Schmidt Barna
A nácik utolsó kincse

Több mint fél évszázada vonzza a kalandvágyó búvárok egész sorát az ausztriai Stájerországban elterülő Toplitz-tó. A vakmerő kalandorok a háború végén elsüllyesztett náci aranykincs és a svájci titkos számlák teljes listáját őrző dokumentumokat gyanítják a vízben. Jóllehet eddig hamis pénzen és néhány festményen kívül más értékeset nemigen találtak, a találgatásokat csak megsokasította, amikor a legutóbbi expedíció egyik résztvevőjét környékbeli neonácik halálosan megfenyegették, hogy hagyjon fel a kutatással. Az amerikai CBS tévétársaság által finanszírozott kutatás azonban megkezdődött: a Titanic roncsainak felkutatásánál alkalmazott módszer segítségével az amerikai Oceaneering expedíció fogott bele hatalmas lendülettel a tó mélységeinek feltérképezésébe. A hatvan ismeretlen tartalmú faládát utoljára egy tóparton élő aszszony látta, akinek a szekerére az SS-katonák felrakták azokat.

Az első jelentések szerint azonban a várt nagy áttörés - ahogy az elmúlt ötvenöt évben mindig - most is elmaradt. A tengerentúli egység egyetlen említésre méltó felszínre hozott lelete egy láda, melynek tartalma pár százezer hamis, régi angol font. Ez nem számít nagy eredménynek, hiszen 1959-ben már emeltek ki hamisított pénzt rejtő ládikákat. Az is ahhoz a közel 73 millióhoz tartozik, amelyet a sachsenhauseni koncentrációs táborban a rabokkal nyomattak, hogy a brit gazdaságot kibillentsék egyensúlyából.
Pedig a mostanihoz hasonló, fényűző technikával felszerelt, becsvágyó expedíciót - amely valóban a sötét múltat szeretné felkutatni - még nem láttak a sokat megélt helybeliek. A becslések szerint több millió dollárra rúgó költségeket az amerikai CBS tévétársaság vállalta magára. Az amerikai televízióadó csupán a birtok bérleti díjaként napi 25 ezer schillinget fizetett ki az osztrák hatóságoknak. Yaron Svoray, az Egyesült Államokban élő izraeli újságíró vette rá a CBS-t erre a monumentális vállalkozásra. Ő már járt itt korábban, de sietősen mennie kellett, mert néhány környékbeli osztrák neonácinak nem tetszett a zsidó származású férfi jelenléte. Most egy testőrrel érkezett, inkognitóban. Elmondása szerint, legnagyobb meglepetésére az osztrák hivatalos szervek végig nagyon készségesnek és együttműködőnek bizonyultak. Még egy nádkerítést is felhúztak a társaság számára, hogy tevékenységüket szigorúan elzárhassák a kíváncsiskodó szemek elől.
A kutatás vezetője, Ridge Albaugh és Svoray előzetesen alaposan áttanulmányozták többek között a Simon Wiesenthal Központ és a Yad Vasem Múzeum által rendelkezésükre bocsátott archívumok anyagait. Ezen adatok alapján egyértelműen állították, hogy a tóban olyan listák fekszenek, amelyeken svájci bankszámlaszámok vannak feltüntetve. Minden valószínűség szerint ezeken a kontókon helyezték el a nácik a zsidók kisajátított vagyonainak értékét - gondolta a két szakember a projekt kezdete előtt.
Az „elvarázsolt tó” meredek sziklafalak és sötét fenyőerdők között terül el, mélysége néhol eléri a száz métert. Gyakran sűrű ködfelhő borul a vízre, ami még inkább sejtelmessé teszi a helyet. „Átok ül a Toplitz-tavon” - véli tudni a közeli település plébánosa. Állítását két német kutató esetével támasztja alá, akiket ő temetett el, miután a vízbe fulladtak. Lehet benne némi igazság, mivel 1945 óta heten fizettek életükkel a legendás náci kincs kereséséért. A helybéli lelkész szerint az arany megszerzése iránti olthatatlan vágy mozgat mindenkit, aki itt alámerül.
Számos elképzelés él a mélység titkával kapcsolatosan. Ha a szóbeszédnek hinni lehet, itt találhatók azok a kincsek, amelyeket a Hitlerrel szimpatizáló szovjet Vlaszov-hadsereg a visszavonuláskor cipelt magával. Történészek gyanítják azt is, hogy Ante Pavelics horvát fasiszta vezér az embereivel a háború utolsó napjaiban húsz láda aranyból vert érmét hozott erre a vidékre. Ugyanígy sokak szerint a második világháborút követően száműzött román kormány tagjai pénzt és dokumentumokat rejtettek el a Toplitz-tó partján. Sőt, Adolf Eichmannról - a „végső megoldás” atyjáról - az a hír járja, hogy 22 ládányi elkobzott értéktárgyat helyezett el valahol a környéken.
