A város forgatagában sokszor feltűnnek a fehér-narancssárga, robogó, szirénázó
mentőautók. A járókelők már számtalanszor felfigyelhettek egy sárga mentőautóra,
melynek oldalán gyerekrajz jellegű logó látható: Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálat.
Az Alapítvány koraszülött és beteg újszülött gyermekek szakszerű szállítását
és mentését végzi Budapest 130-140 km-es körzetében; évi 2100-2200 betegszámmal a
világ legnagyobb forgalmú speciális neonatológiai mentőszolgálatának tekinthető.
A mentőszolgálat vezetője, dr. Somogyvári Zsolt főorvos készséggel áll rendelkezésünkre,
amikor munkájukról faggatjuk.
- Pontosan mivel foglalkozik az alapítvány?
- Mentőszolgálatunk egyik legfontosabb funkciója a szállítás. Egy koraszülött
- ha csak egy egyszerű szállításról is van szó - útközben a forró mentőautóban,
a rázkódó kocsiban vagy egy dugóban is rosszul lehet. A kis súly miatt viszont olyan
élettani változások, olyan veszélyek adódhatnak, hogy drámaira fordulhat az állapota.
Éppen ezért ezeket az újszülötteket egy normál visszaszállítás keretében is a
legmagasabb képzettségű szakembernek kell kísérnie. Ez a világon mindenütt így
van.
- Milyen esetekben van különösen szükség erre a szállításra és szakszerű
ellátásra?
- Kevés kórházban működik intenzív újszülött centrum (PIC), nincsenek meg
mindenhol a feltételek a koraszülött babák szakszerű ellátásához. Ezért szükség
esetén el kell szállítani a babát arra a helyre, ahol felkészültek a speciális
kezelésére. Akkor is igénybe veszik a segítségünket, ha egy babát a PIC-ből kell
visszavinni egy alacsonyabb ellátási szintű helyre „hizlalni”, vagyis a gyermeknek
még el kell érnie azt a súlyt, amekkorával nyugodtan haza lehet már őt engedni.
Olyan vizsgálatokra is mi visszük a picit, melyet az adott kórház nem tud a számára
biztosítani, például CT-re stb.
Arról szól ez a szolgálat, hogy az utazás, az egyik helyről a másikra való átvitel
ne rontson a baba állapotán, hanem stabilan, egy szinten tartsa úgy, mintha egy intenzív
osztály közelében született volna, vagyis megpróbáljuk az intenzív osztályt
kihelyezni a helyszínre.
- Az alapítvány lelke az öt darab, különlegesen felszerelt mentőkocsi. Miben térnek
el ezek a kocsik más mentőktől?
- A neonatológiai rohamkocsinak az inkubátor a lényege, ami melegen tartja a babát.
Egy vákuummatrac van az inkubátorban. A gyermeket belehelyezve fölveszi a gyermek alakját,
és fixen úgy marad, így az autó rángatózhat, mozoghat, de a baba nem mozdul el. Ez
az egész inkubátoregység - a lélegeztetőgéppel, a monitorral, a hidraulikus emelővel
együtt - 120 kilót tesz ki. Ilyen felszereltséggel, kisebb beavatkozásokat, műtéteket
is végre tudunk hajtani.
- Utazás közben?
- Nem, mindig meg kell állni! Bármilyen gond van a gyermekkel, bármit kell csinálni,
akkor a mentőautó félreáll, s azt álló helyzetben végezzük.
Na, és a legfontosabb felszerelése a mentőautónak ez a fényképezőgép.
- ???
- A babáról készített fénykép ugyanis olyan pszichés támogatást jelent az
anyának, aminek segítségével könnyebben átvészeli ezt a nehéz időszakot, hiszen három-négy
nap is eltelik, mire újból láthatja a gyermekét. Az ember elvégzi a munkáját, és
utána még beszél a szülővel, mert szerintem ez a legfontosabb. A fényképen már nem
múlik semmi, mert akkor már jó kezekben van a baba.
- Honnan indult az ötlet, hogy egy ilyen „szállító szolgálatot” szervezzen
meg?
- Egyrészt mindenhol a világon tudják, hogy ezt így kell csinálni. Ez az
objektív része.
Szubjektíve, amikor én intenzív osztályon dolgoztam, akkor ügyeletesként azt éltem
meg, hogy csöngettek az intenzív osztály ajtaján, s ott állt két mentős kolléga
egy dobozzal, benne egy félhalott gyerekkel. Nekem, mint ügyeletes orvosnak az volt a
dolgom, hogy reggelre fölélesszem a gyereket, és valahogy átsegítsem ezen a nehéz
szakaszon. A mentősöket sem hibáztathattam, hiszen nem volt se eszközük, se
tapasztalatuk, csak azt tehették, hogy teljes kétségbeesésben nyomták a gázt és
hozták a gyereket, hogy minél előbb odaérjenek. Világos, hogy ez nem megoldás.
