Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente
Elnökválasztás a jólét jegyében

Az Egyesült Államokban az elnökválasztás finise előtt bombaként robbant a hír, hogy a következő tíz évben az amerikai kormány ezer-milliárd dollárral többet költhet az eddig tervbe vett 750 milliárd dollárnál. Ez a költségvetési többletből eredő „talált pénz” várhatóan az egész elnökválasztási kampányt megváltoztatja.

A két jelölt egyébként igen szorosnak ígérkező küzdelmében várhatóan a gazdaságpolitikai ígéretek fognak dönteni, hiszen az amerikaiak eleve csak olyan elnököt hajlandóak megválasztani, aki a már meglévő jólétet tovább fokozni tudja - olvasható az Economist című gazdasági magazinban. Erre egyébként minden esély megvan, hiszen minden mutató gazdasági prosperitást jelez a következő évtizedben, és a politikusok már el is kezdték a politikai tőke kovácsolását a Kongreszszus Költségvetési Hivatalának pozitív gazdasági elemzései alapján.
Az USA azon kevés országok közé tartozik, ahol az állam bevételei jóval meghaladják a kiadásokat, és az évről évre szufficites államháztartás már annyira része az amerikai gazdaságnak, hogy a következő tíz évben csaknem kétezer milliárd dollárt is elérhet a felesleg. Pontosabban másfél és kétezer milliárd között alakul a költségvetési többletbevétel, amihez a társadalombiztosítási alapban további 2300 milliárd dollár adódik, úgyhogy várhatóan több mint 4 ezer milliárd dollár plusszal gazdálkodhat az Egyesült Államok kormánya a következő tíz évben.
Természetesen megvan a helye ennek a pénznek, hiszen az USA annak ellenére, hogy az egyik oldalon felesleget halmoz fel, a másik oldalon hatalmas államadóssággal rendelkezik. Clinton elnök a számok láttán már ki is jelentette, hogy a főleg magánbefektetők felé való állami tartozások 2012-ig maradéktalanul visszafizethetőek. A „clintoni” utat követő Al Gore programjában első helyen szerepel az államadósság visszafizetése, az adócsökkentés csak ezután jön. George Bush radikális reformerként jelentős adócsökkentéseket ígér, sőt van olyan bátor (egyesek szerint felelőtlen), hogy az eddig nagyon magas nyugdíjakat biztosító szociális rendszer reformját is felvállalta. Bush a „talált” ezermilliárd kapcsán kijelentette, hogy ez is az ő igazát bizonyítja, vagyis lesz az államnak elég pénze az adócsökkentés mellett egy hipermodern rakétavédelmi rendszer kiépítésére, szociális reformra, sőt az államadósság visszafizetésére is.
Gore óvatosabb az adócsökkentéseket illetően, de az Economist szerint az ő programja szintén népszerű lehet, mivel jó demokrata szokás szerint elsősorban a kisembereket kívánja preferálni. Gore tervei szerint az évi 30 000 dollár alatti jövedelemmel rendelkező háztartások kapnák a legnagyobb adótámogatást.
Gore lexingtoni (Kentucky) programbeszédében, amely nem szűkölködött szociális demagógiában, a kis jövedelmű és nyugdíjas amerikaiak védelmezőjeként állt ki. Hogy végül Bush nagyvonalúbb vagy Gore óvatosabb programja lesz-e nyerő a zsebére kényesen ügyelő amerikai választópolgárok többsége előtt, egyelőre még nyitott kérdés.