Még fantasztikusabban hangzik az elsüllyesztett Skorzeny-arany verziója, mely szerint a bécsi születésű SS-vezető, Otto Skorzeny 1945-ben a szövetséges csapatok előli menekülés közben a Német Birodalmi Bank aranytartalékát dobta a tóba.
A sztorik meglehetősen furcsának tűnnek, hiszen ilyen értékeket egy mély tóba sülylyeszteni - ahelyett, hogy elásnák - teljesen logikátlan dolog. Egy biztos: 1945. május 6-án közel hatvan faládát vetettek bele a vízbe. Ezt támasztja alá az akkori titkos akció egyetlen ma élő koronatanúja, egy 75 éves környékbeli asszony. Az ő lovas kocsijával szállították az SS-katonák a különös rakományt a falutól a tóig tartó három kilométeres szakaszon. Ott aztán egy tutajra tették, és többet nem látta azokat a szemtanú sem.
„A ládák fényes fából készültek, és a réseken keresztül látni lehetett, hogy belsejük lemezzel van kibélelve, de hiába kérdeztem a katonákat, nem árulták el, mit rejtenek” - így emlékezett vissza az idős hölgy arra az 55 esztendővel ezelőtti hajnalra. A német hadsereg jelenléte egyébként nem volt véletlen a Toplitz-tavon. Nagy mélysége miatt kitűnően lehet vele modellezni a tengeri ütközetek helyszíneit. Ide rendeztek be 1943-ban egy tengeri kísérleti állomást, amelyben tengeralattjárókhoz kifejlesztett torpedók robbanóanyagait tesztelték a víz alatt.
A béke időszakának beköszöntével, már 1946-ban megkísérelték felkutatni, mi hever a víz fenekén. Az amerikai katonai titkosszolgálat indította útjára az első jelentősebb merülési akciót, de hamar kudarcot vallottak. Üres kézzel távoztak, ráadásul egy búvárjuk a vízbe fulladt. Aztán 1959-ben következett a már említett nagy hamispénzfogás. Ezt az újabb látványos túrát - melynek során tizenkét faládát emeltek ki - a Stern német hírmagazin szponzorálta.
Még ugyanebben az esztendőben, az expedícióval egy időben meglepő és hátborzongató esemény történt a helyszínen. Franz Antel osztrák rendező A Toplitz-tó kincse címmel forgatott filmet, amikor az egyik napon váratlanul két lövés dördült el az erdőből. Senki nem sérült meg, ám pár nappal a balszerencsés merénylet után Antel egy anonim fenyegető levelet kapott a következő szöveggel: „Azonnal hagyják abba a kutatásokat, különben valami történni fog.” Ennek hatására a stáb csomagolt, és idő előtt abbahagyta a filmezést.
Aztán 1963-ban a tó mellett holtan találtak egy tizenkilenc éves német sportbúvárt. Az ügy nagy port vert fel, amikor kitudódott, hogy a fiú megbízói egykori SS-tisztekkel álltak kapcsolatban. Ausztria akkori belügyminisztere, hogy elejét vegye a további találgatásoknak, elrendelte a víz teljes átfésülését. Ekkor leltek rá néhány Magyarországról származó festményt tartalmazó fadobozra. A három hónapig tartó keresgélés eredményét a miniszter röviden így foglalta össze a nyilvánosság előtt: „A tó üres.”
Ám a hivatalos bejelentés csak olaj volt a tűzre. Egyre-másra alakultak kutatótársaságok, titkos szövetségek, főleg Németországban, akik sorra állították fel teóriáikat, miután néhány hetet eltöltöttek a Toplitz vidékén. Szárnyra keltek feltételezések platinát rejtő vízhatlan ólomládákról, de volt olyan, aki óriáskígyót - a skót Nessi alpesi rokonát - látta a vízfelszín alatt. A Format osztrák hetilap szerint érdemes lenne egy múzeumot fölállítani a tó mellé, hiszen a misztikus tengerszemről kialakult legendák és mondák, na és néhány kézzel fogható bizonyíték minden bizonnyal megtöltenék a múzeum vitrinjeit. A CBS tévécsatorna pedig azzal vigasztalhatja magát, hogy egy érdekfeszítő dokumentumfilmmel ajándékozza meg tengerentúli nézőit.