A vészkorszakban, „valahol Lengyelországban” Jacob Heim egykori palacsintaárus,
jelenleg gettólakó egyszer csak túllép a korszellem szögesdrótján: jó híreket -
egyidejűleg álmokat - kezd gyártani. Sokáig úgy hitte, élete nagy találmánya a
hajdinás krumplispalacsinta, de akkor és ott egy egész városrésznyi elnyomorított lélek
reménységének hajtómotorja lett.
A Robin Williams főszereplésével (és producerségével) készült Hazudós Jakab című,
videón forgalmazott alkotást magyarországi helyszíneken és jelentős hazai színészgárdával
vették föl. Utóbbiak igényesen egészítik ki Williams rutinos játékát, tehát
egyelőre nem miattuk „rejtőzött el” a film a nagy nemzetközi nyilvánosság elől.
(Nálunk is alig egy hónapja került be a videotékák kínálatába.) Ok lehet viszont a
Spielberg-léptékben szűkösebb anyagi háttér, így a szerényebb díszletvilág,
amelytől kevésbé „látványos” a film. Ez viszont nem csökkenti a párbeszédek
erejét és drámaiságát, melyek a történeti hűségre is hangsúlyt helyeznek. Mélységesen
igaz például minden gettó- és fogolytáborhelyzetben (lásd a vasfüggöny éra „Szabad
Európára tapadó füleit”), hogy a mindenkori elnyomó igyekszik elzárni az információ
csapját, uralni a tömeg- és persze a magánkommunikációt - ezért jár halál a
gettóban rádió birtoklásáért.
Azonban egy árva újságlap mégis besodródik a külvilágból. Táncol, incselkedik az
utána kapkodó Jacob Heim előtt, csalogatja a kapuhoz, a szabadság peremére, ahol
azonban a kápók is laknak. Asztalukon sültek, rádiójukban híreket mondanak. Kiderül,
hogy az orosz csapatok közel járnak, mégis van remény, hogy az addig egyeduralkodó
halál mellé valós alternatívaként zárkózik fel a túlélés esélye. S bár Jacob
csak egy barátjának szól az elcsent jó hírről, másnap az egész gettó tőle várja
az újabb éltető vitamincseppeket. Egy darabig dühösen tagad, dehogyis van rádiója,
de mikor az orvos (Armin Müller-Stahl) közli, hogy íme, máris csökkent az öngyilkosságok
száma, belemegy a játékba. Ám sejthető: a doktor átlátja a helyzetet, de inkább
maga is hozzátesz a jótékony illúzióhoz, mintsem lerombolja azt. Hatalmas amerikai
repülőkről, vidám jazz-zenéről, hátráló németekről szólnak hát a mesék, s
azokat a hitfelfogásában is megosztott zsidóság (az ortodox irányzat képviselőjét
Rudolf Péter alakítja) különbözőképp, de szemlátomást megújult életerővel
fogadja.
És ekkor új riadalom kap lábra. Gettó-felszámolásra kinevelt főnáci érkezik
(Darvas Iván), aki szintén érti a rádió legendáját. Tudja, hogy a remény (számukra)
veszélyes hatalom, ezért kényszerítené Jacobot, álljon népe elé, és vallja be:
valójában nincs is rádiója. A helyzet merőben próbára teszi Jakobot, aki nem különösebben
hősi, még kevésbé mártír alkat.
Összegezve: a tavalyi Oscar-díjas Az élet szép című olasz film kissé szerényebb
kivitelű testvérfilmjét láthatja a téma iránt érdeklődő. Az a bizonyos üzenet
itt is hasonló: a reménység megtartásának értelme.