Munkatársunktól
Sárdobálás és örömmámor

Igen magas színvonalú volt a labdarúgó Európa-bajnokság, amelyen emelkedett a gólátlag (2,742), visszatért a támadó játékmodor, és néhány ragyogó csapat mellett sok kiemelkedő egyéniség is csillogott - állítják a belga szakértők és kommentátorok az események után néhány nappal. A kontinensviadal történelmi esemény volt, amelyen az aktuális világbajnok megnyerte az Európa-bajnokságot is - az Eb negyvenéves története során először. Franciaország - Németország négy évvel ezelőtti teljesítményéhez hasonlóan - aranygóllal diadalmaskodott a szerencsétlen Olaszország felett (2-1).

A francia Zidane megcsókolja a Henri Delanauy-kupát

Roger Lemerre csapatát nyugodtan nevezhetnénk akár világválogatottnak is. A 22-es keretben talán csak nyolc francia játékos található. A futballisták többsége Afrikából és a Karib-szigetekről származik.
Marcel Desailly Ghánában látta meg a napvilágot, és egy francia házaspár fogadta örökbe, Christian Karembeu Új-Kaledóniában, Patrick Vieira Szenegálban, Lilian Thuram Guadeloupén, a cserekapus Bernard Lama Guineában született. Nicolas Anelka szülei Martinique-ből érkeztek a francia fővárosba. Ugyaninnen származik Thierry Henry édesapja, a csatár anyja pedig Guadeloupén jött a világra, akárcsak Sylvain Wiltord szülei.
Robert Pires apja portugál, anyja spanyol, Zinedine Zidane Algériában nőtt fel, Bixente Lizarazu négy nagyszülője közül három baszk, Youri Djorkaeff anyja örmény, nagyapja lengyel. David Trezeguet, aki a fináléban a mindent eldöntő találatot szerezte, akár az argentin válogatottban is rúghatná a gólokat. A csatár a franciaországi Rouenben született, de gyermekkora nagy részét Argentínában töltötte édesapjánál. Csak 17 évesen tért haza, ekkor még egy szót sem tudott franciául. Trezeguet jelenleg is kettős állampolgár.
„Egyáltalán nem jelent problémát a csapaton belül, hogy sokan nem Franciaországban születtek - mondta Desailly, majd hozzátette -, a különböző kultúrák jól kiegészítik egymást.”
Dino Zoff, olasz szövetségi kapitány már nem lehetett ilyen elégedett. Az elvesztett döntő után két ellendrukkere, Arrigo Sacchi és Silvio Berlusconi is keményen bírálta.
„A játékosok mindent elkövettek a diadalért, nem tehettek arról, hogy az olasz labdarúgás történelmi hagyománya (a Zoff-féle stratégia is ilyen) képtelen megváltozni. Ez a játékstílus inkább a romboláson, semmint az építkezésen alapul. Ilyen körülmények között a válogatott nem lehetett képes többre” - nyilatkozta a korábbi szövetségi kapitány.
Berlusconi, az AC Milan elnöke kijelentette, hogy Dino Zoff, az olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya méltatlan volt a posztjára a Franciaország elleni Európa-bajnoki döntőben.
„Zoff úgy viselkedett, mint egy amatőr - fogalmazott Berlusconi. - Nem hagyhatom szó nélkül, amit tett. Egy megnyert mérkőzést veszítettünk el. Teljesen érthetetlen számomra, ami történt. A kérdés az, hogy van-e a fejében valami, vagy nincs.”
A meglepett Dino Zoff Berlusconi nyilatkozatára hivatkozva lemondott posztjáról, amit az olasz labdarúgó-szövetség (egyes vélemények szerint a befolyásos Berlusconi nyomására) elfogadott. Zoff utódja a kispadon Giovanni Trappatoni lehet.
Másnap Berlusconi különösen reagált a tréner távozása kapcsán: „Ezt nem hiszem el. Soha nem bántottam senkit, különösen nem Zoffot. Nem feketítettem be a munkáját. Szakmai kritikát tettem, s annak állításait most is fenntartom.”
Az olasz újságok Alessandro Del Pierót tartották felelősnek a vereségért, aki több gólhelyzetet is elhibázott. Del Piero elvállalta a bűnbak szerepét.
„Elveszett ember vagyok. Kétszer is a lábamban volt a gól, amely biztosíthatta volna számunkra az Európa-bajnoki címet. Nincs mentségem… Miattam vesztettünk” - nyilatkozta a Juventus csatára a La Stampa hasábjain.