Vissza a tartalomjegyzékhez

Csereklyei Márta
Az évezred kihívása

Amikor 1988-ban James Hansen, a NASA Goddard Űrkutató Központjának igazgatója az Egyesült Államok szenátusa előtt mondott beszédében először irányította a közvélemény figyelmét az általa használt fogalommal globális felmelegedésnek nevezett jelenség veszélyeire - azt állítva: „99 százalékig biztos vagyok” abban, hogy emberi tevékenység okozza a globális felmelegedést -, legtöbb kollégája komolytalannak tartotta állítását. Az eltelt idő azonban Hansent látszik igazolni: az angol környezetvédelmi miniszter nemrégiben a huszonegyedik század legnagyobb kihívásának nevezte a problémát. A sarkvidéki jégtakaró olvadása és a felmelegedés nyomán kitáguló víztömegek együttes hatása az óceánparti vidékeket fenyegeti, míg a hőség és aszályok nyomán kiszáradt erdők hatalmas erdőtüzekkel fenyegetnek - áll egy nemrég megjelent amerikai tanulmányban.


Hatalmas repedés az antarktiszi jégmezőn Fotó: Reuters

A június elején napvilágot látott amerikai kormányjelentés nyomán a globális felmelegedés kérdése újra az érdeklődés középpontjába került. A több száz kutató négyéves kutatómunkájának eredményeként kiadott, Az éghajlati változások hatása az Egyesült Államokra című, több száz oldalas jelentés elsősorban - mint címe is sugallja - az USA-val foglalkozik, általános megállapításai azonban az egész Földre vonatkoztathatók. A jellegében egyedülálló írás a készítők szándéka szerint vészharang kíván lenni, mely a folyamat visszafordíthatatlanságára hívja fel a figyelmet.
A hőmérséklet általános emelkedéséért a tudósok elsősorban a szerves eredetű tüzelőanyagok elégetésével a légtérbe kerülő szénhidrogént okolják, amely az atmoszférában felgyűlve zárórétegként bezárja a beérkező napsugarakat, amelyek végső soron az atmoszféra felmelegedéséhez járulnak hozzá. A szakemberek úgy vélik: a folyamat már akkor sem lenne megfordítható, ha most azonnal leállítanánk minden, környezetre ártalmas tevékenységet, mivel a légtérben már annyi szennyeződés halmozódott fel, amennyi bőségesen elegendő egy maradandó éghajlatváltozás előidézéséhez. „Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy éghajlatunk meg fog változni - áll a jelentésben. - Nagymértékben valószínűsíthető, hogy az éghajlatváltozás némely hatása teljesen váratlanul fog érni bennünket, mivel a bonyolult kölcsönhatásban álló időjárási rendszerek előre ki nem számítható módon reagálnak a klíma folyamatos változására.”
A hőmérsékleti adatokat hivatalosan 1880 óta mérik. Száz év alatt, 1980-ig a Föld átlaghőmérséklete 1,8 Celsiusfokkal nőtt - írja a Nature című tudományos lap. A folyamat tovább tart: a 90-es évek utolsó két éve rekordokat döntött (Hetek, 2000. február 19. ).
A tudósok ezenkívül úgy vélik: mivel az éghajlatváltozás miatt romlik a levegő minősége, nagyobb lesz a szmog, megnő a levegőben levő pollenszám, ezért megszaporodnak a légúti megbetegedések. Emellett 2080-ra mintegy 300 millió embert fog veszélyeztetni a maláriafertőzés.
A felmelegedés miatt egyes területeken a mezőgazdasági termelés csökkenése várható, és az is elképzelhető, hogy óriási részek válnak meddővé. Több fa- és növényfajta élettere északabbra húzódik, a szárazság miatt pedig mintegy 25-50 százalékkal több lesz az erdőtüzek száma. A szárazságra annak ellenére lehet számítani, hogy a lehulló csapadék mennyisége az elmúlt száz évben az USA-ban például 5-10 százalékkal emelkedett, 2100-ra pedig további 10 százalékkal nőhet. A téli hóhullás mennyisége mintegy 50 százalékkal lesz kevesebb, míg a téli esőzések 60-100 százalékkal növekednek.
Félő, hogy a közeljövő változásai számos közkedvelt s ritka látnivalókat kínáló turistaparadicsom életében is visszafordíthatatlan változásokat hoznak létre. Számos vízmenti mocsár, láp száradhat ki, s az alpini legelők állapota is válságosra fordulhat: jó néhány pedig teljesen el fog tűnni. „Akik szeretnek a Sziklás-hegységben túrázni, harminc év múlva valószínűleg már nem láthatják azokat a virágokat, amelyek most a hegyoldalakat ékesítik” - véli Susanne Moser, a Union of Concerned Scientists (Aggódó Tudósok Egyesülete) szakértője.
Kutatók a közelmúltban azt is kimutatták, hogy az óceánok vize szintén jelentősen felmelegedett: egy oceanográfus-csoport 1948 és 1996 között több mint 5 millió mérést végzett Földünk óceánjaiban, és azt állapította meg, hogy a vizek hőmérsékletnövekedése még a víz felszíne alatt 300 méterrel is érzékelhető. Jóllehet a melegedés jelenleg nem tűnik túl jelentősnek - fél Celsius-fok 300 méter mélyen -, hosszú távon, a melegedő víz kitágulásával az óceánok vízszintjének emelkedéséhez vezethet. A világtengerek vize az elmúlt évszázadban egyébként 10-20 centimétert nőtt, 2100-ra pedig akár az 1 métert is megközelítheti, ami komoly veszélyt jelenthet a part menti városokra nézve. Tudósok szerint egy félméteres szintemelkedés következtében akár 10 ezer négyzetkilométernyi szárazföld „tűnhet el”.