Hetek - IV. évfolyam, 27. szám, 2000. július 01

A tavaly megszigorított drogtörvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - állítják a statisztikákkal megegyezően rendőrségi, jogi és orvosi szakértők. 1999-ben az előző évihez képest 50 százalékkal nőtt a kábítószerrel való visszaélések száma a fővárosban. Ez azt jelenti, hogy naponta átlagosan hetvenmillió forint értékben cserél gazdát valamilyen drog. Az 1999. év során Budapesten 57 személy halt meg túladagolásban, ebben az évben lapzártánkig 17. Átlagéletkoruk 28 év volt. Becslések szerint Magyarországon 40 ezer súlyos kábítószerfüggő él, az alkalmi fogyasztók számát több százezerre teszik.

Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet vizsgálatai szerint a narkósok túlnyomó részére nem jellemző a „márkahűség”, annál inkább a kombinált fogyasztás, többféle narkotikum egyidejű használata. 66 százalékuk átélt már fizikai elvonási tünetet, nagyobb részük nem fejezi be az iskolát. Több mint 50 százalékuknak volt legalább egy öngyilkossági kísérlete. Jellemző összetartó erő a diszkódrogok használata és a játékgépszenvedély. Legtöbbjük több mint két éve él kábítószerekkel.
A kábítószerek első csoportjába a nyugtató-gátló szerek tartoznak. Ilyen például a heroin, a metadon, az ópiátok és a köznyelvben csak szipuként emlegetett vegyipari termékek: ragasztó- és oldószerek, illetve a korai hatásáról kéjgáznak keresztelt nitrogén-oxidul. E narkotikumok közös jellemzője, hogy mindegyik erős függőséget okoz, az egyik fő különbség viszont az, hogy a vegyipari termékek nem tartoznak az illegális drogok kategóriájába, hiszen gyártásuk nem a kábítószer-választék növelése érdekében történik.
A kábítószerek másik fő csoportját a stimulánsok alkotják. Ide tartozik a kokain, az extasy, a hasis, a marihuána, valamint a hallucinogén LSD és az angyalpor, melyet normál esetben állatkísérleteknél használnak skizofrénia szimulálására. Míg néhány évvel ezelőtt a diszkódrogokról úgy hitték a szakemberek, hogy nem okoznak függőséget, mára kiderült, hogy egyre több a hasis- és marihuánafüggő.
A drogok hatnak az érzelmekre, az ítélőképességre (a marihuána például erős eufóriát és rossz ítélőképességet eredményez egy időben, a fogyasztó olyanná válik, mint egy felnőtt kinézetű gyerek), a mozgáskoordinációra, az érzékelésre (hallucináció) és a tudatra. Kemény drogoknak nevezik azokat a szereket, amelyek a fent nevezett területek valamelyikére erőteljesen hatnak, hiányuk elvonási tünetekkel jár, és használatuk illegális. Funk Sándor - a téma egyik szakavatott ismerője, a Nyírő Gyula Kórház addiktológus főorvosa - értelmezésében a fentiek alapján kemény drog a marihuána és a hasis is.

