Márer György, New York
Baljós árnyak

Két sikertelen próbálkozás után harmadszorra is kudarccal végződött az amerikai űrpajzsteszt. A csendes-óceáni Marshall-szigetekről kilőtt rakéta ezúttal sem találta el a vaktöltetű robbanófejet, amelyet 4300 mérföld távolságból, a kaliforniai Vandenberg légitámaszpontról indítottak útnak. Az elhárító fegyver nem tudott időben leválni a hordozórakétáról, és elkerülte a célt. A kudarc megkérdőjelezi, hogy belevágjon-e az amerikai kormány a kiszámíthatatlan fenyegetést jelentő, úgynevezett „zsivány-országok” - Észak-Korea, Irak és Irán - ellen védelmet ígérő, 60 milliárd dollár költségű űrpajzs telepítésébe.

William Cohen amerikai hadügyminiszter kínai kollégájával, Csi Hao-tiennel. Peking zokon vette az űrpajzsot    Fotó: Reuters

Jóllehet a Pentagon egyes vezetői szerint a kivitelezés megkezdése a sikertelen kísérlet ellenére is lehetséges, a kudarc politikailag mégis alaposan megnehezíti Clinton elnök helyzetét. Még akkor is, ha csupán szimbolikus lépést kíván tenni az Aleut-szigeteken felépítésre kerülő radar-irányítóállomás alapkőletételével. Számos fegyverkorlátozási szakértő szerint ez megsértené az 1972-es ABM-szerződés előírásait. 1983 óta, amikor is Reagan elnök olyan űrvédelmi rendszer létrehozását tervezte, amely elavulttá tette volna az atomfegyvereket, még nem fordult elő, hogy egy haditechnológiai kérdés ilyen mértékben foglalkoztatta volna az amerikai politikusokat és határozathozókat, illetve ennyi gondot okozott volna mind az Egyesült Államok barátainak, mind ellenfeleinek.
Lawrence J. Korb, a befolyásos washingtoni Külkapcsolatok Tanácsának egyik tagja az egész tervet „álompajzsnak” minősítette, amelynek támogatói abban a hitben vannak, hogy „ha megépítik, akkor működni fog”. Al Gore alelnök nem volt hajlandó állást foglalni, míg republikánus ellenlábasa, George W. Bush kijelentette: továbbra is bízik abban, hogy a megfelelő vezetés mellett Amerika képes kifejleszteni egy hathatós rakétavédelmi rendszert. Mind Moszkva, mind Peking rendíthetetlenül ellenzi az amerikai rakétavédelmi tervet, mivel a hivatalos amerikai állásponttal ellentétben nem a „zsivány-országokkal”, hanem saját atomfegyvereikkel szembeni fenyegetésnek tartják az űrpajzsot.
A terv nemcsak Kínát, de Európát is komoly aggodalommal tölti el. Az amerikai kormány eredeti elgondolása az volt, hogy 2005-re működőképessé teszi a rendszert, mivel hírszerzési források szerint Észak-Korea ekkorra kifejleszt néhány olyan, nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétát, amely esetleg el tudja érni Alaszka vagy Hawaii területét. Phenjan azonban múlt ősz óta betartja a nagy hatótávolságú rakéták kifejlesztésére irányuló kísérleti tilalmat. A többi, esetleges veszélyt képező ország, mint Irán és Irak, még évekig nem lesz képes interkontinentális ballisztikus rakéták kilövésére. Így tehát nem látszik semmilyen kényszerítő körülmény a védelmi rendszer építésének megkezdésére, hacsak az nem, hogy egy ilyen lépés esetleg megvédi Al Gore-t a republikánus támadások ellen.
A rakétavédelmi űrpajzsnak a jelek szerint a közvéleményben is több az ellenzője, mint a támogatója. Egy jellemző példa erre a The New York Timesban megjelent olvasói levél, amely szerint: „Az ilyen rendszer nem más, mint égi Maginot-vonal. Ez a 60 milliárd dolláros nesze semmi fogd meg jól csak a hadiszállítóknak kedvez, no meg azoknak, akik kampány-hozzájárulásokat kapnak tőlük.”