Izing Antal
Barátok közt

Csütörtök este hatkor „Ne szidja a TV műsorát!” című rendezvény a solymári Konzervatív Kör szervezésében. Helyszín: a Klinger Hof vendéglő. Meghívott vendég: Kövér László pártelnök. Este nyolckor Orbán Viktor miniszterelnök beszél a Magyar 1-en. A bőség pillanatnyi zavara. Solymárt választottuk, és jól tettük.

Kövér László. Szólt a „vörös bagázs” jövőjéről    Fotó: V. Sz.

- Emelt fővel vállalható két esztendő volt - ragadom ki Kövér László pártelnök mondatát, amely tekintettel akar lenni a tényre, hogy az elmúlt két év természeti csapásai 150 milliárd forintjába kerültek a kormánynak. Ez nagyon hiányzik a költségvetésből. Nem egyszerű kérdés, hogyan részesíthetnek előnyben magyar befektetőket a külföldiekkel szemben, hogy az ezzel járó bevételkiesést kiheverje a költségvetés. Ezután meg kell teremteni annak feltételeit, hogy a tulajdonhoz jutott magyar ne adja tovább felárral a külföldinek azt, amit az államtól vett, vagyis ne következzen be az, amit a kormány nem akart. A középerős gazdasági szereplőket kell versenyképes pozícióba juttatni. Kövér László hazai befektetők közösségéről beszél.
Az autópálya-építés ügye Solymáron első kézből válik világossá: „Az erről szól, és nem másról. Kérem tisztelettel, hogyha a Fidesznek lenne olyan klientúrája, amely képes autópályát építeni, akkor - azt gondolom - számos problémával szegényebbek lennénk. Függetlenül a magyar gazdasági szereplők hajdani pártállásától és szociológiai kötődésétől, itt az a stratégiai cél, hogy esélyhez jussanak a magyar tulajdonú vállalkozások. Még inkább majdan, az Európai Unióval kapcsolatos beruházásokban, amelyekre ottani forrásokat is fel fogunk használni. Valamiféle pozitív diszkriminációnak kell érvényesülnie, mert ez csak addig lehetséges, míg kívül vagyunk, azután tiltott lesz.”
Odakinn valódi udvar, a szomszédban diófák zöldje, a falmélyedésekben muskátli, az udvar közepén, háttal a homlokzatnak Kövér László és Tóth Gy. László, Kövér kezében a mikrofon. A pártelnök nagy bajnak találja, hogy a sajtó nincs velük.
A moderátor modora - saját önképe szerint - karakán. Szereti a jó poénokat, a hiteles embereket, és nem tudja kihagyni, amit az asztalok között félhangosan kérdezett valaki: „Mikor akasztják a jegybank elnökét?” (Tegyük hozzá, hogy Kövér nem hagyja lógva: Magyarországon ez bizony sem a jogállam keretein belül, sem másképpen nem tehető meg, viccnek is rossz. A közönség maga is brutálisnak tartja a moderátor könynyed tréfáját, a nevetés és taps kísérte mondatokba azért behallatszanak méltatlankodó kiáltások: „Ez egy konzervatív társaság, ezt mégse kéne!”)
A moderátor: „Ezek brutális dolgok, de hadd tegyem hozzá, hogy itt a társaság zöme, legalábbis akit ismerek, a NATO-belépés ellen szavazott, és csak a második körben önökre. Félreértés ne essék: tiszta szívvel támogatjuk önöket.”
A pártelnök: „Kisebbnek gondoltuk a nehézségeket és nagyobbnak a saját erőnket. A sikeres két év feljogosít a bizakodásra. Dacára minden felmérésnek, amelyek elég jelentős MSZP-s előnyt mutatnak, több esélyünk van arra, hogy újabb négyéves felhatalmazást kapjunk, mint az előző két ciklusban kormányzó bármelyik garnitúrának volt a saját ciklusuk félidejében. Egyébként ez a görbék egymásra vetítéséből is kiderül.(…)
Kell valami ötlet, kell valami fordulat a kormánypártok kommunikációjában; sejtem, hogy itt ezzel kapcsolatban rengeteg kérdés fog megfogalmazódni - mondja Kövér. Nem arra gondolok, hogy hogyan lehet a médiaviszonyokat a mi javunkra fordítani, mert ez nem lehetséges, hogyha erre kíváncsiak, akkor majd elmondom, hogy miért nem. (Nevetés.) Úgy kell kialakítani ezt a párbeszédet e médiaviszonyokban, hogy hasonlatos legyen a 98-as időkhöz, amelyek választási győzelmünkhöz vezettek.”
A moderátor: „Ön a 147. előadónk, Lovas István újságírónál voltak többen, meg Balczó Andrásnál.”
A kérdezőnek ki kell mennie a mikrofonhoz. Az első kérdező közgazdász professzor.