Ördögi hatásmechanizmus

A drog az első fogyasztáskor a legtöbb esetben eufóriát, azaz érzelmi nyereséget okoz, ezért is válik vonzóvá a kipróbáló számára.
A kábítószerezés ezután három szakaszba sorolható. Az első szakaszban a fogyasztó a szer használatakor jobb hangulatba kerül, mint amilyenben kábítószer nélkül volt, tiszta állapotban hangulata csak az átlagos szintre esik vissza. Ebben a szakaszban nagy a veszélye a túladagolásnak, mert a szervezet drogtűrő képessége még alacsony.
A második szakaszban a fogyasztó kábítószer hatására jobb hangulatba kerül, mint a korábbi alapállapota volt, „anyag” nélkül azonban már rosszabbul érzi magát, mint akkor, amikor nem kábítószerezett. Ebben a szakaszban a kábítószeres annyi drogot fogyaszt, amennyire szüksége van, és ezt a mennyiséget el is viseli a szervezete.
A drasztikus romlás a kábítószerezés harmadik szakaszában áll be. Ekkor a fogyasztó már droggal sem képes elérni a korábbi - drog nélküli - átlagos hangulati szintet, ezért kétségbeesésében egyre több anyagot juttat a szervezetébe, ugyanakkor szervezete egyre kevesebb narkotikumot képes befogadni, szakkifejezéssel élve toleranciaszintje rohamosan csökken. A kábítószeresek ilyenkor megpróbálnak pár napot kihagyni, hogy a szünet elteltével ismét eufóriához jussanak. Sokuk nyugtatókat és stimulátorokat szed egyidejűleg, egy részük pedig addig folytatja a kábítószer befecskendezését, míg kómába nem jut. Szerencsétlen esetekben ilyenkor történik meg az úgynevezett aranylövés, vagyis a halált hozó túladagolás.
A Funk Sándor által alkalmazott módszer lényege az, hogy a harmadik szakaszba került drogost orvos által adagolt Metadon - kábítószer? - segítségével visszavezetik a második szakaszba, ahol is nem jelent közbiztonsági problémát. (A harmadik szakaszban élő drogosokra jellemző, hogy a napi adag beszerzéséért szó szerint bármire képesek, így komoly veszélyt jelentenek a közbiztonságra.)

Eltérő megítélés

Talán meglepő, de orvosi szempontból az alkohol és a nikotin is drognak minősül: előbbi a nyugtató-gátló csoportba, utóbbi a stimulátorok közé tartozik.
Jogi szempontból azonban teljesen más megítélés alá esnek, mint az illegális kábítószerek: használatukat nem tiltja a törvény.
A kábítószer-fogyasztás önmagábani büntetendőségének logikája a következő: felelni kell azért, ha valaki „tiszta” állapotban úgy dönt, kipróbál egy szert, amelytől előre kiszámíthatóan olyan állapotba kerül, melyben közveszélyes dolgokat vagy bűncselekményt követhet el. Ez a gondolatmenet egyébként az alkoholra is kiválóan vonatkoztatható - gondoljunk például az ittasan okozott közlekedési balesetekre -, mégsem vonatkozik.
(Annak eldöntését, hogy ez az eltérő megítélés összefügg-e azzal, hogy ellentétben az illegális drogokkal, az alkoholból és a nikotinból az állam tetemes bevételhez jut - az olvasóra bízzuk.)
A kábítószerezők jogi megítélésében egyedi momentum, hogy a fogyasztói magatartású narkós egy személyben elkövető és áldozat is. Ma már egyébként egyre ritkábban különül el a fogyasztói és a terjesztői magatartás: sokan saját adagjuk biztosítása érdekében vállalkoznak a súlyosabb megítélés alá eső terjesztésre.
A „csak” kábítószerezők jogi szempontból három kategóriába sorolhatók: kipróbáló, alkalmi fogyasztó és függő. A tavaly megszigorított drogtörvény ellentmondásos: egy alkalmi fogyasztót akár két évig terjedő, letöltendő szabadságvesztéssel is sújthatnak, míg egy függővé vált drogos elkerülheti a büntetést, amennyiben aláveti magát a hat hónapos gyógykezelésnek. Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője nem ért egyet az alkalmi fogyasztókkal szembeni szigorítással; mint mondja, „kár volt beáldozni” őket, a kábítószerrel való visszaélések száma ettől sem csökkent. A bírónő szerint az állam üzenni akart a szigorítással: azt üzente, hogy akár kemény büntetések árán is megvalósítja a kábítószermentes társadalmat. A nemzetközi tapasztalat azonban ellentmond ennek, a szigorítás nem vált be. Frech Ágnes úgy véli, a folyamat önmozgó: Magyarországon most zajlik a felfutás, néhány év múlva várhatóan magától is alábbhagy a kábítószerek iránti élénk érdeklődés.
Németh Zsolt, az Országos Kriminológiai Intézet adjunktusa egyenesen úgy véli, a törvényalkotók sem vártak pozitív fordulatot, csupán a feltételezett választói akarat alapján szigorítottak.
Mint Németh a Heteknek elmondta, a rendőrök szerint több okból sem érdemes eljárást indítani a fogyasztó ellen: egyrészt - a tapasztalatok szerint - nem fognak vádat emelni ellenük, másrészt a fogyasztótól nem tudnak eljutni a terjesztőig, harmadrészt pedig - és talán ez a legfontosabb - büntetéssel nem lehet leszoktatni a narkósokat.
Éppen ezért a rendőrség szemléletváltásra készül a kábítószer-probléma kezelésével kapcsolatban. Úgy vélik, jobb eredményeket érhetnek el, ha a fogyasztói magatartású drogosokat nem bűnözőként, hanem áldozatként kezelik, ebből adódóan pedig nem a megbüntetésüket, hanem leszoktatásukat tűzik ki célul.
A drogprobléma megoldása azonban nem a rendőrség dolga, hanem elsősorban az érintett fiatalok családjaié, az iskoláké, egyházaké és karitatív szervezeteké.

