Szikora Márton
Visszavonulót fújt Weizman

Nem tartottak búcsúünnepélyt a hetedik izraeli államelnök, Ezer Weizman távozása alkalmából. A második hivatali ciklusának közepén járó államfő azt követően mondott le, hogy az utóbbi hónapokban pénzügyi visszaéléssel vádolták meg. Avraham Burg knesszetelnök méltatta a 75 éves Weizman elnököt: „Régebben szolgálja az államot, mint ahogy az egyáltalán létezett.” A július végére kitűzött elnökválasztások egyik esélyese az „Új Közel-Kelet”-et megálmodó korábbi miniszterelnök, Simon Peresz.

Ezer Weizman. A háborúkat megnyerte, az utolsó csatát nem

Ezer Weizman Tel Avivban született 1924-ben, és Haifában nevelkedett. A családban Ezer nagybácsikája, az első izraeli elnök, Chaim Weizman nyomdokait követte. Nagyívű pályafutását katonaként kezdte, mikor a második világháború derekán 18 évesen csatlakozott a brit Királyi Légierőhöz. A háború után viszszatért a brit mandátum alatt álló Palesztinába, és a Hagana keretein belül néhány társával együtt létrehozta a Légi Szolgálatot, az Izraeli Légierő (IAF) elődjét. A frissen kikiáltott zsidó állam nagy hasznát vette az ifjú vadászpilótának, aki részt vett az 1948-as Függetlenségi Háborúban. A légierő parancsnokaként kulcsszerepe volt az 1967-es hatnapos háború hadműveleteinek irányításában. 1969-ben vezérkarifőnök-helyettesként vonult vissza a katonaságtól, és fordult a politikához.
Weizman szókimondó, színes és nemegyszer provokáló személyisége alkalmassá tette arra, hogy katonai pályája után is még több mint két évtizedig az izraeli politikai élet meghatározó egyénisége legyen. 1977-ben sikerült Menachem Begin kampányfőnökeként a már harminc éve ellenzéki szerepet játszó jobboldali Likud pártot győzelemre vezetnie. A Begin-kabinetben védelmi miniszter poszthoz jutó Weizman tagja volt az egyiptomi-izraeli tárgyalóbizottságnak, melynek sikerült tető alá hozni az első izraeli-arab békeszerződést, a Camp David-i egyezményt.
Politikai karrierjében négyéves szünet kezdődött 1980-ban: a politikai nézeteit is fokozatosan átalakító Weizman az üzlet világába vetette bele magát. Visszatérőként saját pártot alapított, és éveken keresztül a kormányoldalról politizált, először mint az arab kapcsolatokért, majd mint a kutatásokért és fejlesztésekért felelős miniszter. 1992-ben a békefolyamat lassúságára való hivatkozással megvált képviselői mandátumától, és a politikától is visszavonult, ám nem sokáig maradt nyugdíjas: egy évre rá Izrael államelnökének választották. 1998-ban, Izrael történetében először az ellenjelölttel szemben kellett megmérkőznie, sikerrel: Weizman győzött a Benjamin Netanjahu volt kormányfő támogatását élvező, Likud párti Shaul Amorral szemben.
Az elnök formális hatalmi jogkörrel rendelkezik, azonban ő határozza meg a közéletre jellemző politikai stílust. Ezer Weizman erős személyisége és különleges
- bírálói szerint erőszakos - stílusa valóban új színt vitt az izraeli közéletbe. A leköszönő elnökről általában megjegyzik, hogy praktikus, hétköznapi lépései miatt olyan kép alakult ki róla, amely igencsak eltér legtöbb elődjének fennkölt modorától. Weizman hétéves elnöksége alatt maga az elnöki intézmény is átalakult. A közvetlenné, szinte családiassá avanzsált hivatal ma már valószínűleg jobban tükrözi az osztály nélküli és dinamikus izraeli társadalmat - vélik a megfigyelők.
Weizmant protokolláris teendői mellett sokkal inkább lekötötték a hazai dolgok, az izraeli zsidók, arabok és drúzok helyzete, valamint a közvetlen szomszédokkal való kapcsolat. Gyakran tett előre nem tervezett látogatásokat: 1993-ban a Hezbollah terrorszervezet elleni kampány során például az elnök ellátogatott a folyamatos rakétatűz alatt álló északi határ menti településekhez, ahol szolidaritásból egy éjszakát együtt töltött a város lakóival és a katonákkal az egyik légó pincében.
Az utóbbi években Weizman egyre aktívabban avatkozott be a napi politikába is, először csak a háttérből igazgatva, majd később nyilvánosan is, mely sok kritikát vont maga után. A héjából fokozatosan galambbá változó államférfi a diplomáciai protokoll szabályait mellőzve többször is találkozott a békefolyamatot alakító döntéshozókkal, köztük arab államférfiakkal is. „Tudom, hogy nem vehetem fel a telefont, hogy felhívjam Háfez Asszadot, de boldogan megtenném, ha kérnének rá” - mondta egyszer a néhai szír elnökkel kapcsolatban. Az elnök a békefolyamat megfeneklésének elkerülése érdekében többször nyilvánosan is kritikával illette az izraeli kormányt. Ugyanakkor személyes vonzereje, diplomáciai lépései, kiváló kapcsolatai mind Nyugaton, mind pedig az arab világban nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megnyíltak a kommunikációs csatornák Egyiptommal és a Palesztin Hatósággal.
A most bejelentett lemondás előzménye egy 1999 végén kirobbant ajándékozási ügy volt, amelyet ügyészségi vizsgálat követett. A vádemelést megelőzendő, Weizman önként vonult vissza, de utolsó nyilatkozatával sem hazudtolta meg önmagát. Az elnöki rezidenciából való kiköltözésekor munkatársaitól így búcsúzott: „A legjobb politika a jót megőrizni, a rosszat pedig elfejteni. Ahogy Amerikában mondják: francba a torpedókkal, teljes gőzzel előre!”