Márer György, New York
Két jelölt, egy program

Lehet, hogy Clinton elnök Al Gore leglelkesebb támogatója, egy héttel ezelőtt mégsem válaszolt túlságosan meggyőzően, amikor megkérdezték az alelnök novemberi esélyeit illetően. „Még mindig az a valószínűbb, hogy győz, mint az ellenkezője” - mondotta. Négy hónappal a választások előtt a demokraták bizonytalanok, sőt kissé lehangoltnak látszanak, míg a republikánusok magabiztosak, esetleg bizonyos fokig elbizakodottak is. Okot ad pedig erre az egyik országos felmérés, amely szerint Al Gore 13 ponttal kullog George W. Bush mögött. Felmerül a kérdés: valóban befejeződött volna az elnöki tisztségért folyó vetélkedés röviddel annak kezdete után és jóval a választások előtt?

Történt néhány dolog, ami esetleg erre utalhat, mivel ismét terítékre került, hogy az igazságügyi minisztérium esetleg vizsgálatot indít Gore pénzszerzési módszereinek tisztázására; az amúgy esélytelen Zöldek Pártja pedig Ralph Nader polgárjogi vezetőt választotta elnökjelöltjévé, aki esetleg szavazatokat hódíthat el az alelnöktől.
Mindez pedig napokkal az után zajlott le, hogy a demokrata kampány élére új embert neveztek ki. Ennek ellenére, még a Bush-támogatók is úgy vélik, hogy a demokratáknak még nincs okuk a kétségbeesésre, legalábbis egyelőre. Némely közvélemény-kutatás szerint Bush valóban alapos vezetésre tett szert, de a Newsweek magazin legújabb, június végi eredményei azt mutatják, hogy a két nagy párt versenyében Gore 46:45 arányban megelőzte Busht, míg a két nagy és a két kis párt vetélkedésében Bush 41 százalékot, Gore 40-et, a Zöldek hatot, a Reform Párt pedig kettőt mondhat magáénak.
Az igazság viszont az, hogy a közvélemény egyelőre még nem fordít valami nagy gondot a választási hadjáratra. Egy június közepén végzett felmérés arról tanúskodott, hogy a választópolgároknak mindössze 13 százaléka követi érdeklődéssel a vetélkedést. Van azonban egy másik figyelmen kívül hagyott dolog. Annak ellenére, hogy Gore alelnöknek nehézségei vannak a demokrata szavazatok megszerzése terén, minden valószínűség szerint a demokraták végül is őt, míg a republikánusok Bush texasi kormányzót fogják támogatni, amikor az urnákhoz járulnak november első keddjén. Ehhez még hozzá lehetne adni azt is, hogy az elmúlt öt elnökválasztáson rendre azok a jelöltek győztek, akik a felmérések szerint épp ebben az időszakban lemaradtak ellenfelük mögött.
Ezek azonban csak találgatások, bár nem mondhatni, hogy minden alapot nélkülöznek. Az alacsony érdeklődésnek azonban megvan az oka: a két valószínű jelölt szinte minden alapvető kérdésben egy véleményen van, csupán a részletekben merülnek fel éles különbségek a demokrata és a republikánus oldal között. A dolog voltaképpen olyan képet mutat, hogy ez az elkövetkező választás népszavazás lesz, amely eldönti melyik jelölt tudja a legkedvezőbben átalakítani a kormányt az Új Gazdaság követelményeinek kielégítésére.
Bizonyos szakértők szerint Gore alapvető problémája, és ezt egyes demokraták is megerősítik, hogy az emberek nem kedvelik annyira, mint Bush kormányzót. A demokraták azonban nem esnek pánikba, mert még mindig van idejük, hogy fellendítsék kampányukat. Nem is beszélve arról, hogy Gore alelnököt a média is segíti, hiszen hivatalánál fogva sokkal több nyilvánosságot kap, mint ellenfele. „Ez még ugyancsak győzelmes lehet számára, hiszen Bush mindeddig nem adta bizonyságát annak, hogy képes elviselni a rá nehezedő nyomást. Gore viszont éppen akkor csillog a legjobban, amikor a legmelegebb a helyzet” - mondotta Fred Yang, demokrata közvélemény-kutató.
Egyes republikánusok azonban egyszerűen elutasítják ezt az elméletet, és Gore győzelmének lehetőségét. Ők biztosak Bush kormányzó sikerében. „Igen kevés az, ami nyugtalanítana vele kapcsolatban. Összehoz majd egy világrengető programot, és győzni fog tűzön-vízen át” - szögezte le határozottan John Engler, Michigan republikánus kormányzója. George Bush még ennél is jobban bízott önmagában, amikor a múlt hónap közepén, a Tennessee állambeli Knoxville városban egy nyilvános megmozduláson ország-világ előtt fittyet hányt az olyan kis formaságokra, mit a választás, és megengedte magának a következő nyelvbotlást: „Mint elnök itt vagyok, hogy kijelentsem: új hangnemet fogok behozni Washingtonba.” Nos, majd meglátjuk, lehet-e valaki enynyire biztos a dolgában?