„A másodlagos támogatói kör úgy érzi, hogy kétféle kormány van. Az egyik virtuális, egy üzenet-kormány - hogy mit szeretnénk, ha hallana a lakosság -, és létezik mellette egy másfajta cselekvés. (Későbbi a válasz: mi azt mondjuk, amit jólesik mondani, és azt csináljuk, amit tudunk. Bizonyítani nem tudom, mert senki nem lát a fejembe, de ez az utóbbi tíz év legőszintébb kormánya.)
Címszavak, hogy mire gondolok: az oktatás-kutatás támogatása továbbra is csökken.
Kisvállalkozások, hazaiak. Az, hogy csak beszállítók: sovány lehetőség, az nem fogja rendbe hozni a gazdaságot, ez egy kiszolgáltatott állapot. Van, akinek ez jó, de ez nem elég. Mielőtt a Széchenyi-tervet megemlítené az elnök úr, hogy abban van a megoldás - nincs benne! -, ismerem a Széchenyi-tervet. (…)
Hány nyelven beszél a kormány? Hallgatom Orbán Viktor (hang megremeg) miniszterelnök urat, aki azt mondja, hogy a globális cégek nem jók nekünk, de már itt vannak, nem mi hoztuk őket. A gazdasági miniszter, aki arra a kérdésre, hogy miért kell a második tíz évre megadni az adókedvezményt, azt mondja: «Egy, szeretni kell őket, kettő, miért fáj az nekünk, hogy ők adókedvezményt kapnak?»
(Közbekiáltás a pulttól: «Mert nem mi kapjuk!»)
Kinek kell hinni? Hogy van ez? Mielőtt bárki azt gondolná, nem vagyok ellenük, de indokolatlannak látom e kör agyontámogatását, miközben a hazai vállalkozóknak morzsák jutnak! (Szórványos taps).
Említette, hogy nincs elég szakember. Valószínűleg ez igaz. De akkor miért dolgozik most is pártkatonákkal a magyar kormány? Miért nem nyit? Miért nem keresi az értelmiséget, akik valószínűleg ebbe a holdudvarba tartoznak?
Úgy tűnik a magyar lakosságnak, hogy a csatlakozás csak egy szűk kör üzlete. A magyarok csak hallják, hogy ez majd jó lesz nekik, de nincsenek felkészítve. Segítség kell. Már most késő. Ha ilyen magas szinten, ha politikai szinten marad a csatlakozás ügye, bizony nem lesznek esélyeink.
GDP. Örülök a 7 %- nak, csak legyünk reálisak. Ön is említette, hogy ez nem a magyar lakosságot gazdagítja. Miért nem mérjük a többi mutatót? A mutató, amely a magyar vállalkozások teljesítményét is méri, az bizony stagnál. Ennek is növekednie kell, ha nem növekszik, akkor nem erősödik a magyar gazdaság, hanem erősödik a magyar gazdaságon belüli külföldi tulajdonban lévő szektor. Ami szép, jó, de kevés. Nem ártana az életminőséget is növelni, mert nagyon rosszul állunk, és ez összefügg sok mindennel. Tudás, társadalom: Matolcsy úr ismét elmondta, hogy építjük. Nagyon jó. Csak a mutatóink rosszak.
Egészségügy. A legkeményebb. Én emlékszem, amikor először kiszivárgott a Világbank anyaga, miszerint mi, magyarok, sokan vagyunk. Úgy tűnik, mintha folytatódna. Mintha az egészségügy hanyagolásával irtanák a magyar nemzetet. (Taps). Miért viszi tovább ezt a kormány, miért nincs radikális változás? ”
A moderátor: „ERC-321 álljon el, mert valaki el szeretne menni.
Rövid kérdéseket kérek, ez 138 kérdés volt” - az elnökhöz fordulva: „Meddig érsz rá?” Kövér László válasza, hogy addig ér rá, ameddig a szem ellát. „Hát akkor elmondom ijesztésül, hogy Dr. Vitéz Endrey Antal fél négyig volt itt ma hajnalba’.”
Elnök: „Holnap délelőtt tízkor van az első találkozóm, kilenckor szeretnék elindulni (Nagy nevetés). Én is sokszor voltam abban a helyzetben - politikában különösen -, hogy csak a rossz, a roszszabb és a még rosszabb között volt választási lehetőségem. Ez se kevés. Ilyen sanyarú sorsú országban, mint a miénk, becsüljük meg azt a keveset is, ami nekünk jutott. Akinek megvan a lehetősége, hogy a legkisebb rosszra szavazzon, éljen ezzel.”
Kövér László optimista a moderátor által vörös bagázsként aposztrofált közeg visszatérésének ügyében. Ha visszatérnének, akkor is maradjon mindenki a helyén. Ez az ország már nem ugyanaz az ország, mint amilyen 1990-et megelőzően volt. A vörös bagázs, ha a feje tetejére áll, akkor sem tudja megtenni, amit szeretne, nagyon sokat tudna ugyan ártani, de a pártelnök a maga részéről biztos abban, hogy gyermekei már egy teljesen normális és lakható országban fognak megöregedni és foglalkozni saját unokáikkal.