Egy osztrák üzletembert, Peter Cernyt sikerült megfűzni először 11 évvel ezelőtt,
hogy vegyen egy autót, én meg hozzászerveztem ezt az egészet. Akkor még olyan kevesen
voltunk, hogy nem volt, aki vezesse a mentőt. Leraktam a mentővezetői vizsgát, és
akkor én voltam doktorként a sofőr is, s vittem egy másik kollégát meg egy nővért.
Ez volt a hőskor, sok mindenen átmentünk. És hát óriási erőfeszítések árán, de
ma is működünk.
- Beszélgetésünket úgy kezdtük, hogy az egyik legfontosabb feladatuk a szállítás.
Van más funkciója is az alapítványnak?
- Ma már nem csak szállítással foglalkozunk. 1994 óta a Cerny Mentőszolgálat
orvosai továbbképző tanfolyamokat tartanak a különböző kórházakban. Eddig hatszáz
orvos, nővér, szülésznő vett részt ezeken a továbbképzéseken, így szinte majdnem
minden kórházból van egy vagy két kolléga, aki jártas a koraszülött-ellátásban.
A tanfolyamokon az amerikai Gyermekgyógyász Akadémia hivatalos oktatási anyagát használjuk.
Mostanában az egész orvoslás olyan irányba halad, hogy minden szakterület elkészíti
a maga protokollját, vagyis lépésről lépésre leírja, hogy a különböző betegségekben,
a különböző beavatkozásokkor a szakma szabályai szerint mit és hogyan kell tenni, például
egy infúzió bekötését, vagy egy katéter behelyezését. Az újszülöttek intenzív
ellátását is ezek alapján kell elvégezni.
- Hogy fér ennyi minden bele az életébe, hiszen főállásban a váci gyermekkórház
főorvosa, 45 ágyas kórházi osztályt kell vezetnie, s ha jól tudom, még az egyetemen
is tanít…
- Az ember, ha valamit csinál, azt tegye jól.
Ez egy csapatmunka, ezt egyedül nem tudnám csinálni, csak úgy, hogy mind a huszonöt
ember egyfelé húz. Én inkább egy generáló vagyok, próbálom magammal ragadni az
embereket. Mindig vannak, akik támogatnak bennünket, vannak természetesen, akik elfáradnak,
s mindig jönnek újak.
- Mi lesz azokkal a babákkal, akiket Önök mentettek? Tudnak valamit a későbbi
sorsukról?
- Két évvel ezelőtt volt egy babaparti, amire a hajdani szállítottak és testvéreik,
összesen 1800-an eljöttek. Nagyon jó érzés volt annyi gyereket látni, s jó, hogy
mindegyikhez volt valamilyen közünk.
- Milyenek az esélyeik, életkilátásaik ezeknek a kis súlyú babáknak?
- Amikor megszületik egy 25 hetes és egy 27 hetes baba, soha nem lehet előre
megmondani, hogy a két gyerek közül a 25 vagy a 27 hetesnek van-e nagyobb esélye az egészséges
életre.
Ilyenkor nincs mód arra, hogy mérlegeljünk. Meg kell tenni minden tőlünk telhetőt,
és ha utána mégsem alakul minden a legszerencsésebben, az a szülőpárnak borzasztó
nagy tragédia, de statisztikailag a másiknak egy hatalmas öröm. S az orvosnak, a nővérnek,
akik ott vannak a vészhelyzetben, azoknak mindent száz százalékig a huszonöt hetesért,
a huszonhat, harminc, harmincöt és a negyvenkét hetesért is ugyanúgy meg kell tenniük.
Ezt gondolom én az egésznek a lényegéről, és a Cernysek is ezt vallják.
(Az Alapítvány számlaszáma: ABN AMRO 10200823-22212948)
Korán jött babák
A terhesség ideje normál esetben 280 nap, azaz 40 hét. Ma már egyáltalán nem szenzáció,
hogy a huszonhat, huszonhét hetes, akár 1000 grammnál is kisebb súllyal született
gyermekek is életben maradnak. A WHO ajánlása alapján a korábbi 28. terhességi hét
helyett a betöltött 24. hét a koraszülöttség alsó határa. Magyarországon 7-8 százalék
a koraszülöttek aránya, minden 12. gyermek kis súllyal vagy koraszülöttként jön a
világra.
Az újszülöttek, illetve koraszülöttek intenzív ellátására Budapesten és a
megyeszékhelyeken perinatális intenzív centrumok (PIC) jöttek létre a szülészeti,
illetve gyermekosztályok mellett, ahol speciális szakembergárda speciális eszközökkel
dolgozik a babák gyógyulásáért.
Az újszülöttek betegségeivel foglalkozó tudomány, a neonatológia az orvoslás
viszonylag új, gyorsan fejlődő szakterülete. Az utóbbi két évtized során a
gyermekorvosok és a szülészek köréből specializálódott neonatológusok munkája
lehetővé teszi, hogy a kis súlyú vagy beteg újszülöttek is egyenlő esélyekkel
induljanak az életnek.