Irak, Jugoszlávia, Csecsenföld - három háborúba keveredett ország a
közelmúlt krónikájából. A három konfliktus közös pontja - többek között -
az, hogy mindhárom esetben tetten érhető a nagyhatalmak (büntető) agressziója. Irak
túlzott fegyverkezése, a csecsenek függetlenségi törekvéseik, Jugoszlávia pedig
nacionalista magatartása miatt vívta ki a beavatkozást. Meglepő, de mindhárom
háborús gócpont valamilyen (üzleti vagy nemzeti) kapcsolatban van Oroszországgal,
szembetűnő hasonlóság még a kőolaj szerepe is.

Szlobodan Milosevics Fotó: Reuters
Oroszország a csecsen szeparatisták ellen folytatott háború apropójaként azon
mesterkedik, hogy megszerezze a csecsenek egyetlen jelentős anyagi forrását: az
országon áthaladó olajvezetékből származó tranzitdíjat, illetve a vezeték
lecsapolásából származó extrajövedelmet. A csecsenek érthető elszántsággal
védik a legnagyobb bevételüket, hiszen a gazdaság gyakorlatilag vegetál: csupán
néhány tipikus „balkáni iparág” működik, úgymint a kábítószer- és
fegyverkereskedelem, vagy a túszszedés és váltságdíj üzletága. (Hetek 2000.
január 15., )
Irak bőséges olajmezőkkel rendelkezik, az 1991-es kuvaiti háború óta azonban
gazdasági embargó sújtja, és csak az ENSZ által megszabott mennyiséget exportálhat
a fekete aranyból. Ennek bevételét az „olajat élelmiszerért” nevű program
keretén belül szigorúan csak élelmiszerre és gyógyszerre fordíthatja. Az embargón
most annyit lazított az ENSZ, hogy Irak a lebombázott olajfinomítók helyrehozatalára
több pénzt fordíthat, mint eddig.

Szaddam Husszein Fotó: Reuters
Jugoszlávia korábban is kapcsolatban volt Irakkal, mivel kőolajszükségletét
részint Oroszországból, részint Irakból elégítette ki. A NATO-bombázások után
azonban szorosabbra fűződött a kapcsolat: a gazdasági jelleg mellett a politikai
együttműködés is kialakulóban van. A héten bejelentett kooperáció lényege az,
hogy a NATO-bombázások után elszigetelődött Jugoszlávia olajimport-hiányát a nagy
olajkitermelő Irak pótolná, cserébe az ENSZ-embargó miatt éhínséggel küszködő
Irak élelmiszert kapna déli szomszédunktól. A nem mindennapi szövetséget
nyilvánvalóan a Nyugat gazdasági és politikai szankciói és büntetőakciói
inspirálták. Szaddám Husszein iraki elnök üzenete szerint az importban Bagdad
megkülönböztető szerepet szán Jugoszláviának, de várakozása szerint ezt az ENSZ
szankcióbizottsága akadályozni fogja.
Az iraki politikusok erősödő Jugoszlávia-szimpátiáját az is mutatja, hogy Tárik
Aziz iraki miniszterelnök-helyettes megemlékező gyűlést tartott a Jugoszlávia elleni
NATO-bombázások egyéves évfordulója alkalmából. Aziz Irak szolidaritásáról
biztosította Jugoszláviát, amely szerinte a Szovjetunió felbomlása után az egyetlen
NATO-tól független, haladó rendszerű ország Európában, ezért is viselt ellene
háborút a Nyugat. Tárik azt is kifejtette a gyűlésen, hogy Irak is hasonló okok
miatt volt kénytelen elszenvedni a NATO támadását, mivel az 1991-es háború célja
nem volt más, mint az, hogy az USA még inkább kiterjessze politikai, gazdasági
befolyását a térségben, s ennek a szándéknak Irak gátat szabott.
Az amerikai befolyás a kaukázusi olajmezőkön is tetten érhető. A Newsweek
legfrissebb száma részletesen beszámol egy vesztegetési botrányról, amelyben számos
amerikai olajipari vállalat szerepel. A lap hírül adja, hogy a Szövetségi Nyomozó
Iroda (FBI) vizsgálatot indított egy amerikai üzletember ellen, aki törvénytelen
úton 65 millió dollárt juttatott kazahi hivatalos személyeknek. Az ExxonMobil, a BP
Amoco és a Phillips Petroleum a kenőpénz eszközével kívánta megerősíteni a
helyét a stratégiai fontosságú kazahi olajüzletben. Az eset kirobbanása egyébként
nem túl szerencsés, mivel erős „csata” dúl Oroszország, Irán és az USA között
a kazah olajat szállító vezeték megépítésének jogáért. Az amerikai törekvés
leplezetlenül az, hogy a kazah olajvezeték kerülje el az orosz és az iráni földeket.
A tét nem csekély, hiszen a legújabb kutatások szerint hatalmas olajmezőket találtak
a Kaszpi-tengernél, így hamarosan Kazahsztán a világ egyik legnagyobb olajexportáló
országává válhat.