Amikor 1988-ban James Hansen, a NASA Goddard Űrkutató Központjának igazgatója az
Egyesült Államok szenátusa előtt mondott beszédében először irányította a
közvélemény figyelmét az általa használt fogalommal globális felmelegedésnek
nevezett jelenség veszélyeire - azt állítva: „99 százalékig biztos vagyok”
abban, hogy emberi tevékenység okozza a globális felmelegedést -, legtöbb
kollégája komolytalannak tartotta állítását. Az eltelt idő azonban Hansent látszik
igazolni: az angol környezetvédelmi miniszter nemrégiben a huszonegyedik század
legnagyobb kihívásának nevezte a problémát. A sarkvidéki jégtakaró olvadása és a
felmelegedés nyomán kitáguló víztömegek együttes hatása az óceánparti vidékeket
fenyegeti, míg a hőség és aszályok nyomán kiszáradt erdők hatalmas erdőtüzekkel
fenyegetnek - áll egy nemrég megjelent amerikai tanulmányban.
Hatalmas repedés az antarktiszi jégmezőn Fotó: Reuters
A június elején napvilágot látott amerikai kormányjelentés nyomán a globális
felmelegedés kérdése újra az érdeklődés középpontjába került. A több száz
kutató négyéves kutatómunkájának eredményeként kiadott, Az éghajlati változások
hatása az Egyesült Államokra című, több száz oldalas jelentés elsősorban - mint
címe is sugallja - az USA-val foglalkozik, általános megállapításai azonban az
egész Földre vonatkoztathatók. A jellegében egyedülálló írás a készítők
szándéka szerint vészharang kíván lenni, mely a folyamat
visszafordíthatatlanságára hívja fel a figyelmet.
A hőmérséklet általános emelkedéséért a tudósok elsősorban a szerves eredetű
tüzelőanyagok elégetésével a légtérbe kerülő szénhidrogént okolják, amely az
atmoszférában felgyűlve zárórétegként bezárja a beérkező napsugarakat, amelyek
végső soron az atmoszféra felmelegedéséhez járulnak hozzá. A szakemberek úgy
vélik: a folyamat már akkor sem lenne megfordítható, ha most azonnal leállítanánk
minden, környezetre ártalmas tevékenységet, mivel a légtérben már annyi
szennyeződés halmozódott fel, amennyi bőségesen elegendő egy maradandó
éghajlatváltozás előidézéséhez. „Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy
éghajlatunk meg fog változni - áll a jelentésben. - Nagymértékben
valószínűsíthető, hogy az éghajlatváltozás némely hatása teljesen váratlanul
fog érni bennünket, mivel a bonyolult kölcsönhatásban álló időjárási rendszerek
előre ki nem számítható módon reagálnak a klíma folyamatos változására.”
A hőmérsékleti adatokat hivatalosan 1880 óta mérik. Száz év alatt, 1980-ig a Föld
átlaghőmérséklete 1,8 Celsiusfokkal nőtt - írja a Nature című tudományos lap. A
folyamat tovább tart: a 90-es évek utolsó két éve rekordokat döntött (Hetek, 2000.
február 19. ).
A tudósok ezenkívül úgy vélik: mivel az éghajlatváltozás miatt romlik a levegő
minősége, nagyobb lesz a szmog, megnő a levegőben levő pollenszám, ezért
megszaporodnak a légúti megbetegedések. Emellett 2080-ra mintegy 300 millió embert fog
veszélyeztetni a maláriafertőzés.
A felmelegedés miatt egyes területeken a mezőgazdasági termelés csökkenése
várható, és az is elképzelhető, hogy óriási részek válnak meddővé. Több fa-
és növényfajta élettere északabbra húzódik, a szárazság miatt pedig mintegy 25-50
százalékkal több lesz az erdőtüzek száma. A szárazságra annak ellenére lehet
számítani, hogy a lehulló csapadék mennyisége az elmúlt száz évben az USA-ban
például 5-10 százalékkal emelkedett, 2100-ra pedig további 10 százalékkal nőhet. A
téli hóhullás mennyisége mintegy 50 százalékkal lesz kevesebb, míg a téli
esőzések 60-100 százalékkal növekednek.
Félő, hogy a közeljövő változásai számos közkedvelt s ritka látnivalókat
kínáló turistaparadicsom életében is visszafordíthatatlan változásokat hoznak
létre. Számos vízmenti mocsár, láp száradhat ki, s az alpini legelők állapota is
válságosra fordulhat: jó néhány pedig teljesen el fog tűnni. „Akik szeretnek a
Sziklás-hegységben túrázni, harminc év múlva valószínűleg már nem láthatják
azokat a virágokat, amelyek most a hegyoldalakat ékesítik” - véli Susanne Moser, a
Union of Concerned Scientists (Aggódó Tudósok Egyesülete) szakértője.
Kutatók a közelmúltban azt is kimutatták, hogy az óceánok vize szintén jelentősen
felmelegedett: egy oceanográfus-csoport 1948 és 1996 között több mint 5 millió
mérést végzett Földünk óceánjaiban, és azt állapította meg, hogy a vizek
hőmérsékletnövekedése még a víz felszíne alatt 300 méterrel is érzékelhető.
Jóllehet a melegedés jelenleg nem tűnik túl jelentősnek - fél Celsius-fok 300
méter mélyen -, hosszú távon, a melegedő víz kitágulásával az óceánok
vízszintjének emelkedéséhez vezethet. A világtengerek vize az elmúlt évszázadban
egyébként 10-20 centimétert nőtt, 2100-ra pedig akár az 1 métert is
megközelítheti, ami komoly veszélyt jelenthet a part menti városokra nézve. Tudósok
szerint egy félméteres szintemelkedés következtében akár 10 ezer
négyzetkilométernyi szárazföld „tűnhet el”.