Vérforraló extasy

Az elmúlt évek nagy „felfedezettje” az extasy néven ismertté vált könnyű drog, amely először az 1980-as években vált népszerűvé. 1985-ben az Egyesült Államokban betiltották, s ezt követően elsősorban zárt klubok, illetve homoszexuálisok használták. Az extasy (vagy rövid nevén az „e”) hamarosan megjelent a drogkereskedők, dílerek áruskáláján is, akik elárasztották vele a „piacot”. Csupán az idei évben az amerikai hatóságok 5,5 millió extasy-tablettát koboztak el. Az e-pirulák előállítása pár forintba kerül, a piaci ára azonban 20-40 dollár között mozog (5-10 ezer forint).
Az extasy csapdája pont abban rejlik, hogy ártalmatlanabbnak látszik a heroinnál vagy a kokainnál, sőt eleinte úgy tűnik, még javíthat is az ember egészségi állapotán. Stimulálja az agy működését, de nem jelentkeznek hallucinációk - a használója tudatában marad cselekedeteinek.
Az extasy a metiléndioxi-metamphetalin (MDMA) nevű anyagból készül, amely alapvetően nem mérgező, ám ha valaki egyszerre fogyaszt el 14 tablettát, az mégis a halálát okozhatja. Emellett a tabletta alapvetően két fő veszélyt hordoz magában. Először is, semmi garancia nincs arra, hogy az e-tablettaként megvásárolt anyag az MDMA-n kívül nem tartalmaz más, ártalmasabb anyagokat is. Másodszor pedig, maga az MDMA is okoz károkat: a véráramba bekerülve óramű pontossággal veszi célba azokat az agysejteket, amelyek az ember hangulatáért felelős szerotonint termelik.
A szerotonin-termelés erőszakos serkentése azonban veszélyes dolog, ugyanis ez a vegyület nemcsak a közérzetért, hanem a testhőmérsékletért is felelős. Éppen ebben rejlik az MDMA legnagyobb rövid távú veszélye: különösen több tabletta elfogyasztása esetén ugyanis a test képtelenné válik a testhőmérséklet szabályozására, ami így akár 44 fokra is felszökhet, a szinte „felforrt” emberi szervezetben azonban a vér elkezd megalvadni. Hozzáértők szerint az extasy árusítására berendezkedett diszkóklubokat arról lehet könnyen felismerni, hogy a bárpultokról teljesen eltűnt az alkohol - az ásványvíz viszont hegyekben áll, pontosabban hektoliterszámra fogy. (Cs. M.)