalommal odasúgni egymásnak a szereplők. S valóban: az előadás közel két
évtizedes múltjával a reneszánszát éli, mondhatni kiállta az idő próbáját, hisz
1981 óta egy újabb nemzedék nőtt fel, amelynek körében szintén igen nagy sikert
arattak. „Olyan ez, mint a jó bor - mondta egyszer Dörner György az előadásról
-, ami az évek múlásával csak egyre inkább érik.” A népszerűségük nemcsak a
nézők korosztályától független: ugyanakkora sikerük volt a dorogi vagy komlói előadással
a bányászközönség körében, mint az egyetemisták előtt vagy a fővárosi Katona József
Színház, illetve a Komédium színpadán.
Az előadással a játék nem szokott véget érni, hiszen felhívás hangzik el ilyenkor
a színpadról, amelynek értelmében a színészek a nézők kérésére bármilyen más
helyzetet is készséggel eljátszanak - többnyire ismétlést kér a nagyérdemű. S
hogy mitől lehet ez a darab mostanság is ennyire sikeres? A mindennapjaink is tele
vannak pitiáner konfliktushelyzetekkel, amelyekre egyre enerváltabban reagálunk, a
rohanó élet csupa idegeskedés - fejtegeti Gáspár. - Az előadásokon kívülállókként
végre jól kiröhöghetjük magunkat, és felismerhetjük ezeknek a helyzeteknek a fonákságát,
nevetségességét, ami kétségtelenül felszabadítólag hat az emberre.
Több százszor eljátszani ezeket a gyakorlatokat nem könnyű színészi feladat, rutinból
nem is lehetséges, hanem minden alkalommal hihetetlenül nagy szellemi és fizikai
koncentrációt igényel a szereplőktől. Hogy mennyire nem hiábavaló az erőfeszítésük,
azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nem kevés energiájukba kerül rendre kibírni
a játékot nevetés nélkül.
(Raymond Queneau: Stílusgyakorlat a 301-től. A Komédium Színház előadása.
Szereplők: Bán János, Dörner György, Gáspár Sándor. Rendező: Salamon Suba László.)
A 2000-es, millenniumi év nyári szabadtéri színházi programjainak keretében a „Stílusgyakorlat
a 301-től” további előadásai:
Július 21-én és 22-én 21 órai kezdettel Szentendrén, a Városháza Udvarán (Városház
tér 3.), eső esetén a PMKK színháztermében (Pátriárka u. 7.).
Július 23-án, 24-én és 25-én 20 óra 30 perces kezdettel Szegeden, a Régi Thermálfürdő
belső udvarán (Tisza Lajos krt. 24., a nevezetes Anna kútnál).